Kormányunk miért akarja ellehetetleníteni a fegyvertartást?

Ha tehetném, én is ezt tenném.

Ellene vagyok a fegyvertartásnak, és ebben nem fog változni a véleményem. Egy ország addig biztonságos, amíg nincs nagyszámú fegyver a társadalomban. Az emberek élete van addig biztonságban, amíg ez csak a külső-belső rendvédelem hivatalos személyeinek kezeiben van, senki máséban nincs. Mert ők pedig nem fogják használni.

Egy embert az otthonában éppen azt tenné ki a legnagyobb veszélynek, ha volna szabad fegyvertartás, mert ebben az esetben a betörő úgy készül, hogy lehet a sértettnél - konkrét ismeret nélkül is -, ebből az okból kifolyólag ő visz magával fegyvert, és ha lebukna, azonnal lő, nem tudván, mire számíthat. Mivel nem tudhatja, van-e a háztulajdonosnál is, és a veszélyérzet végiggondolatlan védekezést vált ki.

Ez az a fajta fenyegetettség, ami akkor is fegyverhasználatra kényszeríti az embert, amikor normál esetben nem tenné azt meg - mert egy embert nagyon nehéz lelőni. Egy bűnözőnek is. Viszont ha veszélyben érzi az életét, az felülírja. Sokkal nagyobb eséllyel lőne, ha nem tudná, van-e fegyver a sértett félnél, mintha biztonságban és helyzeti előnyben érezve magát, és ezzel a tudatállapottal hatol be. Sőt, eleve nem is szerezne be fegyvert - mint azt látjuk hazai viszonylatban. Nincs rá szükség. Nem ölni megy. És beszerezni neki is körülményes lenne, mint minden állampolgárnak, főleg az egyszerű, alkalomcsinálta betörőknek. Akkor pedig miért szánjon rá pénzt, papíroztatást? Nem igényli, ha tudja, hogy nem is fogja szembetalálni magát vele. Ez így biztonságos.

Amellett a fegyverhasználat nem egyszerű. Attól, hogy valakinek van, még nem fogja tudni megvédeni magát vele akármilyen helyzetben. Mert a lépéselőny a betörőnél van, és a meglepetés, hiszen ő tudja, hogy hova jön, és ébren van, a váratlanságból fakadó sokk pedig nem enged gyors reakciót. Sokkal nagyobb bajt jelent, ha van szabad fegyvertartás, mert az ilyen, frusztrációból adódó, kölcsönös bizalmatlanság "előbb lövök" szituációkat eredményez, szükségtelenül.

És nem igaz, hogy a bűnözők így is könnyen be tudják szerezni azt illegálisan, és akkor legalább legyen lehetősége az áldozatoknak is törvényesen. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány fegyveres rablás történt Magyarországon az utóbbi években mondjuk bankfiókok ellen, és ezen esetekből mennyiről derült ki utólag, hogy tényleg fegyver is volt az annak látszó tárgy, nem pedig valami más - olyan eset pedig már nincs is, ahol ha éles is volt, tényleg használták is volna.

Miért? Mert csak a biztonságérzet kell a rablónak, amit a pisztoly nyújt, de ha többeknél van, kiszámíthatatlanul, az teljesen más helyzetet teremt.

Ne legyen fegyver senkinél.

És még egy dolog, mert ez újabban nagyon érzékeny téma nálam: Ha egyetlen gyermek is meghalna azért, mert egy szülő épp nem zárta be jól a szekrényt, vagy nem különítette el a lőszert - és a gyerek figyeli a környezetét, tanulja a látottakat -, majd _emiatt_ a kicsi odatolja a sámlit, kiveszi apu pisztolyát, és a szülők hazaérve a saját gyereküket találják vérben fekve, na ezt nem. Ezt soha. Ilyen Magyarországon EGYSZER SEM történhet meg. A lehetősége is legyen kizárt. Márpedig otthon tartott fegyvereknél előfordulna. Mindenképp lenne ilyen eset.

Nem tudnám elképzelni azt a mentális sokkot, amit egy szülő ilyenkor átél, hogy a saját gyerekét, néhányéves, teljes ártatlansággal a napjait kitöltő gyerekét, aki mindenen nevet, és mindenben örömet talál, ilyen helyzetben lássa. Hogy fel kelljen fognia, hogy aki kitöltötte a mindennapjait, aki a családja részét, az élete egy részét jelentette, a saját szeretett, imádott gyereke, aki fiatal és annyira ártatlan, így haljon meg, egyik napról a másikra. Egyetlen pillanat alatt. És ezzel az érzéssel elaludni. Kialudni, felébredni, hátha nem történt meg, majd reggel rájönni, hogy az élet így fog menni tovább, amit átél, az a valóság, és nem fog változni. Tényleg megtörtént.

Én nem tudnám a saját családomban elképzelni azt a látványt, hogy vagy a kishúgom, vagy a kisöcsém képe mellett mécses legyen a polcon. És ne halljam többet a hangjukat. Beszélni is fájdalmas erről, gondolni is ezt. És ilyen ijesztően, így elveszíteni, önmagad hibájából a gyermekedet, akit annyira szeretsz, hogy együtt fáj, ha ő csupán elesik a küszöbben. Nem. A fegyver az nem a civil emberek kezébe, és nem az otthonokba való. Sehol sem.

Magyarországon ne legyen szabad fegyvertartás. Azok kezében legyen, akiknek ez a feladatuk. A társadalom épségének biztosítása az állam feladata. Nem az embereké maguké.