Nem sokára vissza kell mennem dolgozni, más is rossz érzésekkel néz elébe a munkába járásnak? Az óvoda kezdésnek?

Én olyan szempontból szívesen, hogy az utolsó időben én már mentem volna mindenfelé, nem szerettem itthon lenni (most nem a játszóterezésre gondolok).

Persze a reggeli korán kelés, készülődés, jövés-menés, otthagyás az oviban, nomeg a betegségek nem igazán hiányoznak persze.

De hát ezzel mindannyian így vagyunk.

Ha muszáj menned, akkor ne rágódj rajta, nézd inkább a jó oldalát, mert van nem is egy. A gyerekek ügyesek lesznek az oviban, ez nagyon jó érzés lesz, büszke leszel rájuk, neked is önbizalmat ad majd, hogy újra helyt állsz a munkahelyeden, igaz, a lakás nem lesz olyan tip-top de kit izgat? Ennek is eljött az ideje, kicsit leváltok egymásról, minden rendben lesz, legyél vagány! gyerekek is klasszak lesznek, de aggódj feleslegesen, mindent meg fogtok oldani.

Én egy hónapja dolgozom és nagyon tetszik nekem az új élethelyzet. Persze nagyon hiányzik a kislányom de annyira büszke vagyok rá, hogy 2,5 évesen vegyes csoportban a legkisebbként milyen ügyes, nagy, önálló óvodás lett, egyedül öltözik, egyedül pisil, mindennap eszik, alszik, alig sír reggel egy kicsit (most már) épp csak jelzésértékkel. OKos, érett, alkalmazkodóképes, nagyon önálló, és úgy érzem, ennél jobb visszajelzést nem is kaphatnék a saját anyai működésemről!

Nekem meg jó felnőttek közt lenni, mindennap rendesen felöltözni, kiszakadni a lakás 200 méteres közretéből, használni az agyamat, gyakorolni a tudásomat.

Én is nagyon féltem ettől, de nálunk is kényszerhelyzet volt/van, és szerintem ilyenkor nem szabad rágódni, csak a megoldásra kell koncentrálni. Venni fogjátok az akadályt, meglátod, milyen jó érzés lesz!!

Mintha én írtam volna ezt a kérdést! Mintha a saját aggodalmaimat és érzéseimet fogalmaznád meg!

Egyfolytában azon rágódom, hogyan oldjam meg, hogy pénzünk is legyen, és itthon is maradhassak! Nagyon nehéz, nagyon szenvedek tőle én is már jó ideje.

A megoldást sajnos nem ismerem.