Az Usának sokkal fejlettebb a hadserege mint Oroszországnak?

Előástam nektek a net egy sötét pókhálós zugából egy történetet 1998-ból. Forrás: Tomcat Army Report. 1998-ban így nézett ki a helyzet, nem hiszem, h ez nagoyn változott azóta emiatt mondom azt, h bár technikailag az amerikai hadsereg a fejlettebb háborúban az oroszok legyőznék őket a fejletlenebb technikákkal is.

Idézet:

Koronczaival nagyon sokat beszélgettünk. Munkamódszere is megegyezett Korcsákéval, azaz megcsinálta a kevés munkát, ami volt, azután szép nyugodtan megvárta a munkaidő végét, és hazament. Mesélt a német hadseregről, az ő módszereikről. Korcsák is mesélt korábban az orosz és az amerikai hadseregről, hiszen ő is mindkettővel találkozott - egyaránt elvégzett egy szovjet és egy amerikai hadiakadémiai kurzust. A két tiszt beszámolóiból leszűrhető tanulság, hogy az amerikaiak örülhetnek, hogy annak idején nem ugrottak nekik a szovjetek, mert igencsak elrépázták volna őket.

Az amerikai hadsereg ugyanis - és a nyugati hadseregek általában, így a Koronczai százados által látott német hadsereg is - túlzottan specializáltak, nagyon sokban támaszkodnak a modern technikára. Így például az amerikai tüzérség annyira függ a GPS műholdas rendszertől (Global Positioning System, több műhold hálózata, amely méteres pontossággal lehetővé teszi földrajzi koordináták meghatározását) hogy tüzértisztjeik az akadémián nem is tanulják meg, hogyan kell műhold nélkül, papíron koordinátákat számolni egy tűzcsapáshoz. Mi következik ebből? Ha a műholdlánc megszakad, s ehhez elég egyetlen műholdat kilőni, az amerikai tüzérség máris harcképtelen. Más példa: az amerikai tisztek zsebszámológéppel, az orosz tisztek logarléccel számolnak. Persze a számológép sokkal modernebb, ez igaz. Csakhogy a számológépbe elem kell, a logarlécbe pedig nem, s utóbbi még egy atomcsapás elektromágneses lökésétől sem megy tönkre. Itt a különbség: nem az a lényeg, hogy egy hadsereg békében milyen jól néz ki, hanem hogy háborúban mit tud csinálni.

Nagy különbség van az orosz és a nyugati tisztképzés között is. Az amerikai hadiakadémián a tisztnövendék - úr. Nem megerőltető a sportgyakorlat, kiváló az ellátás, mindenki saját számítógépet kap, ingyen jár az üdítő, stb. Korcsák százados mesélte, hogy az amerikai katonai főiskolán, ahol tanult, minden apró hülyeséget külön csicskás végzett, így például a számítógépteremben külön csak arra volt alkalmazva egy tiszthelyettes, hogy a papírt töltögesse a nyomtatókba. Nehogy a tiszt uraknak fáradni kelljen.

Ellenben az orosz főiskola gyökeresen más volt. Ott valóban háborúra készítették fel a növendékeket. Mínusz tíz fokos hideg volt a tanteremben, ahol ültek, pufajkában és kesztyűben kellett dolgozniuk, hogy szokják a háborús körülményeket. Az éjszaka közepén kizavarták őket az ágyból, vegyvédelmi ruhában beültették őket egy terepjáróba, és elhúztak velük a fagyos tajgába, térképolvasási gyakorlatra. Beléjük verték minden lehetséges híradótechnika kezelését, legyen az zsebadóvevő, reléskocsi vagy műholdvevő állomás. Őrséget adtak az orosz télben, menetgyakorlatra mentek, s mindemellett még a tanulnivaló is rengeteg volt. De aki ezen átment, valóban megérdemelte az aranycsillagot, s nem csak azért kapta, mert kiseggelt pár évet egy tanteremben.

A nyugati hadseregek másik nagy problémája, hogy a katonák túlzottan specializáltak, csak saját szakterületükhöz értenek. Egyszer Koronczai százados egy német híradózászlóaljjal gyakorlaton vett részt. Persze ez nem olyan gyakorlat volt, mint a mieink, hogy kitolatnak a sportpályára és kész, hanem felpakoltak mindent és mindenkit a teherautókra, aztán hajrá, irány a Harz-hegység, egy hétig vissza se jövünk. Csakhogy a célnál egy kis malőr adódott: eltörött egy antennakábel csatlakozója. A magyar százados csodálkozva figyelte, amint a németek vállat vonnak, leülnek a fűbe, és nem foglalkoznak vele. Pedig enélkül nincs rádiózás, a zászlóalj feleslegesen üldögél a hegytetőn, száz kilométerekre a laktanyától. Meg is kérdezte a parancsnokot, miért nem tesznek valamit.

- Nincs tartalék kábelünk. Majd jön a karbantartó század, és megcsinálja - nyugtatta meg a német őrnagy.

- De hát azok háromszáz kilométerre vannak innen, és különben is, honnan tudnák, hogy szükség van rájuk?

- Majd észreveszik, hogy nem vagyunk benne a hálózatban, és ideküldenek valakit, hogy nézzen meg bennünket.

- De az napokba is beletelhet!

- Tudom.

- De hát miért nem javítják meg azt a csatlakozót maguk?

- Mi? Ugyan már, mi nem vagyunk karbantartók!

Koronczainak elege lett ebből a marhaságból és szerszámot kért. Kiderült, hogy az bizony nincs. S nemhogy a csatlakozó szétszereléséhez szükséges célszerszám nincs, de egyáltalán semmiféle sincs, még egy csavarhúzó sem! Nagy sokára az egyik közkatona tudott adni a századosnak egy svájci bicskát. Koronczai azzal körülbelül tíz perc alatt helyretette a csatlakozót, és az állomás működhetett. A németek nem győztek hálálkodni. Közülük ugyanis senki sem tudta, hogy néz ki az a kábel belülről, melyik eret hová kell kötni és így tovább. Ők csak azt tanulták meg az akadémián, hogyan kell irányítani az alegység munkáját.

Részben ezért, a tisztjeink képzettsége miatt kellünk mi annyira a NATO-nak. A másik ok, hogy Nyugaton még mindig tartja magát az a tévhit, hogy a magyar hadsereg egy kiválóan kiképzett és felszerelt, az orosz hadsereggel egyenértékű haderő. Különösen az amerikaiak hiszik ezt. S azért igyekeznek bennünket kézzel-lábbal megkaparintani, hogy rajtunk keresztül hozzáférjenek az oroszok legendás titkaihoz. Nos, az egyetlen titok pofonegyszerű: a hadsereget háborúra kell felkészíteni, nem pedig gyakorlatokra és parádékra.

Oroszok nyernének egy esetleges háborúban szerintem.

és ha választani kéne egyértelműen az oroszok mellé állnék. Nem jó ez így szerintem, hogy az amcsik azt hiszik magukról, hogy ők az igazságosztók..

"és ha választani kéne egyértelműen az oroszok mellé állnék."

Úgy bizony, egyszer már voltak itt 45 évig és milyen jó volt! Mindenki élvezte.

23:59

jaj ugyan már... Ez már nem a Szovjetunió.

Akárhogy is számunkra nincs olyan hogy jó.

Választhatnánk a nagy rossz és a kis rossz között. Oroszország adja nekünk a gázt szóval ez nem kérdés, hogy ki mellé kéne állnunk..

A T-95 és az Pbjekt-640

Idén az orosz hadsereget új harckocsikkal szerelik fel, amelyek képességei állítólag felülmúlják a jelenleg elérhető harckocsik bármelyikét. A tank új alvázzal, motorral és meghajtással rendelkezik.

Természetesen a tűzerőt is növelték, új fegyverrendszereket integráltak, s az elektronikus eszközök terén lévő lemaradást is sikerült behozni, azaz a jármű teljesen új célfelderítő és tűzvezető rendszereket kapott.

Az új tankokat nagyon várják már, amelyek gyártása idén kezdődik az Uralvagonzavod üzemben.

Az új tank, amelynek hivatalos nevét egyelőre nem hozták nyilvánosságra, ám valószínűleg T-95-nek hívják majd, tornyában nem fog személyzet tartózkodni, ugyanakkor az ágyú automata töltőjét, illetve az éjjel és nappal is üzemelő különböző felderítő műszereket is itt helyezték el. A háromfős legénység egy különálló „kapszulában” helyezkedik el, növelve a túlélés esélyeit. Hasonló megfontolásból ezt a kapszulát vastag lemezzel választották a lőszert tároló résztől. Az egyelőre csak Objekt 775 néven emlegetett tank tömege eléri az 50 tonnát, méreteiben pedig a T72, T-80, T-90 tankokhoz hasonlít. A toronyba egy sima csövű, 132 vagy 152 mm-es ágyú kerül.

Egyes híradások szerint 2007 szeptemberében Szaúd-Arábia típus megnevezése nélkül egy új orosz tankot kért tesztelésre. Feltételezések alapján azonban itt inkább a T-90-ről van szó, mintsem a radikálisan új T-95-ről. A T-95 tesztjeit a tervek szerint még idén lezárják. A másik új orosz tankról, az Objekt 640-ről, ismertebb nevén a Black Eagle-ről időközben szinte semmit sem hallani. Az omszki székhelyű Gépipari és Szállítási Tervezőiroda a típust először és utoljára 1999-ben egy omszki fegyverkiállításon mutatta be. Ez a típus is új tervezésű alvázzal és toronnyal rendelkezik, amelyben azonban személyzet tartózkodik. A személyzet nélküli torony koncepcióját egy másik járműben, a szintén az Uralvagonzavodnál gyártandó BMPT-ben alkalmazzák.

Az első ilyen járműveket, amelyeket szerényen csak Terminátornak becéznek, 2010-ben adják át a hadseregnek. A Terminátort már idén elkezdik gyártani, azonban erre az évre csak két jármű elkészítését tervezik. A tervezés során felhasználták a csecsenföldi hadjáratok tanulságait is. A BMPT elsődleges feladata a harckocsik támogatása lesz. A jármű T-72-alvázon alapszik, természetesen páncélzatát növelték. A toronyban lévő fegyverrendszerek egyaránt alkalmazhatóak légi és szárazföldi célok ellen, beleértve a nem páncélozott, illetve közepes páncélvédelemmel ellátott célokat is. A célok pusztításáról két 30 mm-es 2A42 automata gépágyú, egy koaxiális 7,62 PKTM géppuska és négy lézerirányítású Kornet rakéta gondoskodik. A rendszer előnye, hogy az egyes fegyverek más-más irányba nézhetnek, így egyszerre több cél is támadható. A személyzet három fő, az irányzó és a parancsnok külön-külön éjjel is üzemelő felderítőrendszerrel rendelkezik.