Iraki egén, 1991-ben akkor is kivívja a nyugatiak F-15 nélkül is olyan könnyen kivívták volna a légifölényt?

Kedves kérdező!

Az F-16 és F-18 típusok is sokkal nagyobb harcértéket képviseltek, mint bármelyik iraki vadászgép 1991-ben.

Nem beszélve arról, hogy az amerikai pilóták is klasszisokkal jobban képzettek voltak, mint az irakiak.

Az Iraki Légierő gerincét MiG-21-esek, MiG-23-asok, és Szu-17/22-esek alkották, azok teljesen elavult, illetve rosszul tervezett repcsik voltak.

Az F-16-os Falcon, és az F-18-as Hornet az műszerezettségre ugyanolyan, sőt jobb harcértékű, mint az F-15-ös Eagle, a különbség közöttük a szerkezeti felépítésnél használt anyagok.

Az F-15-ös sárkányszerkezete az 25 % titánt tartalmaz, ez kegyetlenül drágává tette, ellenben az F-16-os Falcon-é mindössze 4 % titánt, és az F-18-as Hornet 13 %-ot, ez a kettő viszont megfizethető, és nagy mennyiséget is lehet berendelni belőlük.

Nem csak minőség kell, hanem mennyiség is.

A Tomcat az külön történet, az a megelőző Irak - Iráni háborúban halomra lövöldözte, és mészárolta a MiG-21-eseket, a MiG-23-asokat, és még a Mirage F1-eseket is.

A Tomcat az Eagle megfelelője, csak kicsit kezdetlegesebb válaszban.

Kérdező

A légiharcnak két fajtája van.

Egyik a látóhatáron túli légiharc. Ott a repülő radarja + a kiosztott légiharc rakéta számít. Angol és az egyébként nemzetközileg használt kifejezés rá a BVR - Beyond Visual Range.

A másik meg a manőverező légiharc. Ott a repülő aerodinamikai kialakítása számít. Erre a WVR - Within Visual Range kifejezést használják, de ez valamiért nem elterjedt, helyette a Dogfight a bevett.

Látóhatáron túli légiharcnál ott az F-15-ös Eagle akkoriban nagyrészt AIM-7M Sparrow légiharc rakétát használt. A MiG-29-es az R-27-est.

Mind az AIM-7-es, mind az R-27-es azok félaktív lokátoros irányítású légiharc rakéták.

Ezt azt jelenti, hogy a repülő a radarja sugárnyalábjával besugározza a célt, rakétát indít, és a repülő rádiólokátorának a sugárnyalábját a rakéta célba éréséig a célon kell tartani.

Ez pedig nagyon erősen korlátozza a támadó repülőgép manőverezési lehetőségeit.

És mindkettő rakétát könnyen is lehetett zavarni.

Manőverező légiharcnál ott az infrás légiharc rakéták vannak, a Sidewinder, és az R-73-as egyenrangú, sisakcélzó is van a pilótáknak, és általános dizájn, és az anyagválasztás alapján mindegyik szűken fordulózhat, 50 - 50 eséllyel küzdenek meg egymással.

A legfontosabb majdnem kimaradt:

Az Öbölháborúban több iraki repülő semmisült meg a földön, a reptéren parkolva, a lézeres bombáktól, mint légiharcban.

MiG-21-esből 4 példányt lőttek le.

MiG-23-asból 9 példányt lőttek le.

MiG-25-ösből 2 példányt lőttek le.

MiG-29-esből 6 példányt lőttek le.

Szu-22-esből 2 példányt lőttek le.

Mirage F1-esből 9 példányt lőttek le,

És mégis a többszörösük semmisült meg, további 61 MiG-21-es, és ehhez hasonló mennyiségek a többi típusból, de azok már a földön, a reptéren parkolva, a lézeres bombáktól.

Mondjuk ha légiharccal próbálkoztak volna, akkor is ugyanúgy tele lett volna a térség MiG-21-esek, és MiG-23-asok darabkáival.