Nálunk a sorkatonaság miért arról szólt, hogy ki hogyan tudja a másikat minél jobban megszívatni?

Ez, hogy az öreg azt hiszi, hogy a fiatallal ellentétben neki mindent lehet, amúgy nem csak a katonaságban jellemző. Hanem egyes munkahelyeken is, főleg az olyanokon, ahova csak minimálvégzettség kell, például gyár vagy segédmunka. Úgy vannak vele, hogy ők nyugodtan lazsálhatnak, meg félóránként elmehetnek rágyújtani, de a fiatalabb, új dolgozó ne merészelje, neki hajtania kell ezerrel. Tapasztalatból írom.

Ha valaki jó régóta ott van valahol, akkor az hajlamos alanyi jogon felsőbbrendűbbnek képzelni magát a frissen vagy nemrég odakerültnél.

Ahol én szolgáltam, ott nem arról szólt.

A függelmi viszonyok érvényesítése magától értetődő egy parancsuralmi rendszerben.

Megcsináltad a dolgod normálisan.

Semmi "extra" - senkinek.

Senki nem piszkált.

Jártunk haza, mint a gép.

Letelt, leszereltünk.

Ennyi - és nem több!

Ha azt írom ide le, hogy a mai napig abból a képességemből élek meg, amit ott szereztem meg, akkor hitetlenkedve estek nekem itt, - pedig így van.

Olyan ismeretek alapjait sajátítottam el ott, amely ismeretek felhasználásából talán ha 30-an élnek összesen ebben az országban. 95 %-os bizonyossággal állíthatom, hogy jelenleg egyedül én oktatom ezt az ismeretet egyedül Magyarországon. Nem kell galaktikus megközelítésben gondolkodni, de ez attól még nagy bizonyossággal így van.

Szerintem nem kell senkinek megbotránkoznia azon, hogy van ilyen is, - hogy valakinek sikerült így lezárnia az életének egy olyan korszakát, (történetesen a sorkatonai szolgálatot,) - amelyből jól jött ki.

Akármit is reagáltok erre, van ilyen is!