A kapzsiság főlényben került a világban?

/Értékrendi válság van./

Nem a környezet,

nem a gazdaság,

nem az oktatás,

nem az egészségügy,

nem a család van válságban.

Maga az ember lelki, mentális, fizikai állapota van válságban.

A fentiek, illetve ami a kérdésben is szerepel, ez már csak a következménye az ember beteg, belső állapotának.

Mit sírtok?

Sosem éltünk még ilyen jól, úgy értve, az emberiség, de mondhatjuk ezt a magyarokra is, aki személyesen véletlenül nem beteg, vagy elcseszett sorsú, mert válás, elszegényedés, nyomorba süllyedés mindig is volt és mindenkivel megtörténhet, de a nagy többségnek még sosem volt ilyen jó dolga.

Ekkora szabadsága sem és csak rajtunk múlik, hogy megfelelően éljünk a lehetőségeinkkel, vagy siránkozzunk azon, amit nem kaphatunk meg, mert dúsgazdagok mindenhol csak kevesen lehetnek.

Ha neked személyesen kevés az, amid van, akkor tegyél róla, változtass úgy az életeden, ahogyan neked jobb.

Tudom, hogy ez nehéz dolog, mert változtatni csak akkor tudunk, ha muszáj, amikor már beszűkülnek a lehetőségek, de meg kell próbálni előre látni, hogy a lehető legjobbat tudja az ember kihozni a helyzetéből és ha nem a legjobban sikerül, akkor újra meg kell próbálni, vagy csökkentsd az igényeidet - az is egy megoldás, de elvégre mégsem vagy már zsellér, proletár, jobbágy, vagy rabszolga és még a véleményedet is hangoztathatod, ha nem tetszik valami.

Talán a Gyurcsány jobb volt? A Gresham palota megszerzése hozta neki az első nyolcszázmilliót, amikor egy lakás még csak két-három millát kóstált, aztán miniszterelnökként a veszprémi földpanamái borzolták a kedélyeket, de minden szentnek maga felé hajlik a keze és a politikusok még csak nem is szentek.

Miért, talán volt ez valaha is jobb? A történelem során a főnemesek országrészeket birtokoltak, a lakókkal egyetemben és még a kommunizmusban is a pixisben lévők óriási hatalmat gyakoroltak, de lakás az sosem volt elég, volt, hogy társbérletekbe zsúfolták az embereket, mivel a háború a házak, épületek tekintélyes részét elpusztította, aztán a lakásigánylők évtizedeket várhattak, mire kiutaltak nekik egy kis lyukat. Még Kádár idejében volt egy konjunktúra, de még akkor is, amikor a lakótelepeket sorozatban építették, akkor is várni kellett három gyerekkel is két évet és a beugró még akkor sem volt csekély, két gyermekkel meg nyolc-tíz év is kellett a lakáshoz jutáshoz, eggyel, vagy gyerek nélkül több évtizedes igénylés és egy kalap pénz kellett hozzá, pedig azok voltak a legjobb évek.

Nem politizálok, engem ugyan nem érdekel,ki tömi a zsebét, mert egyformák ezek mind ebből a szempontból, bárki jön helyettük, az sem lesz semmivel sem másabb.

Egyébként az emberiség kevés tagja rendelkezik saját ingatlannal, a többség még nyugaton is csak bérli a tehetősebb sorstársaitól a lakását, ez van, ilyen a kapitalizmus, ilyen az élet és még a szocializmus sem volt jobb, mert ha jobb lett volna, akkor most sok helyen az lenne.