Az 1956-os Forradalomban kik adtak fegyvert a tinik kezébe?
Én jobboldali ember vagyok, de elgondolkodtat mindig, mert hallom, olvasom, tanultam a 18 éven aluliak 1956-os budapesti fegyveres szerepvállalását. Akik a fegyvereket szétosztották, megmutatták, hogy kell szerelni, használni, valószínűleg ők is az életüket adták, de bennem visszás érzéseket vált ki cselekedetük. Vélhetően felnőttek voltak és az általuk „felkészített” tinik mégis „gyerekkatonák” ma az ENSZ szerint. A hatályos jogszabályaink alapján, a "tiltott sorozás", háborús bűncselekmény, amit öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetnek jelenleg.
Akik 18 éven aluliaknak fegyvert adnak, hogy harcoljanak, azok hogy tekinthetők ma hősnek?
Én, még akkor sem igazán tudom őket hősnek tekinteni, ha maguk is elestek a tinédzserekkel együtt. A tizenévesek, természetesen egyértelműen hősök, de valahol áldozatok is.
„Részlet a Petri Jenővel készített interjúból
A forradalom alatt állandóan az utcát jártam. Mint volt katonatiszt (zászlós) érdekelt, hogyan folynak a harcok, amelyekben a hadifogságom alatt szerzett rokkantságom miatt nem tudtam részt venni.
A kapualjakban sok helyen fiatal gyerekek lapultak, ismeretlen helyről szerzett fegyverekkel. A kezelésükhöz nem értettek, vezetőjük nem volt. Én magyaráztam meg, és meg is mutattam, hogyan kell kezelni a puskát meg a géppisztolyt. Emiatt 10–21 ilyen fiú csapódott körém, akikkel a Boráros térre vonultunk.
…
A fegyverszünet idején a Petőfi laktanya katonái segítették a fiatal felkelők kiképzését.”
forrás: [link]
A gyermekkatonaság tilalma az 1977. évi I. genfi kiegészítő jegyzőkönyvben, már biztosan megjelenik. Nem egyértelmű számomra, hogy a nemzetközi jog mióta szabályozza (pl. Hágai, Genfi egyezmények), de a II. világháborúban a német gyerekkatonákat besorozók megítélése, már 1956. idején is igen negatív volt (a német szervezet fő vezetőjét a nürnbergi perben 20 év börtönre ítélték).
Mióta tiltja a nemzetközi jog a gyerekkatonaságot?
Mindezektől függetlenül, minden tiszteletem, az 1956-os Forradalom és Szabadságharc hőseinek!
Nézd, az, hogy hősöknek tekintik egyesek őket, és az, hogy kik és miért adtak fegyvert a kezükbe, nem a nemzetközi egyezményektől függ.
Technikailag leegyszerűsítve a dolgokat az '56-os hősök lázadók voltak, ember és haditechnikai hátrányban a hatalmas szovjet hadsereggel szemben. Ilyen helyzetben nem kérdés a lázadás vezetői részéről, hogy mindenkit, akit meg lehet nyerni az ügynek, be kell vonni a mozgalomba, ha harcképes(és egy tizenhat éves tini harcképes, tessék megnézni az afrikaiakat... ) akkor fegyvert adni neki. Szerintem ez logikus és érthető lépés. Én azon szoktam röhögni, mikor a '48-as forradalom idején hetekig(hónapokig? nem emlékszem pontosan) vitatkoztak arról, hogy a magyar honvédek átléphetik-e a magyar-osztrák határt, mert hát "honvédek", így nem biztos, hogy szabad őket külföldre támadási célzattal küldeni. Bahh, ostobaság, főleg, hogy közben Bécsben leverték az osztrákok a felkelést, ami lehet hogy nem következett volna be, ha a vezetőségünk nem tököl, hanem gyorsan odaküldi a honvédeket.
Hősöknek tekintik őket azok, akik szerint a céljaik nemesek voltak, tehát ideológiai elképzelésük egyezik az '56-os hősökével. Ők nem nézik, hogy most milyen egyezményt tartottak be, és milyet nem, a lényeg számukra, hogy miért harcoltak. Mondok pár példát... ha Burkina Faso-ban hatalomra jut az éppen soros lázadó csoport, akiknek a fele minden bizonnyal nem töltötte be a 18. életévét, akkor mindenki, aki őket támogatta hősként fog tekinteni ezekre a fiatalokra. Ha egy muszlim tini felrobbantja magát egy zsúfolt bevásárlóközpontban Allah nevében, akkor az Al Kaida meg az ISIS meg a fa*zom tujda milyen terroristák mind ünnepelni fogják. Ugyanúgy ahogy a franciáknál az Ellenállásban is sok tinédzser vett ám részt, akik náluk ugyanolyan hősök, mint nálunk az '56-osok. De egyébként azokban az országokban ahol volt ellenállás vagy voltak partizánok, mindenhol előfordultak tinik is... fegyverrel a kezükben. Irreguláris, gerilla, lázadó alakulatok esetében ez viszonylag megszokott dolog. Szerintem Ukrajnában is harcoltak 18. életévüket betöltött személyek, és az nem is volt olyan rég és olyan messze... persze ezt nem tudom biztosan, de sejtem.
Hű, hát jó hosszú lett, remélem a lényeg látszik! :)
1.: Érdekes, hogy az idősebbek elmondása szerint vidéken sok helyen egyszerűen hazamentek a katonák a laktanyákból és otthagyták a fegyvereket. Miközben a Néphadsereg katonáinak zöme ezt tette, voltak katonák, ill. felnőttek, akik fiatalkorúakat, gyerekeket küldtek a halálba... Ráadásul, a fenti forrásból kitűnik, volt köztük olyan, aki maga harcképtelen volt és túl is élte a megtorlásokat (ha lehet hinni a forrásnak). Ráadásul katonaként szolgált a II. vh.-ban, tehát ismernie kellett volna a várható erőviszonyokat (a fegyverek tűzerejét, stb.).
Nekem ez kicsit olyan, mint amikor a felnőttek nem tudják vállalni a felelősséget az álmaikért. Magyarul ezek a felnőttek gyávák voltak.
Természetesen a Forradalom szereplőinek többsége 18 évnél időseb (bár statisztikát még nem találtam). Az ő szerepvállalásuknak indíttatása tiszta és vitathatatlan, de a gyerekeket bizony kihasználták, úgy érzem.
2.: Félreértettél, a tiniket, gyerekeket én hősöknek tekintem!
Az 1848/49-es szabadságharcban is harcoltak 18. életévüket be nem töltött gyerekek.: [link]
Értem az indoklásodat, hogy a Hazáért mindent, bármi áron.
De véleményem szerint gyáva ember az, aki gyerekeket küld maga előtt, mellett a halálba, miközben jó maga pontosan tudja (hiszen esetleg katona), hogy mi vár rájuk.
Egy gyerek, de még egy civil sem tudja, milyen pl. egy gépfegyver tűzereje. Csak az idősebbek meséiből hallotta (akik lőtéren lőttek vele), hogy egy géppuska több száz méterről lebont egy 10 cm vastag vasbeton kútkávát. Egy tank tűzerejét messze nem tudja felmérni egy civil, hát még egy gyerek...
Jól példázza ezt, a legfelső cikk, ahol leírják, hogy a gyújtópalackos tizenévesek, először nem tudták, hogy nem nézhetnek ki az ablakon, hogy célt találtak-e, hanem rohanniuk kell ki a lakásból azonnal.:
"Az első napokban ugyanis az volt a szokás, hogy a dobás után kinéztek az ablakon, mire a ruszkik persze azonnal odalőttek, és nem egyszer találtak is." - forrás: link a kérdés alatt
Első világháborúban is rengetegen hazudtak a korukról, hogy harcolhassanak.
Még mindig azt gondolom, hogy jobb, ha megtanítják őket, minthogy egyszerűen felveszi az utcán a fegyvert és véletlenül a saját barátját lövi le.
5.: Ebben igazad lehet, bár nagyon sokan nem véletlenül vették fel az utcán a fegyvert. Biztosan sok gyerekkel a szülei -ha voltak- eldobatták az így véletlenül felvett eszközöket. Én eddig, akikről hallottam, olvastam, azokat a tiniket felnőttek avatták be (később abból is komoly baj lehetett, ha a gyereket valaki látta a cuccal).
Nem csak tiniket beszéltek le valamiről, de még felnőtteket is, pl. volt vidéken olyan, hogy a nagy kommunista pártember ki akarta rakni a vörös zászlót a házukra 23-án, közben a nép meg körülállta a szemben lévő parancsnokságot. Szétverték volna a házat egy hülye, elvakult kommunista miatt...
Ugyanez fordítva is megvolt, hogy nem engedték le a gyerekeket az utcára, mert tudták, hogy fegyverek vannak lent eldobálva, ill. káosz van, pedig szimpatizáltak a Forradalommal.
Egy példa, én 2006-ben Szegeden a Gyurcsány ominózus beszéde utáni helyi tüntetés idején ott voltam, de nem akartam lemenni az utcára, még akkor sem, ha egyetértettem a tüntetőkkel. Az ember látta a pesti eseményeket és pont az egyetemi évei alatt nem akart belekeveredni semmilyen atrocitásba (nyilván a két történés nem hasonlítható egymáshoz).
7.: 1956 Forradalom volt, nincs igazad, a kommunisták mondják ellenforradalomnak, te is tudod.
Gyurcsányék Miniszterelnöki Hivatalában dolgozott olyan, akinek a Nagyapja dokumentáltan és nyilvánosan Nyilaskeresztes volt (Gyurcsány, pedig benne van a pufajkás Apró családban nyakig). Nemhiába lett az 50. évforduló olyan "szép", amilyen. Látod, 7-es, a XX. században sok szép dolog megesett. Ezért megeshetett az is, amiről írsz, de többségben nem ez volt a jellemző. Az egyszerű embereket meghurcolták, tönkretették 56 után, olyan embereket, akik semmilyen szerepet nem vállaltak 56-ban, de rendszerellenségek voltak. Egyszerű magyar katonákat, akik a II. vh. alatt az oroszok ellen harcoltak. Kisembereket. Elővették őket. Soha többet nem lehetett normálishoz közeli életük. Számkivetettek lettek.
Akik 56-ban bármilyen szerepet is vállaltak, rájuk börtön várt, ha nem rosszabb. De láthatod, a kommunisták, még azokon is megtorolta, akik nem akartak szerepet vállalni.
8.: Értem és logikus magyarázat és sajnos a történelem során, már máshol is megtörtént (mármint a gyerekkatonaság).
De a kérdésnek, valahol ez -hős/gyáva ellentét- is volt a lényege (értem, hogy a válaszodnak nem és teljesen érthető, adtam egy zöld kezet rá, elfogadom, jó meglátás), mivel én írtam alatta ezt.:
"Akik 18 éven aluliaknak fegyvert adnak, hogy harcoljanak, azok hogy tekinthetők ma hősnek?"
A legtöbb fénykép, azért nagykorúakról szól, kiskorúakról készített fegyveres 56-os felvételeket úgy kell "vadászni". Ráadásul szerintem ezek a gyerekek nagyrészt, csak pózoltak a fegyverekkel a nagyobbak jóvoltából, de talán tényleges harcokban nem vettek részt.
Ennek ellenére azt látom a TV-ben is, hogy mégis a gyermek katonákra akarunk nagyon összpontosítani, pedig az ő létezésük valahol a felnőtt emberek szégyene, gyávasága.
Ezek a gyerekek a II. vh. alatt születtek, pl. 1941., 1942-ben, a szüleik az oroszok ellen harcoltak, nem szabadott volna nekik az oroszok kezétől elpusztulniuk.
Talán azért foglalkoznak velük sokat, mert még az ő korosztályuk a ma élő egyetlen a harcokban is résztvevő szemtanú. Az ő gyerekkoruk, már nem lehetett teljes, ha túléltek, ezzel a szörnyű gyerekkorral kellett leélniük, megbélyegzettként a maradék életet egy diktatúrában.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!