Minek vonultak az ellenséges golyózáporral szemben sűrű, tömött sorokban, akár a 19. századig is a háborúkban? Most komolyan, ennyire ostobák voltak?
Különösebb katonai képzettség nélkül is nyilvánvaló, hogy ha lőnek az emberre, akkor ösztönösen is mindent megtesz, hogy a lehető legkisebb felületet biztosítsa: Lehetőleg barikádot épít, vagy ha erre nincs idő, akkor tereptárgyak mögé bújik, ha muszáj haladnia valamilyen irányban akkor minimum cikkcakkban fut, ha lehet akkor kúszik...
Mégis, még a napóleoni háborúkat is úgy vívták, ahogy csak a lehető legkevésbé hatékony lehet, ami a saját katonák életének a védelmét illeti. A zárt, sűrű alakzatban, lassan előre vonulás kizárólag csak egy valamire volt jó: amikor az ellenség tüzelni kezd, akkor valakit egészen biztosan eltaláljon.
A Római Birodalom dárdás-kardos közelharcaiban hatékony zárt alakzat lőfegyverek ellen maga volt az öngyilkosság, ez világosan látható kellett (volna, hogy) legyen.
A rejtőzködős, lesből támadós, terepviszonyokat maximálisan kihasználós hadviselést kb az amerikai indiánoktól kezdték megtanulni. Na de addig, saját magától egyik hadvezérnek se volt elég sütnivalója, hogy erre magától rájöjjön??? Már az is emberileg felfoghatatlan, hogy ennyire olcsó volt az emberélet, de könyörgöm, katonai stratégiai szempontból is egy baromság pazarolni a katonákat, ha lehetne sokkal hatékonyabban is harcolni, nem?
1866. július 3-án a zárt osztrák rohamoszlopok támadása katasztrófába és tömegmészárlásba torkollt az új, akkor elképesztő tűzgyorsaságú porosz Dreyse-puskák sortüzeiben.
Annak ellenére is, hogy a vadonatúj huzagolt csövű lövegekkel felszerelt osztrák tüzérség és a világ legjobbjának tartott osztrák lovasság ( benne természetesen a legendás magyar huszárokkal ), messze-messze felülmúlta az ósdi sima csövű porosz ágyúkat, és az osztráknál klasszisokkal gyengébb porosz lovasságot.
Csak,hogy visszatérjünk kicsit a haditechnikai részhez, - nem olvastam végig- de 2 jó választ találtam.
Ez hadtörténeti és haditechnikai kérdés.
Elsősorban haditechnikai: Az római korban ugye szinte ugyanúgy voltak fegyverezve a katonák,tehát 2 légiósnak szinte ugyan olyan minőségű fegyvere volt, ettől függött,hogy milyen katona volt,mit bírt fenntartani,mert a nehéz páncélzat vagy a lovak fenntartása nem volt olcsó.
Mindennek van alfája és omegája. Például a lovasság hatékony volt az íjjászokkal szemben és jó volt közelharcra,gyors, nagy mozgékonyságú egység, viszont egy lándzsás ellen.. a lándzsás meg közelharcban volt esélytelen,ahogy az íjász is. A gyalogos egységeket messziről ki lehetett lőni és ez ilyen körkörösen folytatódott, lényegében ezek elhárítására jöttek a nehéz fegyverzetek,nehéz páncélok,új fegyvernemek,új taktikák.
Ezzel "nincs is baj", ez örök körforgás lesz.
A te kérdésedben megjelölt korban pedig még mindig kezdetleges állapotban voltak a puskák.
Elöltöltős, huzagolatlan,feketelőporos puska volt,ez a jellemzés kapásból leírja a rossz tulajdonságokat.
Elöltöltős: Lassan újratöltés,tüzelés. Az újra töltés igazából gyakorltottság kérdése volt, de nagy odafigyelést igényelt,ugyanis a lőpormennyiség, eloszlás sem mindegy.
Huzagolatlan cső,puskagolyó: Ballisztikai szempontból nagyon rossz és elavult,ugyanis mivel huzagolatlan a cső és a puskagolyó sem épp a legelőnyösebb aerodinamikai szempontból, ezért nagy erő szükséges,hogy a golyót felgyorsítsa és viszonylag erősen célba is érjen, a fegyver maga nagyon pontatlan és kis lőtávolsággal bír.
Feketelőpor : veszélyes lőpor, a fegyverelsütése után nagy energiát szabadít fel,ezért ha rosszul adagolják felrobbanhat a fegyvercsöve, illetve eléggé füstös.
Szóval a koncepció a következő: Mivel általában mind2 félnek voltak puskás egységei, sőt a kardos/szablyás katonák alig voltak... Szóval mivel pontatlan és kis lőtávolsággal bírt a fegyverük ezért minél közelebb kellett jutniuk az ellenfélhez, csak nyílt terepen volt használható a fegyver,mivel hosszú csövű,lassú fegyver volt, így a szólójáték fel sem merült. Nyílt terepen felálltak alakzatban egymással szemben 100-200 méterre majd elkezdték lőni egymást, 1. sor tűz, utána tölt, addig a 2. sor lő, aztán csere, a hátrább lévő emberek nem lőhettek max a 4. sorig,mert a saját társaikat lőtték volna le és hely sem volt.
Na tehát a felállás:
Puskás századok egymással szemben, lőnek majd tölteni kell. Kb 2 perc volt, míg tüzkész-állapotba hozták a puskát, 1 amíg célzott lövést adtak le. Ugye megvolt 1 sortűz és közben lőnek, viszont a fekete lőpor miatt a puskások előtt hatalmas füst volt, 4-5 sortűz után már nem láttak semmit. Így -ha jól tudom- a franciák ezt használták ki,mivel szurnyot szereltek a puskákra és amíg az ellenség nem látott semmit, ha vaktában lőtt akkor utána töltenie kellett,ami párperc. Na de gondold el, 100 méter! Nincs olyan ember aki nem futná le 3 perc alatt!
Ezért volt az,hogy szuronnyal mentek neki az ellenségnek,hiszen ők a puskapor füstjétől nem láttak semmit, csak hogy 1 szuronnyal szúrnak felé vagy éppen az előtte álló társát, ezért eldobta a puskát és futott.
Jó elgondolás volt, de nagy veszteséggel is.
Igazából az ellenséges fegyverek gyengepontjait használták ki. Az ellenség nem látott és míg újratöltött nem tudott védekezni, csak rá kellett rohanni,célzott lövésekről meg az 1., 2. sortűz után nem igazán beszélhetünk,mert ott már alig tudtak koncentrálni, a fegyver meg alapból pontatlan volt.
Ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!