Miért mondják, hogy nálunk milyen kemény, embert próbáló volt a sorkatonaság, miközben ez tudvalevőleg nem igaz?

Már megint?

A kérdésben az állítás.

Én nem így emlékszem a 11 hónapos hódmezővásárhelyi szolgálatomra.

De - szerintem - nagyon sokan vannak ezzel így.

A sorkatonaság alatt meghaltak rokonai sem nem így emlékeznek.

Régen, mindenjobbvót romantika.

Haverom utolsóként volt még katona -én már nem-. Aztmondta, hogy a fél éve alatt 1 darab fegyvert nem fogott, de, hogy igazából az iváson túl, semmit sem csináltak. És, aki előtte volt 10-15 évvel katona, kb ugyanezt igazolta vissza.

Embert próbáló lehet az is, ha valakit kiszakítanak a természetes környezetéböl 1,5 évre értelmetlenül (pl. zalából elrángatják decemberbe, majd fél évente látja a szeretteit), ahonnan egyébként esze ágában nem lenne elmenni, aztán 1,5 évig szopatják különféle ökörségekkel, mint pl. sikáld kia a padlón a fugákat fogkefével.

Nekem az ilyen sokkal megterhelöbb lenne, mint napi x fekvötámasz

, meg futás, amit egyébként edzöaborokban évtizedek óta önszántamból csinálok.

Ne mindegy, hogy milyen körülmények között telt el a szolgálati idő!

Én távírász voltam anno, a Légvédelem Központi Harcálláspontján sorkatonaként.

Sokat sikáltunk, borzoltunk (akik nem ismerik a szlenget: külső körletet takarítottunk, kertészkedtünk (egyben)), hadtápot, őrséget, kapuügyeletes helyettesi szolgálatot adtunk ÉS emellett adtuk - sokszor 24/24 rendszerben - a hadműveleti szolgálatot. EMELLETT jártunk haza is, mint a gép! Volt nem egyszer, amikor úgy tántorogtunk be a laktanyába, mint egy zombi, - hiába busz szállított minket, - mert annyira fáradtak voltunk!

Ahogy telt a szolgálati idő, egyre jobban sikerült idomulni a bioritmus szélsőséges forgatásához, de volt, aki képtelen volt erre és ezért olyan jellegű feladatokat szabtak neki, amelyet "szívatásként" élt meg. Például volt olyan objektum, ahol birkákat tartottak és ott felügyelt a birkákra a katonatársam, mert másra nem volt alkalmas szegény. Nem néztem le ezért, - ezt is végre kellett valakinek hajtania. Volt olyan katonatársam is, aki bivaly erős volt, - akár egy kisebb furgon is képes lett volna az oldalára borítani, annyira megáldotta a természet erővel, - de ő meg nem bírta a bezártságot és a monotóniát. Boldogan végzett el bármilyen feladatot, amelyet a szabad ég alatt hajthatott végre - és őt sem néztem le ezért, - mert az egy eléggé kellemetlen állapot, amikor valakinek alapból olyan feladata lenne, amelyet a fóbiái kizárnak, de képtelen ezt végrehajtani.

Kiegészítettük egymást - feladat ellátásban, - mindenki megtalálta a helyét. Szép nem volt és jó sem feltétlenül, de végrehajtható igen és olykor komoly energiákat kellett mozgósítanunk a tartalékok tartalékaiból is. Akinek kétségei vannak, próbálja ki otthoni környezetben, hogy morcos lesz-e három hét - rendszertelen - bioritmus forgatás után - és akkor talán (!) megérti, hogy mi lehetett kemény egy ilyen feladatrendszerben!