Milyen érzésekkel indulnátok harcba, ha szükség lenne rá?

Ha ilyen témáról kell írnod ajánlok két könyvet, mindkettő a kis emberek reakcióját meséli el harci helyzetben:

Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

Norman Mailer: Meztelenek és holtak

Mindkettő nagy port kavart, nem véletlenül...

A családomat elküldeném valahova afrika középső részére, ahova vélhetően nem hat ki annyira a háború, és a pénzünkből még új életet is tudnak ott kezdeni. Én pedig igyekeznék minden tudásommal a hazát szolgálni.

Valószínűleg tisztként vonulnék be, nem közkatonaként, de mindent megtennék azért, hogy a velem harcolók életét megóvjam.

Azért nem írom le, hogy nem harcolnék területszerző háborúkban stb, mivel erre esély sincs, hogy területért kelljen harcolni. Illetve annyira gyorsan állna be a hadiállapot, hogy menned kellene harcolni, vagy felkötnek az első utcai lámpára elrettentésképpen.

Illetve azokat az embereket, akik kivonulnak a Kossuth térre és skandálják, hogy Viktor-Viktor nem kellene sokkal jobban fanatizálni ahhoz, hogy az életüket áldozzák egy hazug eszméért.

Nem vagyok egyik politikai párt iránt sem elköteleződve, legfőképpen MSZP-s, LMP-s és Jobbikos nem vagyok, bár már Fideszesnek sem vallom magam.

leppurd!

Lehet hogy jobban járna a családod ha itthon maradna mint a Közép- afrikai Köztársaságban:)