A magyar katonáknak tényleg olyan rossz a kiképzésük, mint ahogy azt sokan állítják? Tényleg olyan "bénák"?

Kik azok a "sokan"? :) Ők valószínűleg olyanok akiknek rossz emlékeik vannak a sorkatonai szolgálatuk idejéről.:)

Egyébként az egyes katonáknak változó a kiképzettségük, mint ahogy a különböző kiképzések szintje és színvonala sem egyforma. Vannak jók és vannak rosszak, mint ahogy az élet egyéb területein is. Attól függ ki mennyire veszi komolyan a dolgát. Vannak akik belesz.rnak az egészbe, csak azért vannak ott, hogy mégis legyenek valahol. Elücsörögnek a melegben, kapnak némi fizetést, dolgozni nem nagyon kell érte, nem érdekli őket az egész. Ők a rossz katonák.

És ott vannak velük szemben azok, akik nagyon is komolyan veszik ezt a munkát vagy hivatást - lehet mindkettőnek nevezni. Akik folyamatosan képzik magukat, különböző tanfolyamokra, kiképzésekre járnak, akár itthon, akár külföldön. Sokrétű képességek megszerzésére törekednek, hogy minél jobbá váljanak a szakmájukban. Ők a jó katonák.

Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy olyan alakulatnál szolgálhattam, amelyben javarészt az utóbbi csoporthoz tartozó emberekkel dolgoztam együtt.

Kedves utolsó!

Legalább egyetlen alkalommal írtad volna helyesen a többesszámot. Így lerí, hogy a helyesírás nem kötelező a seregben.

Utolsó válaszoló: el vagy tájolva!

Felkészültségüket illetően a katonáink nem rosszabbak, mint bármely más ország katonái. Csak a felszereltségben van hiány. Egyébként a magyar KMCS aktívan részt vesz más országok különleges egységeivel akciókban Afganisztánban.

...és bizony a KMCS munkáját igen csak elismerik. A probléma az, hogy önerőből alkalmatlanok teljes feladat ellátásra, hiszen a nemzetközi erőknek kell a légitámogatást biztosítani.

És ha már itt tartunk, egy égbekiáltó dolog miatt döntöttem úgy, hogy írok ide is, mely szerint a közelmúlt legjobb katonái az SS-ben voltak. Kezdjük azzal, hogy elkülönítjük az SS-t és a Waffen SS-t, akkor máris árnyaltabb a kép és nem vitatkozom azzal, hogy sokan a hadszíntéren is derekasan helyt álltak, noha emberségből, főleg az ideológiai SS állomány (elsősorban a Leibstandarte, Das Reich, Totenkopf, Polizei gondolok) nullára vizsgázott, de voltak olyanok is akiket ez a vád nem, vagy kevésbé érint (pl.: Wiking). Aztán lássuk be, minél jobban húzódott a háború, annál inkább egy érv volt az újabb és újabb Waffen SS alakulatok felállításának: ennek az elnevezésnek a hallatán sokaknak felállt a szőr a hátán, de nem csak a katonai sikerek, hanem az embertelenségek miatt.

Apró adalék; vezetőjük, Himmler szintén katonai kiválóság, szolgálati ideje 1918-1919 közé tehető, vélhetően csak azért ilyen rövid időről van szó, mert fizikuma nem engedte meg, hogy tovább szolgáljon. Persze, a militarizmus az megtetszett így a Landshut szabadcsapat tagja lett, ami mondjuk Betyársereg, Magyar Gárda szintű alakulat. Nem történelemórát tartok, ezért egy nagy ugrással közlöm a karrierje végét: bölcs volt, 1945-re már belátta, hogy a háború elveszett (bár ehhez olyan nagy látásra ekkor talán már nem volt szükség). Hős SS katonaként, aki a 10-es skálán 10 pontot érdemel, Svédországba utazott, hogy egy ottani diplomata segítségével nyugatra szökjön. Néhány hónappal később a szövetségesek fogságában öngyilkosságot követ el, a hajdan katolikus nevelésben részesült Reichfürher SS.

Utóirat: vegyünk egy rettentő híres, elismert SS tisztet Michael Wittmant, akiről annyi legendát hallani, hogy el is felejtünk utána nézni a legtöbb győzelmet szerző, vagyis a legnagyobb harckocsizó ásznak nevezhető személynek, akit történetesen Kurt Knispelnek hívnak. A náci propaganda persze jobban szerette a hithű náci, SS nevelésű Wittman érdemeit kidomborítani, hiszen Knispel, se hithű, se náci, se SS nevelésű nem volt. Győzelmei ellenére a Lovagkeresztet sem kapta meg, propaganda értéke nem volt - ezek valószínűleg annak köszönhetőek, hogy több forrás is beszámol róla, hogy harckocsizó ászként is ember maradt. Akkor sem félt konfliktusba keveredni egy Einsatzgruppe tiszttel, mikor az szovjet hadifoglyot gyalázott meg.