Magyarország valóban olyan gyenge volt katonailag 1918-20-ban, hogy nem tudott volna a trianoninál kedvezőbb békét kiharcolni?

'Károlyi Mihály miatt lett Trianon.'

Károlyi valóban balfax politikusnak bizonyult, de Trianont nem neki köszönhetjük, hanem a nemzetállami törekvéseknek.

""Vöröseink" között a legtöbb embert a haza védelme, semmint a bolsevik ideológia motiválta. Stromfeld katonái nem a Lenin-fiúk voltak és pont a Felvidék feladása után indult meg a bomlás a magyar hadseregben, sokan öngyilkosok is lettek elkeseredésükben és maga Stromfeld is lemondott. Pedig előtte készült a leszámolásra minden megszálló ellen: azt mondta, a leggyengébb ellenfelek a csehek, aztán a románok és a legkeményebb dió a szerbek, de azok sem legyőzhetetlenek."

Oké, persze nem prejoratívan akartam érteni, de ez változtat azon bármit amit írtam? Szétverték a vörös hadsereget.

A harcok célja hordozott egyfajta kettősséget.

'A legtöbb propagandakiadvány alapvetően a világ proletariátusának felszabadítására szólította fel a katonákat, és nem tett említést az ország régi határairól. A különböző szövegek a "világ dolgozóinak jólétét" és az "örök béke korának eljövetelét" jelölték meg végcélként a harcolók előtt. A felvidéki hadjárat megindulásával egyre több helyen előkerültek a baloldali gondolatokat az ország egyes területeinek visszaszerzésével kombináló szövegek. Ekkor sem beszélhetünk azonban egységes képről. Az erősebb szocialista hagyományokkal bíró - iparosodottabb - Gömör megyei újságok például inkább az internacionalista narratívát követték, míg a bihari menekülteknek szóló kiadványokban erősebbek voltal a nacionalista frázisok. Ezek a szövegek azonban szintén igen gyakran nem az egész ország, hanem csak a szűkebb szülőhelyük felszabadításával próbálták motiválni a katonákat a belépésre.

Ahogy a Bihari Vörös Újság írta 1919 júniusában: "A proletárhaza védelmében nem vagyunk utolsók mi bihari proletárok sem. Álljuk a sarat azokkal szemben, akiket a bojár románok ránk uszítottak, álljuk azokkal, akik elbutítva a grófok, a papok és bárók szolgálatába szegődve fehérek lettek. Egyik vállalkozást a másik után hajtják végre a derék bihari fiúk, akik az elsők között voltak a négy és fél éves háborúban is, amikor pedig nem a proletárok érdekének, nem a proletárhaza megvédelméről van szó, hanem a kapitalisták érdekéről és hazájáról.

Jóllehet, hogy a proletárhazában otthon vagyunk mindenütt, de mint bihariak, mégis hazátlanoknak érezzük magunkat. Szívünk lelkünk visszavágyik a bihari földekre, ahol otthagytuk azokat, akiket szeretünk, akikkel nem tudjuk, hogy mi történt. Nagy munkára vállalkoztunk. Eltökélt szándékunk, hogy a proletár-haza elveszett részét minden poklon keresztül is visszaszerezzük. Ebben a munkában egyeknek kell lennünk, az összes bihariaknak, mert elveszett hazánkat csakis úgy tudjuk megszerezni'

Kis adalék a Rubicon tavalyi októberi számából.

*16

'Állítás:

Károlyi Mihály tehet a trianoni békediktátumról.

Cáfolat:

A trianoni béke egyik oka, hogy a románok, szerbek, szlovákok ugyanúgy nemzetállamokat szerettek volna létrehozni, mint a többi európai nemzet. Erről nem tehet Károlyi. A másik ok a vesztes háború; a háborúba lépést éppenséggel ellenezte.

Bővebben:

A trianoni békének két fő oka volt. Az egyik, a nemzetté válás folyamata: 1848 és 1920 között a Rajnától keletre mindenhol a nemzetállamok kialakítása volt a fő cél, így jött létre a különböző országokban lakó olaszok közös hazája, továbbá a német nemzetállam, a sok balkáni nemzetállam illetve a világháború után a balti és az ír nemzetállamok. Elég ránézni egy nemzetiségi térképre, és látható, a nemzetek közötti településhatárok Nagy-Magyarországon belül húzódtak, nem messze attól a vonaltól, ahová a trianoni határok kerültek. A románok, szlovákok, szerbek régóta saját nemzetállam kikerekítésére törekedtek. A régi Magyarország nemzetiségi politikája ezt a folyamatot inkább csak siettette, de feltehető, hogy jobb nemzetiségi politika mellett sem lehetett volna ezt megfékezni. Kossuth Lajos már a 19. század derekán megjósolta, ha a dunai népek nem szerveződnek a nemzetek autonómiájára épülő közös államba, akkor a történeti Magyarországról egy vesztes fegyveres konfliktus után a nemzetiségi területek le fognak válni.

Vagyis Trianon másik oka maga a fegyveres konfliktus: a világháborús vereség. Magyarországnak ebben a háborúban nem voltak valós, komoly hadicéljai. A magyar politika és az általa is manipulált közvélemény mégis szinte egyöntetűen támogatta a háborúba lépést, sőt a Monarchia azon külpolitikai lépéseit is, melyek a konfliktushoz vezettek, így annak megakadályozását, hogy Csehország Magyarországgal egyenrangú legyen a birodalmon belül (Andrássy Gyula), vagyis meginduljon a föderációs átszervezés, a német szövetséget és oroszellenes külpolitikát (Andrássy), Bosznia elfoglalását és 1908-as betagozását a birodalomba (utóbbit a magyar Burián István közös pénzügyminiszter kezdeményezte). Természetesen a bosnyákokat sem kérdezte meg senki, hogy akarnak-e egy osztrákok és magyarok által dominált birodalomban élni. Ők nem igazságtalan határokat kaptak akkor, mint mi 1920-ban, hanem teljes bekebelezést. (Bosznia fővárosában, Szarajevóban dördült el a háborút elindító pisztoly a szerb nacionalista kezében, aki a megszállók vezetőjét szerette volna lelőni.) Burián volt az is, aki TiszaIstván magyar miniszterelnököt a háborúba való belépés támogatásának szükségességéről meggyőzte.

Ezzel szemben éppen Károlyi Mihály volt az, aki kevés társával ezt a szövetségi és háborús politikát, a háborúba való belépést ellenezte. „Nekünk még a győzelmes háború sem érdekünk – nyilatkozta 1913-ban. – Nemcsak bennünket, hanem egész Európát évtizedekre visszavetne egy ilyen háború, és Európa elveszítené azt a vezető szerepét, amelyet a világon visz.” Éppen ez történt. 1916-tól ellenzékiként olyan különbéke megkötését szorgalmazta, ami kedvezőbb feltételeket jelenthetett volna. 1918 őszén Károlyira maradt az ellenfelek politikájából eredő csődtömeg felszámolása. Ebben nyilván lehetett volna ügyesebb is, de felelőssége megállapításánál ezt a körülményt nem szabad figyelmen kívül hagyni.'