Mikor veszítjük végre el az összes reményünket, és kezdünk el csinálni valamit?

Mikor látja be végre Európa, hogy a népnek semmiféle politikai hatalma nincsen, a demokrácia sosem működött, a hitellel uzsora, és változást csak két dolog eredményezhet:

A) Erőszakos forradalom. Nem rendszerváltás, hanem akasztás és főbelövés, majd a demokrácia és mindenféle képviseleti marhaság teljes eltörlése, és királyság vagy ún. "diktatúra" felállítása, ahol a hatalom csak egyetlen személy kezében öszpontosul.

B) Kivonulás és önállósodás, a rendszerről való leválás, önellátás (saját élelem termelés, saját földön, adó fizetés minimalizálása az igények csökkentésével), majd ezúton kivárni, amíg a rendszer felőrli magát, majd anarchiába süllyed és megsemmisül, ami után elkezdhetünk újjáépíteni. Az evolai "lovagold meg a tigrist!".

Az A) elmélettel a probléma, hogy ha ez nem egyidőben történik minden fejlett államban, akkor az egyértelműen egy újabb világháborút szül - arról nem is beszélve, hogy virtuálisan lehetetlen, hogy ez egyidőben történjen mindenhol, és mindenhol sikeres is legyen.

Természetesen a rendszer igyekszik mindig új reményt adni a polgároknak, hogy tovább játsza a játékát, aminek a szabályait a rendszer írta, és bármikor megváltoztathatja. Ezt újabb és újabb mozgalmakon és nemzeti pártokon keresztül teszi - bármire hajlandó, hogy ne tudják meg az emberek, hogy a mi problémáinkra már nem létezik politikai megoldás, legalábbis nem olyan, ami legális, és ami ellen nem mosták ki az agyát mindenkinek.