Aki a sorkatonaság alatt hónapokra kórházba kényszerült, annak ez beleszámított a szolgálati idejébe?

3.: Hogy-hogy nem volt? Ez kevésnek számított, sokkal többet mentek?

1.: Miért ne érdekelhetne? Én már nem hiszem, hogy sorkatona leszek valaha is, bár ki tudja. Lassan 30 éves leszek. Én csak néha gyalogolok 25km-nél többet. Jó minőségű túrabakancsban, és nagyon könnyű táskával és bőséges mennyiségű vízzel, étellel. Durva belegondolni, hogy a rossz minőségű surranóban, erősen limitált mennyiségű vízzel, alvás nélkül egyszerre legyalogolhattak 3-4-szer annyit, mint én. Azért az nem semmi, amire akkoriban minden férfi kötelezve volt. Túl kényelmes lett az életünk, néha ha sokat megyek, akkor nekem is megfordul a fejemben, hogy jó lenne már hazaérni.

6.: "A másik amiről írsz az nem tudom mi, a fókák kiképzésén sincs talán ilyen. Lékek közt átúszni? Hideg vízben ücsörögnek esetleg egy gerendával a kezük közt de nem az északi sarkon :)"

Ezt egy történelmi filmben láttam, a többit pedig kikövetkeztettem. Rengetegen arról számolnak be, hogy mennyire kemény a katonaság, ott váltak igazi férfivá. Ehhez meg ugye az kell, hogy brutálisan megerősödjenek testileg és lelkileg. Úgy képzelem el a beszámolók alapján, hogy a nap felében edzettek, a másik felében pedig gyakorlatoztak. Vagy például őrségadással tréningezték a fegyelmet, koncentrációt, kitartást. 24 óráig állni egy helyben, nem mehetnek el wc-re, nem ehetnek, nem ihatnak, és egy centit sem mozdulhatnak el a helyükről, de gondolom ez alap volt mindenkinél, egy minimum szint.