Van-e válaszod, az alábbi első és második világháborús haditechnika-történeti részletkérdésekre?

2: Lengyelországnak akkor sem lett volna esélye, a németek is fejlődtek mennyiségben és minőségben.

3: A japán zéro vadászgépek kiválóak voltak.

1., Ha jól tudom a Hood üzemeltetési hiba miatt robbant fel.

Az ütegek és a lőszerraktár között a folyosó részekre volt osztva, de a záró ajtókat kinyitották, mert a szabályos módon nagyon lassan lehetett csak a lőszert a lövegekhez juttatni. Ezen a szabály ellenesen nyitva tartott folyosón futott végig a tűz a lőszerraktárig.

2., Nem sokat segített volna az átfegyverzés. A német katonák képzettsége és a és a villámháborús taktika ellen akkor még nem volt ellenszer.

3., Erre nincs válaszom. A Zero nagyon jó volt, de nagyon ki kellett könnyíteni, hogy értelmezhető hatótávja legyen, ezért kimaradtak olyan "apróságok", mint a páncélozott pilótaülés, öntömítő üzemanyagtartály...

"Első kérdés" A Hood nem csatahajó volt, csataCIRKÁLÓ, pont a páncélzatban főleg kevesebb egy csatahajónál, kb fele.

"Második kérdés" a lengyelek fejlettségben minimum egy évtizedes lemaradásban voltak technikai értelemben. Vezetés ügyileg pedig még többel is.

"Harmadik kérdés" Swordfish torpedóbombázó ~220km végsebességgel gyenge védelmi fegyverzettel vetélkedett a b5n ekkel amik végsebessége ~380 km/h dupla akkora védelmi fegyverzettel és nagyobb torpedó/bomba terheléssel rendelkezett.

Repülőgép hordozó fedélzeti vadász a briteknek ekkor még az osprey volt, egy kétfedeles ~230km/h végsebességű vadász 2x7,7 es géppuskával, a japánok ezzel szemben az a6m szériát tudta felmutatni aminek a leggyengébb példányai 513 km/h végsebességgel, 2x7,7 géppuskával és 2x20mm gépágyúval rendelkezett.

Ráadásul 41 ben a japánoknak Akagi, Hírju, Kaga, Sokaku, Szórju, Zuikaku, állt hadrendbe ami a britt hordozónál darabonként 5X ös harcértéket képviselt hordozott gépek számába

A briteknek ekkor 3 hordozójuk volt és sokkal gyengébb gépekkel, kevesebb számban.

1) Nem biztos, illetve attól függ... a Hood több szerencsétlen körülmény együttállása miatt süllyedt el. Fontos tényező volt az is, hogy a Bismarck lövege meredekebb állású volt, nem az oldalpáncélzatot támadta hanem a páncélfedélzetet. A Skagerraki csatában részt vett csatacirkálóktól több (oldalpáncélzatot érő) lövést kibírt volna. A dregnauth osztályú csatahajóktól viszont nem.

2) Nem segített volna a lengyeleken +1-2 év előny. Nem csak a felszerelés volt elavult, hanem a hadvezetési módszerek is. A franciák hiába voltak létszámban ÉS technikai eszközökben is fölényben, s technikailag is számos a németeknél korszerűbb eszközük volt (a német páncélos erők gerincét akkor még a Pz.I. Pz.II típusok adták, alig volt Pz.III. és Pz.IV típus még rendszerben) mégis hatalmas robajjal kikaptak. A lengyelek is ugyanígy jártak volna, teljesen értelmetlenül tartani akarták a természetes akadályok nélküli teljes lengyel-német határt. Odakoncentrálva az erőket, szinte tálcán kínálva a fejüket egy bekerítéshez.

3) A japán típusok messze felülmúlták harcértékben a korabeli angol hajófedélzeti gépeket (ld. az #5-ös által leírtakat).

1) Egy szerencsétlen találat ugyanúgy felrobbanthatta volna akkor is a lőszerraktárát. De ennek még kisebb volt a valószínűsége mint ahogyan végül a Bismarck találatának. A Bismarck korának kivételesen fejlett tűzvezető rendszerével rendelkezett, ami nagyban növelte a találatok valószínűségét, de a több mint 15 km-es távolságból leadott lövésekhez azért így is kellett a szerencse. A Hood nem túl erős fedélzeti páncélzatát nem volt lehetetlen már az első vh-ban sem átütni.

Ezzel szemben a Bismarck sokkal nagyobb páncélvédettséggel rendelkezett, mégis a sorsát egy légi torpedó találata pecsételte meg. A repülőgép személyzete kezdetben nem is jelentette ezt a találatot, mert nem érzékelték. A Bismarckon a felkészülés során különböző havaria gyakorlatokat tartottak, és az egyik ilyenen azt szimulálták, hogy a kérdéses részt -a kormánylapátok rudazatát rejtő kürtőt- éri találat. A személyzet kérdésére, hogy ilyenkor mi a teendőjük, a parancsnok azt válaszolta, tetessék magukat halottnak, mert ha oda becsapódik egy bomba, akkor mindannyian meg fognak halni, de rögtön meg is nyugtatta a legénységet, hogy ennek szinte semmi esélye. A sors fintora, hogy mégis pont oda csapódott a torpedó, de senkit sem ölt meg a személyzetből, viszont használhatatlanná tette a Bismarck kormányművét, így az irányíthatatlan hajó nem tudott elmenekülni a szinte már karnyújtásnyira lévő, a német légierő által elérhető biztonságos vizekre.