Milyen érzésekkel indulnátok harcba, ha szükség lenne rá?

Javaslom, hogy azonnal hagyj ott egy olyan debil oktatási intézményt ami ilyen "művek" megírására késztet!

Nem Iránban élünk!

Én már átéltem a háborút,és nő vagyok.

Lennének akik hazafisságból mennének harcoolni,de a fronton rájönnének,hogy ott vissza is lőnek és veszélyben van az életük,vagy a testi épségük. Nagyon hamar elmúlna a lelkesedésük.

A többség csak kényszerből menne.

Én lány vagyok, ezért valószínűleg nem vezényelnének ki a frontra, hanem egyéb feladatokat kellene ellátnom (sebkötözés, főzés, stb.). Ezeket természetesen és szívesen tenném, hiszen honfitársaimról van szó, akik kinn harcolnak valahol.

Ha viszont arról lenne szó, hogy harcolni kellene mennem, nem feltétlen akarnék részt venni benne. Amennyiben magunkat kell megvédeni, természetesen és örömmel mennék. Ha olyan ügy érdekében, amivel egyetértek, akkor sem okozna nagy gondot, de nem örülnék neki. De ha nem értenék egyet azzal, amiért harcolunk, pl. területszerzés, akkor egészen biztos, hogy csak egy dologgal foglalkoznék: igyekeznék a háttérben maradni, és védeni magam, amennyire lehet. Mert szívesen megteszek bármit egy jogos, nemes ügyért, de ha nem érzem annak, akkor lehetőleg még a frizurám sem szeretném tönkretenni érte.

Nyilván nem dezertálnék, nem is tagadnám meg a parancsot, mert adott esetben az elég határozottan az életembe kerülhet.

Más kérdés, hogy a technika fejlődésével egyre kevesebb emberre van szükség a frontokon. Közel nem számít annyit egy honvéd, mint évtizedekkel, vagy akár évszázadokkal ezelőtt. Ha csak a két világháborút tekintjük, igen erőteljesen kirajzolódik ez a tendencia. Így tehát alig valószínű, hogy kiküldenének harcolni.

18:49-es vagyok, utólag olvastam 18:42-es hozzászólását.

Igaza van: az amit leírtam, arra vonatkozik, hogyan _indulnék_. Aztán lehet, hogy a helyszínen már másképp gondolnám a dolgot.

Én mennék szívesen, ha magunkat kellene megvédeni.

A területszerzésnek azért nem látom értelmét, mert minek szerezzünk meg olyan területeket harccal, ahol nem magyarok laknak?

A területszerzésnek úgy van értelme, hogy először átvesszük egy térség felett a gazdasági ellenőrzést, megszerezzük a kulcspontokat, aztán magyarokkal telepítjük be a területet. Ha már a többség bőven magyar egy területen (pl. Románia Arad, vagy Bihar megyéjében), akkor azt mondanám az ott élő magyaroknak, hogy azonnal szüntessék be a munkavégzésüket és nyilvánítsák ki, hogy addig nem is állnak vissza a munkába, amíg népszavazással a területet nem csatolják hazánkhoz. Ha megtörtént a csatolás, akkor bevonulna a Magyar Hinvédség és megvédené azt a területet, ami immáron hozzánk tartozik. :)