Minek vonultak az ellenséges golyózáporral szemben sűrű, tömött sorokban, akár a 19. századig is a háborúkban? Most komolyan, ennyire ostobák voltak?
Különösebb katonai képzettség nélkül is nyilvánvaló, hogy ha lőnek az emberre, akkor ösztönösen is mindent megtesz, hogy a lehető legkisebb felületet biztosítsa: Lehetőleg barikádot épít, vagy ha erre nincs idő, akkor tereptárgyak mögé bújik, ha muszáj haladnia valamilyen irányban akkor minimum cikkcakkban fut, ha lehet akkor kúszik...
Mégis, még a napóleoni háborúkat is úgy vívták, ahogy csak a lehető legkevésbé hatékony lehet, ami a saját katonák életének a védelmét illeti. A zárt, sűrű alakzatban, lassan előre vonulás kizárólag csak egy valamire volt jó: amikor az ellenség tüzelni kezd, akkor valakit egészen biztosan eltaláljon.
A Római Birodalom dárdás-kardos közelharcaiban hatékony zárt alakzat lőfegyverek ellen maga volt az öngyilkosság, ez világosan látható kellett (volna, hogy) legyen.
A rejtőzködős, lesből támadós, terepviszonyokat maximálisan kihasználós hadviselést kb az amerikai indiánoktól kezdték megtanulni. Na de addig, saját magától egyik hadvezérnek se volt elég sütnivalója, hogy erre magától rájöjjön??? Már az is emberileg felfoghatatlan, hogy ennyire olcsó volt az emberélet, de könyörgöm, katonai stratégiai szempontból is egy baromság pazarolni a katonákat, ha lehetne sokkal hatékonyabban is harcolni, nem?
Mindenkinek ment a zöld pacsi, aki eddig rászánta az időt a válaszra!
Különösen az a válasz gondolatban mega-pacsit érdemel, (#17) amelyik kitér egy fontos dologra, amit valóban figyelmen kívül hagytam a számításból, hogy a kor lőfegyvereinek technikai fejlettségéhaz képest a lovas katonák rohama még mindig elsöprő erejű volt. (Ha jól tudom, egészen az első világháborús német páncélosokig a lovasság volt a hadászat legerősebb fegyverneme.)
Többeknek: A kérdés sándékosan volt provokatív stílusú, ;) így biztosan gondolatokat ébreszt, válaszra serkent...
A gyalogság, hogy úgy mondjam, az olcsó emberélet miatt "csupán" a legköltséghatékonyabb megoldás lehetett, de azt gondolom, a lőfegyverek fejlődésével egyre kevesebb stratégiai jelentősséggel bírt, éppen a páncélosok megjelenéséig, (amik ugyanis közvetlen közelről kiszolgáltatottak maradtak az őket kísérő gyalogos katonák nélkül).
Azért mégis csak kíváncsi lennék, hogy az a "legerősebb ütőkártya" lovasság hogyan maradhatott mégis hatékony egy golyózáporban a nyílt csatamezőn....
Az alakzat feladata az adott fegyvernem (jelen esetben elöltöltős lőfegyvert alkalmazók) leghatékonyabb támadása és védelme.
Amikor csak közelről, és percenként 2-3 lövést tudsz leadni, és közben teljesen védtelen vagy, akkor a legnagyobb védelmet a tömeg adja. Míg te töltesz, ők támadnak.
Támadáskor pedig ugyanez a tömeg jelenti a tűzerőt.
Nem voltak ostobák csak éppen ezt verték beléjük a kiképzésen.A háborút-főleg a britek-egyfajta játéknak tekintették amit szabályok szerint kellett játszani.A fedezékbe bújást gyávaságnak és a szabályok megszegésének tekintették.A legnagyobb szégyen lett volna egy vezérnek és az embereinek ha fedezékbe vonulnak..
Példál a herero háborúkban törént egy olyan eset aikor az ellenség egy tisztáson lepett meg egy brit csapatot.A britek felálltak tisztás közepén,amíg a fák közül lövöldöző bennszülöttek le nem lőttek mindenkit.Senkinek sem juott eszébe fedezékbe menni..
Az előttem szólók lényegében minden lényeges szempontra kitértek már, de azért leírnám a saját véleményemet is.
Nyugat-Európában nagyjából a 16. század elején vette kezdetét az ún. "hadügyi forradalom". A csatatereket addig uraló páncélos nehézlovasság helyett a zártrendi harcászatot folytató, részben már lőfegyverekkel felszerelt gyalogság vált a fő fegyvernemmé, s megjelent a tábori tüzérség is. az 1525 -ös paviai csatát szokás a nagy fordulópontnak tartani, ahol V. Károly német-római császár és spanyol király zsoldos német és spanyol gyalogsága lemészárolta a franca lovagsereget.
Újra felfedezték, az ókori görög-római előzmények mintájára, hogy a gyalogság legerősebb, leghatékonyabb taktikai formációja a kor viszonyai között, ha zárt rendben állítják fel azt, vagyis a tömegerőre építenek. Így a gyalogság az ókor óta először ismét a fő, az elsődleges csatadöntő fegyvernemmé vált, a lovasság még mindig nagyon lényeges, de jelentősége erősen csökkent.
Ahogy előttem is írták, a felbomlott, szétszóródott gyalogságot azonnal megtámadhatta és lekaszabolhatta a lovasság, vagy pedig az ellenséges gyalogsági tömegalakzatok, tehát a zárt hadrendet minden áron fenn kellett tartani, mert ez volt a leghatékonyabb mind az ellenséges, szintén zárt rendben küzdő gyalogság, mind a lovasság ellen.
A hadrend esetleges felbomlása mindig egyenlő volt a teljes vereséggel.
Az első tömegerőre épülő gyalogsági egységek pikás (több méter hosszú lándzsás)és puskás kombinált alakulatok voltak. Leghíresebbek közülük a spanyol "terciók", amelyek rettegett taktikai formációja, a "spanyol négyszög" 1525 ( Pavia )és 1643 ( Rocroi )között szinte legyőzhetetlennek bizonyult, s erre az időszakra Spanyolországot tette Nyugat-Európa legerősebb államává, ez volt a "spanyol század".
Spanyolországot aztán a harmincéves háború (1618-1648) után Franciaország váltotta fel a vezető hatalom szerepében.
A 17. század végére megjelent puskaszurony már feleslegessé tette a pikát.
Ahogy a lovassággal szemben is a zárt rend, konkrétan a védekező gyalogsági négyszög (lásd Waterloo -i csata) volt a leghatékonyabb továbbra is.
A hadvezérek a 18. században a vonalharcászatot alkalmazták, ennél az ellenséges gyalogságok párhuzamos vonalak formájában küzdöttek egymással. Így azonban meglehetősen nehézkes volt döntő győzelmet aratniuk egy egy csatában.
A francia forradalmi és napóleoni háborúk újdonsága a gyalogsági rohamoszlop, általában zászlóalj méretben, a franciák ennek bevetésével verték sorban tönkre az elavult vonalharcászatot folytató ellenfeleiket, persze aztán ezek az ellenfelek is gyorsan átvették az új francia taktikát.
A tüzérség fontos, de még mindig csak kiegészítője a gyalogságnak, Napóleonnál a feladata az ellenséges gyalogság hadrendjének felpuhítása a francia gyalogsági támadás számára. Napóleon és a kor francia hadvezérei pontosabb célzást lehetővé tevő, huzagolt csövű puskákkal felszerelt mesterlövész csatárláncokat vetettek ki a zászlóaljoszlopok elé.
Ezen csatárláncok feladata is a felpuhítás volt. Ilyen funkciót láttak el az osztrák császári-királyi hadseregben a híres elit tiroli és a császár-vadászok is.
A zárt gyalogsági hadrend végzetét a hátul töltős, nagy tűzgyorsaságú puska megjelenése okozta az 1866 -os porosz-osztrák háborúban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!