A "líbiai lázadók" már március végére új központi bankot és olajtársaságot alapítottak. Egész gyorsak, nemde?

A politikusok azonban továbbra is ellenezték ezt az irányt, sőt azzal vádolták Aldrich-ot, hogy a gazdag bankárokhoz, mint J. P. Morganhez és John D. Rockefellerhez fűződő szoros kapcsolatai miatt elfogult a témában. 1910-ben Aldrich, illetve a J.P. Morgan, Rockefeller és Kuhn, Loeb, & Co. bankok képviselői 10 napra együtt félrevonultak a georgia-i Jekyll-szigetre. A megbeszéléseket Paul Warburg (Kuhn, Loeb, & Co.) irányította, és ő készítette el a későbbi Federal Reserve-törvény első vázlatát. „A Jekyll-szigeten megvitattuk és lezártuk egy egységes diszkont ráta (kamatláb) ügyét” – írta később.

Forrás: Wikipedia!

Aldrich azért küzdött, hogy privát központi bank jöjjön létre minimális állami befolyással, de annyit engedett, hogy az igazgatótanácsban a kormány is képviseltethesse magát. A Nemzeti Monetáris Bizottságnak benyújtott „Aldrich-terv” javaslatot tett a „Nemzeti Tartalék Szövetség” létrehozására. A tervet a legtöbb republikánus és a Wall Street bankárjai támogatták, a Kongresszusban azonban nem volt meg a többség, hogy a törvény megszülethessen.

Folytatódik a történet, továbbra is Wikipedia a forrás!

Mivel a tervet Aldrich nevezte, akit a „keleti establishment”" képviselőjének tekintettek, az ország déli és nyugati részében ellenezték azok, akik eleve úgy gondolták, hogy az ország irányítása a gazdag családok és nagy cégek kezében van. Ellenezték a vidéki bankárok is, akik szerint túl nagy hatalmat adott volna keleti versenytársaiknak. A progresszív Demokraták szívesebben láttak volna egy államilag birtokolt és működtetett tartalékrendszert, az amerikai pénzkínálatot uraló Wall Street-i „pénztröszt” ellenőrzési körén kívül. A Wall Street befolyását a konzervatív Demokraták is elutasították, akik egy magántulajdonú, decentralizált tartalékrendszert szerettek volna. Még a Republikánusok közt is voltak, akik a pénztrösztöt kárhoztatva ellenezték az Aldrich-tervet.

A Federal Reserve-törvény elfogadása végül az újonnan választott demokrata elnök, Woodrow Wilson befolyásának, illetve a Kongresszus mindkét házában többségre kerülő Demokratáknak volt köszönhető. Wilson ragaszkodott hozzá, hogy a tervbe beillesszék, hogy a bankárokat ellenőrizendő, a kormányzat által kinevezett Kormányzótanács kerüljön az új központi banki rendszer élére. A Demokrata képviselők egy részének lázadása csaknem meghiúsította a törvény elfogadását, de őket Wilson azzal az ígérettel szerelte le, hogy antitröszt törvényt fog beterjeszteni. A végleges változat, amelyet főképp a Demokraták szavazataival 1913 végén fogadtak el, közelebb állt az Aldrich-tervhez, mint a két korábbi Demokrata változathoz.

A Federal Reserve, amelynek első elnöke Warburg lett, kulcsszerepet játszott az első világháború idején a Szövetségesek és az USA háborús erőfeszítéseinek finanszírozásában.

A tagbankok magáncégek, közülük sok részvényeit tőzsdén jegyzik.

És mopst látom, elfelejtetted ezt a kis apróságot megemlíteni, amikor a bankról idéztél. Ejnye, Pedro!

Igen, és ezt a törvényt a nemzetközi bankárok dolgozták ki, ha te is elolvastad. Szerinted majd olyat dolgoznak ki, ami nekik hátrányos? Ha ott lenne a lehetőség, hogy befolyásolhassák egy ország pénzügyeit, inkább azt mondják, hogy nagyon szívesen kidolgozzuk nekte, az amerikai emberek számára?

Egyébként meg nézz utána, hogy ALdrich hova házasodott be...