Ti is idegenkedtek, elhidegülő érzést tapasztaltok, ha nyugat-európai országokra gondoltok, ha viszont keletire akkor melegség jár át titeket?

Ez hiányzik igazán:

Vidéki kisváros vagy nagy falu, mész az utcán.

-Itt egy ilyen nevű ABC, ott egy olyan nevű ABC, itt egy cukrászda, ott egy kocsma, multiknak semmi nyoma, aki vállalkozni akar, az tud és lesz is rá kereslet

-Az élet laza, a bolt és a kocsma ablakából ordít a zene, az utcán gyerekek nevetgélnek, miközben vízipisztollyal lövik egymást, egy udvarban 3 fiatal pálinkázgat, nevetgél, miközben Wartburg-ot szerel, az udvaron egy rádióból ordít a zene

-egy kisebb utcában ukrán árusok ülnek leterített plédeken, különféle szerszámokat, autó-alkatrészeket és elektronikus eszközöket árulva. Privyet! Privyet! ordítják időnként egy arra haladó járókelőnek.

-Az utcák ezen kívül csendesek, de korántsem az elvándorlás vagy a depresszió miatt, a falu egyik nagy része éppen a földjeit műveli, másik része a közeli tejüzemben és húsüzemben keresi a kenyerét

-40.000 Ft a minimálbér, de 40 Ft egy kiló kenyér

-A határok szorosan zárva, a közbiztonság kiváló. A gyerekek agyrohasztó animék helyett Dr. Bubó és Mézga Aladár kalandjait követik nyomon a TV-ben

-A falun átrobog egy Volánbusz, természetesen Ikarus. A buszból ordít a zene, a sofőr visszapillantójáról különféle díszes csecsebecsék lógnak le

Mikor jártál utoljára az említett nyugati vagy keleti országokban?

Milyen tapasztalataid vannak, hogy ilyen biztosan állítod, amit állítasz?

Az elmúlt évek során volt szerencsém meglátogatni keleti és nyugati országokat egyaránt, sőt életvitel szerűen is tartózkodtam egyikben-másikban. A tapasztalataim a következők:

Egyáltalán nem gépiesebb robotok London lakói, mint mondjuk Pozsonyé vagy Varsóé vagy Bukaresté (Utaztál már Bp-en metrón/villamoson?). Viszont a belgák, németek, írek stb sokkal felszabadultabban, nyugodtabban (egészségesebben testben és lélekben) élnek az anyagi létbiztonságból fakadóan mint keleti társaik. Ők is ismerik a szomszédaikat, igaz nem kell kalákában használni a fűnyírót, mert mindenkinek telik sajátra, de simán áthívják a barátaikat és rokonaikat egy kerti sütésre, ami általában nem torkollik alkoholgőzös tömegverekedésbe, vagy vérremenő politikai vitákba. Nyugdíjas korukban telik nekik utazásra, lakásfelújításra, nem csak gyógyszerre és krumplistésztára.

Az igaz, hogy a globalizáció, a multik, az Amerika-majmolás jobban szembetűnik nyugaton, mégis valahogy jobban boldogulni látszanak a kisvállalkozók, a művészek sőt a kétkezi munkások is. A román, ukrán, szlovák, (magyar) nyomortelepek lakói helyett inkább nézem a telefonját nyomkodó, egyen divatot viselő mekibe járó fiatalságot, mert ők kevésbé veszélyeztetik a testi épségem.

Nem, nem tölt el melegséggel ha Oroszországra gondolok, ugyanúgy nem tölt el melegséggel az sem ha Franciaországra.

De míg Magyarországon úgy jártam boltba, hogy fejben adogattam össze a termékek árát, nehogy túllépjem a keretet, Írországban megtehettem, hogy azt vásároltam amire szükségem volt, bőven belefértek közép- és felsőkategóriás élelmiszerek vagy ruhák. Igaz hogy ott magasabbak az árak, de a fél havi fizetésből kijön a rezsi+étel, a többit az ember belátása szerint megspórolhatja. Egy magyar vagy román minimálbéres örül ha vajas kenyérre futja neki a hónap utolsó hetében.

Ha választani kell, akkor inkább szeretném Magyarországot nyugatiasabbnak látni mint keletiesebbnek.

Jó, a románok százszor összetartóbbak mint a magyarok, ezt aláírom, segítik egymást nem pedig aljaskodnak és áskálódnak a maguk fajtával szemben.

Hát én ezt egy kicsit másként látom.

Ha a "Nyugatra" gondolok akkor egy fejlett, vállalkozóbarát, innovatív és élhető világ jut eszembe, ahol van esély a fejlődésre.

Eközben ha "Keletre" gondolok (Ukrajna, Oroszország, isztánok stb) akkor egy fél diktatórikus, oligarchikus, végtelenül korrupt, erőszakos és lemaradó világot látok akiknél a fejlődés megállt valahol a 80-as években.