Menedékjog - akik már idősen, nyugdíjasként kaptak politikai menedéket'56 után (vagy máskor) bárhol a világon, hogy éltek?

1956 akkora ügy volt, hogy erre hivatkozással (majdnem) mindenütt adtak menedékjogot. Alapellátás mindenütt volt, tehát az élethez szükséges legalapvetőbb dolgokat (szállás, étel, egészségügy) biztosították. Innentől azonban - ahogy bármely más dologban - a folytatás az egyénen múlott. Gondolkozni 70 évesen is lehet. Aki tehát például beszélt nyelvet, jó kapcsolatteremtő volt és volt jó szakmája, bármeddig eljuthatott. Aki nem, az maradt a menekülttáborban tengődve. És közte bármi.

A menedékjog mindig és mindenütt azt jelenti, segítenek az indulásban. De folytatnod neked kell, ha élhetetlen vagy, megmaradsz a vegetálásnál.

A civil lakosság körében nem volt jellemző, (még 56'-ban sem) hogy idős, nyugdíjas ember egyedül nyakába veszi a világot, így erre nem is igen volt példa.

Az idős ember röghöz kötött, a nyugalmat keresi nem a felfordulást, még ha nem is a szája íze szerit mennek a dolgok.

Ha egy idős ember mégis ment/megy, az családdal megy és akkor a sorsa a családja által megoldott.

Ha 56-ban menekülnie kellett mert mondjuk arisztokrata volt, vagy olyan politikai háttere, hogy az élete veszélyben volt, azt a befogadó országban is megkülönböztetett bánásmóddal, rangjának, származásának megfelelően intézték. A személye más elbírálás alá esett mint azoké, akik fiatalon kalandvágyból, vagy gazdasági okokból indultak útnak és nem viseltek történelmi nevet.