A nyugat "minőség a mennyiség felett" doktrínája megbukott?

" Egyetlen példa, ötödik generációs vadászgépek. Az USA többszörösét állította rendszerbe mint amennyit eddig a ruszkik és a kínaiak összesen. Az ok is egyszerű: van pénzük rá. "

Az USA-nak is sok dolgot el kellett engednie. 800 F-22-es Raptor-t szerettek volna. Helyette meg kellett elégedniük 200 F-22-essel. És F-35-ösnél is 3,000 példány, és az F-16-osok és F-18-asok kiváltása helyett a feleakkora flotta, és az öregedő gépek sorozatgyártása az opció.

Nyilván nem a végletekig modernizált F-16AM-ekkel és társaival repülnek, hanem csak új gyártású F-16V Viper-t / F-18E/F Super Hornet-et rendelnek a gyártósorról.

" Ez az álláspont hívta életre az Abramst, Leot, Challengert "

Ezek mindegyike szenvedett valami hibában.

A Leopárd 2-esnek rossz a lőszertárolása, tűzveszélyes a hidraulikája, kevés készenléti lőszert hordozhat, gyenge a löveg, és gyenge a páncélzata, vagyis a Leó 2A0 - A4-es szériára ez a jellemző. A Leó 2A5-östől kezdték a felsorolt tervezési hiányosságok kijavítását, de a bibi, hogy az 1994 utáni harckocsi.

Az Abrams páncélvédettsége sokáig a 115 milis ellen szólt, ami a T-62-est jelenti, 1988-ra lett normálisan felvértezett a páncélvédettsége, a 125-ösök ellen, meg kevés készenléti lőszert hordozható, de attól még ésszerű, a minőségi irányba indult harckocsi.

A Challenger meg a pénztelenség áldozata, 125 milis ellen állították be a torony páncélvédettségét, de a teknő az 100 milis homogén acéllap, a 30 milis gépágyú is beveri.

" Amíg a ruszkiknál a gyárthatóság, az ár állt középpontban - hogy minél többet lehessen gyártani egységnyi erőforrásból. "

Én az orosz harckocsikat nem tenném le.

A T-55-ös és az M48-as Patton egálban voltak.

A T-62-es az előnnyel indult az M60-as Patton-höz képest, és a Chieftain ellen is jó lett.

A T-64A / T-72-es Urál meg overkill, miközben a másik oldalon M60-as Patton-ök, Chieftain-ek, és Leó 1-esek voltak, nyíllövedék nélkül.

A T-64A és társai egy egyszerű acéllap ráhegesztésével immunisak lettek a nyíllövedékek jó részére, 500 méterig.

A T-80U az meg új szintet képviselt, ami hajszállal, de jobb, mint az M1A1 Abrams, és az M1A2-es lett az érdemi kihívója.

És a háború az nem 1 vs 1 harckocsimeccs, hanem harcászati rakéták és robotrepülők záporozásával kezdődik, és utána jön a többi, szép sorjában. A súlyos milliárdokért és hangzatos névvel, a Csillagháborús projekt részeként fejlesztett Patriot a működésképtelen a kőkorszaki Scud ellen. Úgy, hogy az SDI többi terméke meg nagyrészt Sci-Fi-ből szabadult, megvalósíthatatlan cucc volt.

Ez az Orosz - Ukrán - NATO háborús leszereplés az meg túlértékelt. Valóban nagyon rossz veszteségeket szenvedtek az oroszok. De maga a harckocsi, a gép egy dolog, és az alkalmazás megint egy másik. Nem feltétlenül az orosz harckocsik voltak alkalmatlanok, elavultak, persze van közöttük alultervezett modell is, hanem a hadvezetés, a haditerv, és a személyzet felkészültsége. Ugyanúgy nyugati harckocsival is le lehet szerepelni. Az ukránok nem tudják, hogyan kell használni a Leó 2A6-ost. Nem kell az egekig magasztalni egyik harckocsit sem, de a túlzó leértékelés sem jó, csak kevés modell az, amelynél nem lehet mentegetni, szépíteni a dolgokat.

#41 igen, engedtek a számokból repülőgépek tekintetében "csak" 600 ötödik generációst állítottak eddig rendszerbe. S mennyit az oroszok, kínaiak? Előbbi 0 db, mert csak tesztszériánál tart, de a kínaiaknak sincs több 50-60 darabnál. Szóval még mindig az USAF oldalán van a minőségi fölény darabszámra IS.

Igen, a hidegháborús harckocsiknál a szovjet típusok igen sokszor jobbak voltak mint a kortárs nyugati típusok. Azóta viszont nyílt az olló. A T80U valóban modern, s talán valamennyire pariban van a korszerűsített nyugati típusokkal penetráció és lőelemképzés vonatkozásában (páncélvédettségben viszont elmarad). S mennyi is van belőle? Még mindig több korszerűbb típussal rendelkezik a "nyugat".

Az oka is egyszer - mint már írtam fent - pénz, pénz, pénz. A nyugat egyszerűen több korszerűbb típussal rendelkezik.

Az oroszoknak az a szerencséjük, hogy nem nyílt hadviselő az USA, megelégszik, ha az ukránokat, lengyeleket, dánokat, románokat, és társait küldi be, és azoknak ősöreg, F-16AM/BM Block 20-asok lesz a légi komponensük, nem pedig F-35-ös Lightning II-k.

Harckocsiknál a T-80U az csak elméletileg állja meg a helyét, a többséget elpasszolták külföldre:

- Görög-Ciprusnak 82 példány,

- Pakisztánnak 320 példány,

- és Dél-Koreának 35 példány,

- és otthonra, Oroszországba kevés, roncstelepen levőt, olyan 100 példányt küldtek leselejtezni Ukrajnába, ilyen állapotúakat:

[link]

Lőszerekre a T-80U az simán megegyezik a Nyugatiakkal, használhatja a 3BM-59 / 60 Szvinyec-1 / 2-esek nyíllövedékeket, amik képesek súlyosan megrongálni az M1A2-es Abrams-et és a Leó 2A6-ost.

Opció még a lövegből indítható páncéltörő rakéta.

Tűzvezetésre a T-80U infrasugárvetővel jött ki, de azt csak azért szerelték bele, hogy készen nézzen ki a bemutatóra, különben a sorozatgyártottakat hőképpel képzelték el, a külföldre elpasszoltakat kibelezték, és francia műszerezettséget, és egyúttal hőképet vezetékeztek be, és telepítettek is sikeresen. A vaddisznó méretű célpontot 3,7 km-ről azonosítja, a gyalogosokat 4,2 km-ről támadhatja, kifliszerű röppályán szálló lövedékkel, és a többi harckocsit, attól függ, hogy nyíllövedékkel vagy páncéltörő rakétával, 3 és 6 km között váltakozik az effektív lőtáv.

Páncélvédettségre a T-80U a maga idejében jó volt a 120-asok ellen, csak abban az USA beláthatatlan minőségi előnyre tett szert, aki előbb veszi észre a másikat, és talál sikeresen célba, az jóeséllyel kilőtte a másikat.

De értelmetlen ez, mert az oroszoknál a T-80U kihalt, békeidőben kiszórták, és a görög-ciprióta meg paki T-80U-k nem fognak amerikaiakkal háborúzni.

Próbálta mind Oroszország, mind Ukrajna visszavásárolni / licitálni ezekre, de nem adták, semelyiküknek, az ősöreg AMX-30-asokat meg T-55-ösöket szórják ki más helyekre, nem a T-80U-kat.

A T-90-es is olyan jó, mint a T-80U, de az sem kellett az oroszoknak, csak ott az a különbség, hogy nem a meglevő flottát passzolták el, hanem eleve a saját hadsereg nem rendelt belőle, ellenben India az igen.

Az oroszok a pénzeket rosszul költik el. Az USA mind a mai napig megelégszik az 53 éves Minuteman III-asokkal, és annál valamivel fiatalabb (37 éves), és tartalékba sorolt LGM-118 Peacekeeper-ekkel, addig az oroszok feleslegesen többszörözik ugyanazt az ICBM-et, az R-36 / M / M-2 / RSz-18A / RSz-24 Jarsz / RSz-28 Szarmat ...

Vagy a Kuznyecov admirálisra is annyira büszkék, csak az a baj vele, hogy a soha nem készül el, több volt szárazdokkban, mintsem nyílt vízen, képtelen önerőből hajóznia, mégis költenek rá. Az egy nehézfém és költségvetési temető.

Ha ezeket a hülyeségeket ésszerűen (rakétaerők) ill. teljesen (felszíni hadihajók) visszavágnák, mennyi pénz szabadulna fel, más hasznosabb dolgokra.

Az amerikaiaknál az M1A2 SEP V2 az általános modell, az Top Dog harckocsi, de Európában az ősöreg Leó 2A4-es az általános modell, azt nem kell bemutatni, és az A5 / A6 a kisszámú modell.

Az M1A1-es Abrams a maga idejében jobb volt, mint a Leó 2A4-es, és most is simán modernizálható és erősíthető M1A2 SEP-é, ellenben a Leó 2A4-es nem erősíthető fel Leó 2A6-ossá, a lengyeleknek van tapasztalata ezzel.

Az A7-est azért nem számolom, mert az még kisebb számú, továbbá a Leó 2A6 és az A7 között nincs nagyságrendi technológiai ugrás.

A Challenger 2-es meg alkalmatlan éjszakai harcra, és távlövészetre is, több tesztlövészet tanúskodik róla, mindegy hogy szólóban az Abrams-szel mérték össze, vagy a Leó 2-es és a Leclerc ellen is megmérették a tenderen.

Oroszoknál a T-90-es az csak parádén létezik, gyakorlatban a T-72B valamelyik okádék kivitelű példánya. Az ukrán T-72AMT az simán jobb, életképesebb a T-72B3-asnál, csak az ukrán ipar nyomokban létezik, nem tudnak AMT-t modernizálni, helyettük zsákmányolt, meg máshonnan adományozott T-72B-kből meg T-72M1-esekből élnek.

A tanulság az, harckocsiknál a csúcsmodellel és csúcslőszerrel számolás van minden elemzésben és kommentelésben, aztán valahogy kiderül, hogy a legatyásodás és a nemtörődömség miatt kimerül 18 - 30 példányban a csúcsmodell, amikből hiányoznak a rendszerek, mind az EU-s hadseregekre, mind az oroszra jellemző ez, és az USA az, ahol próbálnak minőséggel lenni, persze az Abrams sem tökéletes, de egy kiforrott, jó harcértékű harckocsi, és túlélőképességben is külön dimenzió.