Igazak a torontói jegyzőkönyvek vagy csak konteó?

*A torontói jegyzőkönyvek*

Serge Monast 1995-ben publikálja "A torontói jegyzőkönyvek" (Les Protocoles

de Toronto) c. dokumentumot. A szerző szerint a jegyzőkönyvek 1967 nyarán

születtek, amikor a NWO eszméjének akkori irányítói a kanadai nagyvárosban

gyűltek össze azzal a céllal, hogy kidolgozzák a következő 50 évre szóló

stratégiájukat. Miután elolvastátok a kivonatokat, mindenki eldöntheti,

hogy az elmúlt 45

évben vajon mennyi (és hogyan) valósult meg ebből.

A jegyzőkönyvekben lefektetett alapelveket a könnyebb áttekinthetőség

kedvéért 15 pontba szedtem és egy hangyányit megszerkesztettem, de

mindenkit biztosítok arról, hogy semmiféle érdemi változást nem

eszközöltem azokhoz a francia nyelvű eredeti(?) változatokhoz képest,

amelyekből dolgoztam.

1. Erősíteni kell a "Szórakozás Társadalmát" (Société des Loisirs), amely

már eddig is hatalmas szolgálatokat tett nekünk. Az elsődleges ösztönök

által diktált egyéni elvárások minél rövidebb időn belüli

kielégítése gyenge, befolyásolható és manipulálható generációkat

eredményez. Ennek érdekében fel kell használnunk az audiovizuális

technológia valamennyi vívmányát, s az egyéneket (kiemelten az ifjúságot)

ezen keresztül individualista életszemléletre kell nevelni, mert a jövő

emberének ilyennek kell lennie. Egy önző embernek nincsenek eszméi,

nincsenek álmai, sem pedig belső tartása.

2. Bátorítani kell az ökológiai szemléletű anarchizmus elterjedését,

kiemelten az egyetemi, főiskolai hallgatók körében, hiszen ők a

nemzetállamok ellenségei. Az úgynevezett környezetvédelmi és zöld

gondolkodás természetes (de csak taktikai) szövetségesünk mindaddig, amíg a

fennálló nemzetállami rendet támadja.

3. Az általunk befolyásolt ifjúság lelki szegénységét egy hamis és

virtuális, tudománynak tűnő technológiai masszával kell ellensúlyoznunk.

Ennek a legmegfelelőbb terepe az oktatási rendszer, ahol a klasszikus humán

műveltséget helyettesítenünk kell egyfajta műszaki, pragmatikus

szemléletmóddal.

4. Szorgalmaznunk kell a nemzetközi szabad-kereskedelmet; le kell bontanunk

a gazdasági és politikai határokat, meg kell szüntetnünk a külkereskedelmet

sújtó adókat, mert ezáltal a nemzetállamok elveszítik

egyik legerősebb fegyverüket. A nemzeti és hazafias érzések egyre

nevetségesebbé válnak, ami elősegíti a globalizációt. A korlátok nélküli

szabad-kereskedelem elősegíti a munkanélküliség növekedését, a

gyengébb nemzetállamok versenyképességének elvesztését, a hagyományos

nemzetgazdasági ágazatok végzetes lemerülését és piacvesztését.

5. Embereink, szimpatizánsaink által az elsők között elfoglalandó területek

a nemzetállamok külügyminisztériumai, a bevándorlási hivatalok és a

nemzetközi szervezetek migrációs ügynökségei. Feladatuk az, hogy minél

tágabbra nyissák a fejlett államok kapuit a harmadik világból (elsősorban

Afrikából és Ázsiából) érkező migránsok előtt, hiszen így jelentősen

növekszik a befogadók és a bevándorlók közötti feszültség. A sajtó

manipulálásával, a közvélemény általunk kívánatosnak tartott irányba

történő befolyásolásával - érdekeinknek megfelelő módon - mindig olyan

híreket terjesztünk, amelyek mindig a megfelelő lökést adják a tömegeknek.

A harmadik világban fegyveres konfliktusokat és háborúkat gerjesztünk, mert

ezek hatására az onnan kivándorolni, menekülni szándékozók hullámokban

érkeznek majd a Nyugat kapuihoz.

6. A nyugati világban működő nagyvállalatok termelőegységeit lassanként át

kell helyezni azokba az államokba, amelyek még hisznek a piacgazdaság

mindenhatóságában s devizaéhségük elnyomja a legelemibb óvintézkedéseket

is: a kelet-európai és mediterrán országok, Dél-Amerika. A multik

természetesen csak addig fognak ottmaradni, amíg a munkaerőt valóban

rabszolgaáron tudják nyújtani; amint szükséges (s amint a politikai

változások lehetővé teszik), tovább kell vonulni még keletebbre: a

Szovjetunió, Kína és a többi ázsiai országba. A befogadó államokat rá kell

bírni, hogy kölcsönöket vegyenek fel a nemzetközi pénzintézetektől

(elsődlegesen az IMF-től és a Világbanktól, amelyek

gyakorlatilag a mi tulajdonunkban vannak). Ha húzódoznának a

kölcsönfelvételtől, meg kell ingatni a gazdaságukat, válságot kell

előidézni, s bele kell zavarni őket egy adósságspirálba, majd - közvetett

módon - kényszeríteni kell őket, hogy válságköltségvetésből

válságköltségvetésbe bukdácsoljanak.

7. Létrehozzuk a globális gazdaságot (Économie Globale), amely fölött sem a

nemzetállamok, sem a szakszervezetek nem tudnak semmiféle kontrollt

gyakorolni. A globális gazdaság előbb-utóbb létrehozza a saját (ugyancsak

globális) politikáját, s ennek következtében szükségessé válik a politikai

rendszerek globális újjászervezése, melynek bölcsőjénél mi fogunk

bábáskodni.

8. A globális gazdaság másik következménye a globális tömegkultúra, melybe

- óvatosan és kiegyensúlyozott módon - bele kell tenni minden vallásból,

minden nemzeti kultúrából és minden hagyományból, szokásból és tudományból

egy kicsit - hogy mindenki elégedett legyen. Az írott és elektronikus

médiumokon keresztül sulykolni fogjuk az uniformizált (és általunk előírt)

ízlést kialakító reklámokat.

9. Bátorítani kell (főként az ENSZ és a NATO égisze alatt) a békefenntartó

és béketeremtő katonai műveleteket, amelyeknek - a lehetőségekhez képest -

humanitárius akcióknak kell tűnniük a közvélemény előtt (lásd még a média

szerepe!). Ezek a fegyveresek valójában azt a célt szolgálják, hogy a két

szervezet vezetésében elhelyezett embereink mindig rajta tartsák a szemüket

a világ forrongó pontjain, s befolyásolhassák az ottani eseményeket. A

békeműveletek helyét pedig lassan majd átveszik a reagáló erők, később

pedig már az egyszerű megelőzés is okot szolgáltathat fegyveres

beavatkozásainkhoz,

a világ bármelyik országában. Mindehhez szükséges az ENSZ és a többi

nemzetközi katonai szervezet alapszabályainak lassú átalakítása, hogy

előbb-utóbb (a már létező nemzetközi katonai erőn kívül) rendelkezésre

álljanak nemzetközi rendőri és csendőri erők is.

10. Az egyént egyre kiszolgáltatottabbá kell tenni, s igaz ez a gazdasági,

az ideológiai és az érzelmi összetevőre is. Emelni kell a

nyugdíjkorhatárokat, egyre bizonytalanabbá kell tenni a munkahelyeket

(tudatosítani kell például a munkavállalóban, hogy bármikor elbocsátható),

a fizetések vásárlóerejét fokozatosan csökkenteni kell (például

mesterségesen gerjesztett infláció segítségével), ugyanakkor

biztosítani kell az egyéni agymosás lehetőségét (primitív tévéműsorok,

manipulált oktatás, irányított sajtó, fogyasztás-centrikus társadalom,

stb.). Érdemes megfontolni olyan - nagy visszhangot és felháborodást

kiváltó - bűncselekmények elkövetésének elősegítését, amelyek hatására az

egyén maga kiált nagyobb biztonság és erőteljesebb rendőri vagy

titkosszolgálati jelenlét után.

11. A nemzetállamokat minden eszközzel meg kell akadályozni abban, hogy

gazdasági területeiket önállóan korszerűsítsék; különös figyelmet

érdemelnek ilyen szempontból az energia- és pénzügyi szektor, a

mezőgazdaság, valamint az új technológiák. Ezek azok a neuralgikus pontok,

amelyeket ki kell vonni a nemzeti felügyelet alól, és soron kívül globális

ellenőrzés alá kell helyeznünk.

12. Ahol lehet, az emberi munkaerőt gépekkel, robotokkal és - lehetőség

szerint, a technológiai fejlődés függvényében - számítógépekkel kell

helyettesíteni.

13. Egyre több olyan adatbázist kell létrehozni, amelyek - változatos

módon, a technológiai fejlődés függvényében - egyre több információt

tárolnak az egyénekről. Ezeknek a nyilvántartásoknak szükség esetén

összekapcsolhatóknak kell lenniük, s fenntartásuk, valamint ellenőrzésük

nemzetközi szervezetek joghatósága alá kell essen. Ezek szükségességét

bűnmegelőzési és bűnüldözési céllal kell magyarázni a

tömegeknek. Mindezen lépésekkel párhuzamosan a lehető legjobban szigorítani

kell a lőfegyverek egyének általi birtoklásának jogi feltételeit.

14. A velünk szembehelyezkedő nemzetállamokat meg kell büntetni: pénzügyi

és gazdasági módszerekkel, ideológiai ellehetetlenítéssel, s végső esetben

olyan extrém módszerekkel, mint az elektromágneses fegyverekkel kiváltott

(és irányított) földrengések, éghajlat - és időjárás-változtatások, a

férfiak és nők termékenységének csökkentése (akár teljes vagy részleges

sterilizáció), stb.

15. Azokat az egyéneket, akik nem állnak be a sorba, s tetteikkel, vagy

szavaikkal veszélyeztetik az Új Világrend kialakítását, el kell

lehetetleníteni, meg kell bélyegezni, nevetségessé kell tenni; végső

esetben fizikailag is meg kell semmisíteni.

Eddig tartott a jegyzőkönyvek tartalmának kivonatos ismertetése. Serge

Monast 1996 decemberében hirtelen elhunyt, s lakásából, illetve irodájából

dokumentumok százai tűntek el a halálát követően. 1997

januárjában két egykori munkatársai is életét veszti: egyikük

autóbalesetben, a másik pedig (egy újságíró-gyakornok) állítólag részegen

kiesik egy toronyépület huszadik emeletének egyik ablakából. Serge halála

előtt ('96 novemberében) egy tévéműsorban azt ígérte, hogy a

jegyzőkönyvekről, valamint további exkluzivitásokról részletekkel fog

szolgálni, de hirtelen halála ebben megakadályozta.

A jegyzőkönyvekhez kapcsolódó elméletekről a Konteóblogon lehet bővebben

olvasni. A benne leírt dolgok azonban biztosan elindítanak néhány

gondolatot minden olvasóban. Teljesen mindegy, hogy a

jegyzőkönyvek milyen körülmények között keletkeztek, ki írta és miért, az

hamisítvány vagy eredeti... stb. Csak meg kell nézni mi valósult meg a

jegyzőkönyvben leírtakból, és elgondolkodni a jövőnkről...