A T90 és az összes orosz haditechnika miért van ennyire felmagasztalva a HírTV-n és az egyéb kormánypropagandában?

# 9

A válaszod az mérhetetlen rosszindulat, és butaság keveréke.

A T-64A/B, a T-72-es, és a T-80-as lehetséges ellenfelei az M48 - M60-as Patton, a Leopárd 1-es, és a Chieftain voltak.

A három orosz harckocsi az többrétegű, kombinált, kompozit páncélzattal bírt, addig az a három Nyugati meg homogén acélból voltak.

Az M48 - M60-as Patton a lőszert az egész teknőben szétszórva, össze-vissza tárolja.

A Leopárd 1-esnek van egy nagyméretű sofőr melletti lőszertárolója, és azután meg a toronygyűrűben álló helyzetben további lőszerek.

A Chieftain az meg a torony alatt tárolja a lőszerét.

Az orosz harckocsik meg a torony alatt tárolják a lőszer egy részét, 22 / 28-at.

1980 - 88 között Irak - Iránban összecsapott a Chieftain és az M60-as Patton az T-55-ös, a T-62-es, és a T-72-es harckocsikkal.

A 900 Chieftain-ből 700 odaveszett. A 450 M60-as Patton-ből 300.

Ezzel szemben az 1,038 T-72-esből mindössze 60 példány, azokat a másik harckocsik nem is tudták kilőni, csak a nehéz páncéltörő rakéta + a harci helikopterek.

Napjainkban:

- a Challenger 2-es a torony alatt tárolja a lőszerkészletét

- a Leopárd 2-es a sofőr mellett tárol 28 lőszert, és a torony hátulsó részében meg 16 darabot

- az Abrams az meg a torony hátulsó részében tárol 32 lőszert

Szerintem a sofőr melletti lőszertároló (Leopárd 2-es) vagy a torony alatti tárolás (Challenger 2) semmivel nem jobb, mint az orosz módszer.

# 10-es

Érdekes, amit írsz, de azért a valóság is néha más.

Olyan is történt Irakban, hogy az RPG-29-es, a legerősebb orosz páncéltörő rakéta telibe kapta az M1A1 / A2-es Abrams-et, a toronyban

- 2-en meghaltak,

- 1 fő súlyosan sérült, de túlélte,

- és maga a sofőr, aki a teknőben fekszik, az semmit nem érzett az egészből, és nem szenvedett sérülést

- és az Abrams nem kapott lángra.

Akkor olyan is volt, hogy a Challenger 2-esnél a sofőr súlyosan sérült, és a többi három tag meg könnyű és közepessel úszta meg az RPG-29-es átütését.

A szóban forgó Challenger 2-es azért nem kapott lángra, mert nem málháztak be lőszert, különben az is lett volna, akkor 4 / 4 halott lett volna.

Ukrajnában bevetették a Challenger 2-est, 1 példányt kilőttek, azt nem tudni, hogy mivel, gondolom, elsőnek drónt kapott a motortérre, attól kapásból megállt, olyankor automatikus gépelhagyás, a többit bevégezte a Kornyet, és úgy kiégett a Chally, hogy már csak ócskavasnak lett jó.

Az eset óta a többi, 13 példányra lecsökkent Challenger 2-est abszolút nem vetették be, letiltották a bevetésüket.

Szokás szerint ferdítesz

"A T-64A/B, a T-72-es, és a T-80-as lehetséges ellenfelei az M48 - M60-as Patton, a Leopárd 1-es, és a Chieftain voltak."

T-64 1964-ben rendszeresítették

T-80 1976-ban rendszeresítették

M 48 1952-ben rendszeresítették

M 60 1959-ben rendszeresítették

Chieftain 1960-ban rendszeresítették

Challenger 1983-ban rendszeresítették

Leopard 1 1965-ben rendszeresítették

Leopard 2 1979-ben rendszeresítették

M1 Abrams 1980-ban rendszeresítették

A páros úgy nézne ki

T-72 ment a Chieftain, Leopard 1, M 60

T-80 ment az M1 Abrams, Leopard 2, Challenger

A T-64-est a papírforma szerint 1964-ben rendszeresítették.

De ami T-64-est kiadtak 1964-ben, az minden téren teljesen rossz volt, ezért kitalálták, hogy teljesen újra nekifutnak a projektnek, és csináltak egy T-64A-t.

A T-64A-t prototípus szintjén 1967-ben valósították meg. Az előszériát azt 1969-ben gyártották le. A véglegesnek tekinthető állapot, és a széleskörű sorozatgyártás az 1972-ben lett jóváhagyva. A hivatalos rendszeresítése a T-64A-nak az 1973-ban volt.

Jónak jó volt a T-64A, de további gyermekbetegségektől szenvedett, ezért kellett csinálni egy T-64B-t is, az 1976-os.

A T-64-est azt 1972-től 1987-ig gyártották.

A T-64-es mellett előrukkoltak a T-72-essel is.

1968-as az első T-72-es protó. 1972-es az előszéria, és 1973-tól már sorozatgyártásban is van.

Karcev a hadereg alapharckocsijának szánta a T-72-est, mert a T-64-es rendre gyengélkedett.

Azonban a T-72-es sem váltotta be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket, ezért előrukkoltak a T-80-assal. A T-80-asnál is összehasonlíthatatlan különbség van a T-80B, és a T-80U között.

Ez a három harckocsi azonos páncélzatot, löveget, és autotöltőt használt, azonban motorizáltság, és megbízhatóság terén radikálisan különböztek.

A T-64-est ellendugattyús motorral tervezték, az nagyon rossz lett.

A T-72-es dízele az normálisan működött, azonban alacsony élettartamúnak bizonyult.

A T-80-as meg gázturbinás lett, repül tőle a harckocsi, jól manőverezhető, megbízható, és hosszú élettartamú.

Azonban az oroszoknál is mindenki tervezőirodának megvolt a kapcsolata a pártvezetésben, így mindegyiket elfogadták.

Konkrétumokkal mind a T-64-es, mind a T-72-es, mind a T-80-as ugyanazt a 125 milis 2A46 jelzésű harckocsiágyút használja, ugyanúgy képesek kilőni egy tetszőleges Nyugati harckocsit.

Azonban mindegyik az kismillió alváltozattal, és al-alváltozattal bír.

Meg előfordul, hogy oldalról találkoznak, és onnan mindegy.