Milyen érzésekkel indulnátok harcba, ha szükség lenne rá?

*Magyar Honvédség

Elnézést az elírásért.

Ilyenkor mindig eszembe jut a Call of Duty : Modern Warfare c. játék, amiben a repülőről kell hőkereső kamerán át lebombázni az embereket; vagy az a Youtube videó, amin az ellenséget hasonló technikával egy helikopterről lövik szanaszét, aztán végeznek a sebesültekkel is.

Még csak nem is látod, mi ölt meg. Aki azt hiszi, hogy az embert már felváltották a modern harceszközök vagy robotok, az téved. A "nagy" tábornokok és politikusok sosem haboznak, hogy milliókat küldjenek a halálba, amíg ők a főhadiszálláson szivaroznak. Erről pedig az jut eszembe, amikor Budapest ostromának a végén a tábornokok a csatornákban bujkáltak, és végül még a pisztolyukat se sütötték el, úgy adták meg magukat az oroszoknak. Ezekért meghalni? Soha.

Talán annyira rettegnék, hogy nem lenne időm félni... elvégre vissza fognak lőni... De a kötelesség az kötelesség...

Aki nem fél az bolond, vagy áruló...

A sok neonnáci miért nem képes felfogni, hogy Hitler megvetette a magyarokat, és mint szolganépet tartotta számon az új világrendben? Kb csak a szlávok előtt álltunk a rangsorban, de nem sokkal.

És hogy a témához is szóljak, nem mennék háborúba semmilyen indokkal. Márpedig a legvalószínűbb indok az lenne, hogy egy szövetséges csetepatéba keveredett(vagy robbantott ki), és kell az emberanyag a harctérre. Nos, ahhoz nem lenne akkora kedvem, hogy a közel-keleten lövessem szét magam az amerikai "barátaink" kedvéért, csak mert se.ggnyaló politikusaink nem tudják azt mondani, hogy "Nem."

Ma még önként lehet menni, holnap talán már soroznak.

Bár Erdélyi vagyok, ha Magyarországot megtámadnák, azonnal átszöknék a határon és jelentkeznék önkéntesnek. Szivesen harcolnék az elvesztett magyar területek visszacsatolásáért is, főleg, ha ott még mindig magyarok laknak pl. Székelyföld, Kassa környéke stb.Úgy érzem, harcra termettem, nagy verekedős vagyok, és nem féltem a sz*r kis életemet, ert nincs semmi ami visszatartana a haláltól. Se vagyon, se nő, se karrier.Ha lesz, akkor is harcolnék, csak nem hősködnék annyit, igyekeznék életben maradni.

Semmit sem áhítanék annyira, mint a harci dicsőséget, hogy halálom után úgy emlegessék a nevemet, mint a haza hősét.

Mikor elindulnék, tele volnék reménységgel, bizalommal és bátorsággal, bár a frontol lehet hogy lehangolódnék és elfásulnék.

Azonban semmi esetre nem harcolnék alaptalan hódító háborúban(jujj de cuki Hollandia foglaljuk el és kolonizáljuk), bár szerintem az egész Kárpát-medence jogos örökségünk, amit elvettek tőlünk. Ennyi jár a magyarságnak azután, hogy évszázadokig ütközőbástya volt a török és habsburg birodalom között.Mi védtük meg a kereszténységet évszázadokon át.

Nem segitenék Magyarország 'barátainak' sem, mint pl. Amerika iráni ügyei, afgán háború stb.

Szivesen harcolnék szabadságukat kivívó népeknek is, pl. ha a katalánok, baszkok, skótot, csecsenek, kurdok ki akarnának válni a nagyhatalmaktól,és háborúra kerülne a sor, nekem pedig még mindig nem lenne nőm/családom/stb, akkor beállnék hozzájuk önkéntesnek.