Miltiádésznak óriási szerencséja volt?

Ugye Marathónnál az athéniak megverték a perzsákat, holott óriási túlerőben voltak.

A perzsák taktikája az volt, hogy a gyalogság ment középen, körülötte pedig a lovasság, és a lovasok bekerítették a másik hadsereget, és így vége lett az ellenfélnek.

Miltiádész erre azt találta ki, hogy hosszú sorokba rendezi a hadsereget, és a hadsereg közepe tulajdonképpen elesik, mert alig pár sor katona volt ott. Ellenben a szárnyakon sorakozott fel a hadsereg ereje.

Szóval valahogy így nézett ki:

PERZSÁK

|||||||----------|||||||||

|||||||----------|||||||||

|||||||----------|||||||||

VS.

||||||| ||||||||||

|||||||----------||||||||||

|||||||----------||||||||||

||||||| ||||||||||

GÖRÖGÖK

Legalábbis én így tudom.

A perzsák nekimentek a görögöknek, és a széleken vissza lettek verve, így a görögök bekerítették a perzsa haderőt.

Nem azért, de a marathóni csata mindenképpen sík terepen zajlott, hiszen ha hegyvidéken történt volna a csata, akkor a perzsa tábornoknak mindenképpen látnia kellett volna, hogy hol van a görögök főereje. Másrészt ha a tábornok látja, hogy jelentősen kevesebb dárda van a levegőben középen, mint a széleken, akkor már gondolhatott volna egy bekerítés veszélyére, és akkor más taktikával kellett volna megindulniek a perzsáknak.

Mindenesetre elég bátor dolog volt Miltiádésztól ez az ötlet, és bátraké a szerencse.