Ahol éltek, milyen hosszú ideig rekedt meg a front a II. Világháború idején? Mai napig vannak nyomai?

Galyatető.

Nagy nyomai nincsenek.

Bagolyirtásról lőttek az oroszok, a mai sípálya/templom mellől a németek.

Az erdőbe egy hegyoldalon gombászás közben találtunk sisakokat, csontokat, koponyát.

Ezeket elvileg a háború után össze szedték, ahol mi találtuk egy meredek domboldal volt, ahol normális ember nem jár.

Vidéken felénk nem emlékszem, hogy nagyon megragadt volna. Bár valami nagyobb tankcsatáról beszéltek a szüleim, de ők is csak hallották innen-onnan.

Mivel vasúti szempontból fontos város volt, így nem kifejezetten a megszállás, sokkal inkább a bombázások voltak a mindennaposak. Nagymamám mesélte, hogy már hosszú idővel előre lehetett hallani a repülőgépek morajlását, az előtt, hogy megszólaltak a szirénák és sosem tudták, hogy most lesz bombázás, vagy csak átrepülnek.

Az állomást és környékét teljesen le is bombázták.

Hogy a katonákról mi maradt meg?

Nagyszüleim azt mesélték, hogy a nőket bújtatni kellett az oroszok elől, őket is kislányként. A németekkel ilyen sosem volt.

Ellenben a németek a magyarok hathatós segítségével elvitték a zsidókat. Ez nagyon megmaradt nagyszüleimnek, hiszen ismerősöket, szomszédokat, mindenkit "elvittek". Mondta, hogy mennyire sajnálták őket, mert tudta mindenki, hogy nem fognak visszatérni. Nyilván ez a fajta félelem begyűrűzik a magyarok közé is, hogy soha nem tudhatod, mikor "visznek el" téged is.

Nagyapám hadifogoly volt. A harcokról sosem mesélt, de azt mondta, hogy az oroszok szórakozásból gránátokat dobáltak a hadifoglyokra, közéjük lőttek, aki nem bírt menni agyonlőtték. Nagyapámnak az maradt meg, hogy az előtte sétáló fejét konkrétan levágta egy gránát repesz. Látta, ahogy leesik az ember feje és még pislogott rá.

Illetve a hadifogoly tábor állapotairól beszélt, hogy oroszul tanultak, nekem az jött le, hogy jól elvoltak az őrökkel, viszont szinte mindenki éhen halt. Csak a kisebb, szívós emberek mint ő élték túl.

Meg valamikor csak úgy fogták és hazaengedték őket. Ezt valahogy sosem értettem, hogy ezt hogy is kell elképzelni, gyakorlatilag a táborból különböző elosztó pontokon át haza hozták, regisztrálták hogy itthon van, és mehetett dolgára. És itt még csak 20-on pár éves volt.

Fejér vm. északi részén élek. Itt volt a második legnagyobb páncélos csata a debreceni után, és a németek a visszavonulásukkor az összes falut felgyújtották.

Minden évben kerül elő lőszer, vagy bomba.

A szembeszomszéd faültetésnél egy szovjet repeszgránátba vágta a csákányt. Nem robbant fel. Mellette még találtak 150 db-ot, lövészárok volt.

Öregapám öccse 6 évesen, 1954-ben talált a játszópajtásaival egy gránátot. Játszottak vele, és felrobbantak, mind azonnal meghaltak. A Vértes hegységben is sok lőszer és bomba van még.