A nyugat "minőség a mennyiség felett" doktrínája megbukott?

# 5

IDÉZLEK: "Igazából az USA hadviselés egyetlen komoly sikere a második világháború óta az Öbölháború, meg még néhány picsányi kis dél-amerikai f-stalicska ország lerohanása, és azóta is ettől vannak elájulva az egybites nyugatb-zik. De mindenhol máshol felsültek, Vietnamtól kezdve a második iraki háborún át Afganisztánig.

Dehát hiába a történelmi tapasztalatok sokasága, hogy a technológiai fölény még nem garantálja a győzelmet, hiába űzte ki a Vietkong az USA hadseregét, hiába picsázta ki őket egy rakás debil kecskeb-szó nyáritélapó Afganisztánból, a meklén meg kürasszír féle félkegyelműek, mint a misét a templomban, úgy mantrázzák itt, hogy az F35, meg az Abrams, meg a HIMARS, meg a tökömtudja még mi :DD"

Nettó ostobaságokat írtál.

Az USA katonailag nem szenvedett vereséget Vietnámban, ahogy Irakban, vagy Afganisztánban sem, hiszen gyakorlatilag az összes csatát megnyerték az amerikaiak ezekben a háborúkban.

Vietnám, valamint Afganisztán és Irak amerikai megszállása aszimmetrikus gerillaháborúk voltak, amelyekben alapvetően partizán hadviselést folytattak az amerikaiak ellen.

Mindhárom esetben az amerikai, hazai közvélemény unta meg ezeket a háborúkat, és az otthoni politikai támogatás elvesztése késztette kivonulásra az amerikaiakat, nem pedig katonai vereséget szenvedtek.

Amerika politikailag veszítette el a vietnámi, az iraki és az afgán kalandjait, nem pedig katonailag. Nem mindegy.

Vietnámban harci cselekményekben 47 434 amerikai katona esett el, ezzel szemben a kommunista vietnámi oldalon 849 000 elesett katonát, gerillát számítanak.

Azaz az amerikai-vietnámi katonai veszteségarány 1 : 17,89 - ez az elsöprő amerikai haditechnikai fölényt bizonyítja, hiszen minden 1 elesett amerikai katonára majdnem 18 elesett vietnámi kommunista katona, gerilla jut.

A Szovjetunió 1979-1989 között szintén megszállta Afganisztánt, a szovjetek 10 év alatt összesen 620 000 katonát vetettek be Afganisztánban, mégsem tudták leverni a szovjetellenes iszlám gerillamozgalmat. Pedig a szovjetek is folyamatosan győzelmeket arattak az afgánok fölött.

A szovjetunió is politikailag veszítette el az afganisztáni háborúját, nem pedig katonailag. Tíz év után Moszkva rájött, hogy egyszerűen nem éri meg a Szovjetuniónak sem politikailag, sem gazdaságilag, sem katonailag Afganisztán további megszállása, ezért kivonult onnan.

#13

Jajjaj, nem katonailag vesztettek, hanem politikailag :DD

Kamu hadtörténész nyugatb-zi úr ezt is megmagyarázza :DD

Ha már annyira szeretsz Clausewitz-re hivatkozni, akkor biztos hallottad már a leghíresebb mondását, hogy a háború a politika folytatása más eszközökkel.

Ergo a kettő egy és ugyanaz.

Akkor nyertél meg egy háborút, ha elérted a politikai célodat.

A futóversenyen se kifogás, ha félúton úgy döntesz, hogy nem futsz tovább, hanem inkább mész a büfébe sörözni.

Vesztettél, és senkit se érdekel, hogyan döngeted a melledet, hogy te aztán sokkal jobb futó vagy mindenkinél, csak épp nem volt kedved végigfutni a versenyt.

# 14

Ezt elsősorban az oroszok állítják.

Nyugati vezetők viszont cáfolták.

#16

És te természetesen a nyugati vezetők minden szavát elhiszed :DD

Lefogadom, hogy azt is beszoptad, amikor Colin Powell lóbálta az ENSZ-ben a kis üvegcséjét, hogy az iraki vegyi fegyver, és azért kell megtámadni őket :DDD

Éljenek a zigazmondó, sosemhazudó nyugati vezetők!!

[link]

# 15

IDÉZLEK: "Ha már annyira szeretsz Clausewitz-re hivatkozni, akkor biztos hallottad már a leghíresebb mondását, hogy a háború a politika folytatása más eszközökkel. Ergo a kettő egy és ugyanaz."

Szokás szerint nem érted, miről van szó, mert ugye nem is ismered Clausewitz művének történeti hátterét.

„Der Krieg ist eine bloße Fortsetzung der Politik mit anderen Mitteln.“ ("A háború a politika puszta folytatása más eszközökkel.")

Clausewitz itt kemény kritikát gyakorolt Napóleon

politikai következmények terén átgondolatlan, teljesen öncélú, ezért szükségszerűen katasztrófába torkolló háborús tevékenységével kapcsolatban.

Ugyanis Clausewitz szerint a háborúnak mindig alaposan átgondolt,

előre meghatározott, körülhatárolt politikai célkitűzéseket kell követnie, vagyis Clausewitz egyértelműen a politika felsőbbségét hirdette a hadsereg és a hadvezetés fölött.

Vietnám esetében nem volt ilyen koherens, előre lefektetett, átgondolt amerikai politikai cél, hanem az USA csak belesodródott egy egyre csak eszkalálódó háborúba, mely során az amerikai politikai célkitűzés a Johnson- és a Nixon-adminisztrációk alatt folyamatosan változott.