A "liberális" világrend mikor hullik szét?

Most nem értem, hogy ennek mi köze a liberalizmushoz. Vagy szerinted, ha pl. a ruszkik és a sárgák Dollárban kereskednek, akkor ott kitör a liberalizmus. Vagy Európában fűteni kell, hogy liberalizmus legyen, mert a hideghez csak usankás kommunizmus áll jól? Szerintem te fogalomzavarban vagy.

Vagy ez megint egy liberalizmus gyalázó álkérdés, úgy, hogy a kérdezőnek fingja sincs arról, hogy mi is a liberalizmus, csak nyomatja, hogy "pfejj, az az utolsó liberalizmus már megint!"?

"a kérdezőnek fingja sincs arról, hogy mi is a liberalizmus"

Szerintem épppen arról van szó, hogy ismeri a liberalizmus lényegét, hiszen benne él. És úgy látom, hogy nem túlságosan jön be neki, mert meg akar tőle szabadulni. Sőt, nem csak ő egyedül.

Prsze, fejlődjünk ész nélkül, és termeljünk ugyanígy... Jól fog jönni még egy gazdasági válság... Főleg, hogy az előzőt alig hevertük ki...

Térjünk vissza a nemzetgazdaságokhoz, és akkor annyira sem leszünk versenyképesek (értsd Európa), mint így együtt...

Tényleg remek ötlet... Ne kívánd annyira, mert ha ez beteljesül, akkor nekünk tényleg befellegzett...

A liberalizmus lényege az individuális társadalom kiépítése:

"Megszűnik a közös erkölcsi felfogás. Szabadosság és önzés lép a régebbi szilárdabb erkölcsi érzés helyébe. Az egyének kíméletlen küzdelmet folytatnak egymás ellen az érvényesülésért és a hatalomért. De a szabadverseny már nem a tehetségeseket, hanem a kevésbé kényes erkölcsi felfogásúakat veti felszínre. A népképviselők már nem a népet, hanem az őket megvásárló tényezők érdekeit képviselik. Az üzleti életben az igazságos haszon eszméje eltűnik és a spekuláció lesz úrrá. Sokan munka nélkül óriási vagyonokat varázsolnak elő. A munkás élet ostobaságnak látszik. Szégyenletes valóság, hogy „aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni.” óriási tömegek jutnak koldusbotra. Az egyik oldalon a jólétben való dúskálás, a másikon szörnyű nyomor. Az ideális dolgok értékelése megszűnik és az anyagiasság teljesen elhatalmaskodik. Az összetartás érzése elsorvad. Nincs már semmi korlát, árulók, kalandorok, banditák szabadon garázdálkodnak. A magát másokért vagy eszmékért feláldozó hős bolond, mert az eszmékben való hit komikus. A közös meggyőződések, világnézet és a kölcsönös bizalom helyébe minden vonatkozásban a kétely lép. Az emberek elvtelenek és bizalmatlanok. Szilárd egyéni meggyőződések sincsenek. Minden ingadozó, bizonytalan és viszonylagos. Nincsen már többé közös mérték a dolgok értékelésére. Az egyének mindinkább egyéni alkotásokat hoznak létre, amelyeket végül csak maga az alkotó (pl. művész) képes megérteni és értékelni. Az életnek mindinkább csak a hátrányait látják. A blazírtság, életuntság pestisszerűen terjed. A születések száma ijesztően csökken, az öngyilkosságok száma megdöbbentő gyorsasággal növekedik. Nincsen már érdeklődés, lelkesedés, áldozatos akarat. Nincsen már kultúra, csak szenvedő, tülekedő, vagy mindentől megcsömörlött, unott emberek tömege. A halott érdeklődést csak perverz, idegizgató eszközök támasztják fel rövid időre. A kultúra megőrült."

Bácskay B. Béla: Rend vagy Káosz?