Mekkora presztízsveszteség lenne Washingtonnak és a Nyugatnak, ha végül Ukrajna mégis béketárgyalásokra kényszerül Oroszországgal?

Amikor a leállításra / pihenőre szánt amerikai harckocsi megérkezik a tárolótelepre, gazdáik lemossák őket, a lőszereket eltávolítják belőlük, az üzemanyagtartályukat és a sokféle, legfőképp hidraulika vezetékeiket leengedik, kiszárítják, és a légcsatornáikat lezárják.

Úgy tárolják le őket, hogy 10 - 15 - 20 - 30 - 40 év tárolás ellenére a lehető legrövidebb időben belül újra beindíthassák és felbőgethessék motorjaikat, és felálljon a tűzvezetésük, amennyiben szükség volna rájuk.

Eleve a tárolóhelyük sivatag, alacsony páratartalmú, ritkán fordul elő csapadék, a nagy tengerszint feletti magasság, és a kemény, szikes talaj miatt állagromlás nélkül elállnak.

Ellenben az orosz harckocsik, akiket arra ítélnek, hogy Murmanszk / Szentpétervár / Moszkva / tajga / Usszurijszk / Harkov / stb mellett legyenek, azok halálos ítéletet kapnak.

Pedig az amerikai letárolás költsége is nulla dollárba kerül, úgy, hogy állnak a sivatagban.

Ezt kellene megérteni, hogy az amerikaiak igényesek, az oroszok és ukránok meg igénytelenségbe és hülyeségbe fulladtak.

" Az oroszok felvételekkel, videókkal bizonyíthatóan elveszítettek eddig 1937 db tankot. Egy propagandaanyag 20-30 db T-90M-ről mit bizonyít? "

Transznyisztriának van 18 darab T-64BV harckocsija. 1984 - 1987-es gyártásúak, a típusváltozatot eközött gyártották. Azok mind a mai napig szinte hibátlan állapotban vannak letárolva és karbantartva, mind parádé, mind harcképesek.

[link]

A vicc az, hogy ezzel már Románia, nemhogy Magyarország előtt járnak egy lényegében kamuköztársaságban is.

Nekünk van 70 T-72-es, abból 15 működőképes, és a többi az meg kannibalizációra van megtartva.

Oroszoknál ezzel szemben több ezer, csak szétrozsdásodott harckocsi van, csak azok az állapotukban semmire nem jók, nem is lehet csodálkozni a veszteségeiken.

A T-64-es sorozat indokolt volt, meg a T-72-es is, és a T-80-asok, külön típusokként, csak a túlságosan sok példányban gyártásuk nem volt célravezető.

Az alapmodellű, 115 milis T-64-es egy minden létező betegséggel küszködő harckocsi volt, és a T-64R (Remontirnij = Javított) is, ezeket amint lehetett, le is állították, de maradt belőlük múzeumba való.

A T-64A és a T-64B azok teljesen új harckocsik voltak, külsőre, ránézésre azonosak, a T-64A-nak is voltak gyermekbetegségei, de az már egy jól működő harckocsi volt, és a T-64B 1976-tól volt az igazán kiforrott.

A T-72-es az a T-64A-val párhuzamosan tervezett harckocsi volt, az születésétől fogva jó volt, csak a 17,000 legyártott példány, az hülyeség, elég lett volna egy 5,000 is belőle. Meg a T-72B-t nem szabadott volna megtervezni, az ukrán T-72AMT az többet ér, mint a T-72B3-as.

A T-80-as a T-64-es részegységeit használó, de újtervezésű harckocsi, mert a T-64-es gyorsan öregedett, az alváza és felfüggesztése nehezen bírta az újabb és újabb páncélzati csomagokat. A T-80-asok is teljesen különböznek egymástól, a T-80-as, a T-80B, és a T-80U is.

A T-80U az M1A1 Abrams-szel egyidős, mindkettő 1986-os, és abból, a T-80U/UD-ből 1,500 - 2,000 körülit gyártottak. A T-80U-n alapszik a Mszta önjáró tüzérség is.

Orosz szemszögből nézve a hidegháborús korszakban megelégedtem volna 5,000 - 5,000 - 5,000 T-64 - T-72 - T-80-assal, nem pedig 36,000-et is spammelni.

Jelenkorban T-80U/UD lett volna a szóló típus, 10,000 - 12,000-es példányszámban, és T-90-es meg exportra.

A tervezők, Morozov, Karcev, Popov, és Potykin alváz, felfüggesztés és motor tervezők voltak, a páncélzatért, a lövegért, és a műszerezettségért más cégek, vállalatok, és intézetek feleltek.

A 125 miliset Jekatyerinburg tervezte, de az AZ autotöltőt az Uralvagonzavod. Az MZ-t Morozovék.

#52

Már kezdek elveszni a részletekben, de elég kevés felvételekkel bizonyított tankcsata volt ebben a háborúban, azok is jellemzően 1-2 ellenséges tank között. A legtöbbet ellenséges ágyúk, vagy vállról indítható rakéták lőtték ki.