Hitler megnyerte volna a világháborút ha elfoglalja Angliát?

De mondom hogy nem engedte volna meg hogy elfoglalják Angliát, unalmas már ez a mi lett volna ha a nácikkal kapcsolatban, a fasorban se voltak az USA-hoz képest az az igazság, nézz rá a gazdasági-,

termelési-, beleértve a hadiadatokra. A nácik ha egész Európát elfoglalják, beleértve a Szovjetuniot, meg hozzáadjuk Japánt úgy is gyengébbek voltak. USA önmaga gazdagabb és erősebb erősebb volt mint az egész világ együttvéve majdhogynem. Baromság álmodozni.

"Egy tengeri partraszállás meg kivitelezhetetlen lett volna,még a csatornába is majdnem belefulladtak az amcsik."

Kérdem én, akkor a csóró németek mégis hogy a búbánatos farokba szálltak volna partra?

Az USA 1939-40 ben katonai szempontból egyáltalán nem volt erős, sőt kifejezetten gyenge volt. Még Albániának is nagyobb szárazföldi hadserege volt, a légiereje kicsi volt és elavult gépekkel rendelkezett. A lovasságot a harmincas évek elején alakították át gépesített egységekké és felszerelték akkor korszerű könnyűpáncélosokkal a későbbi német Panzer I-II harckocsik színvonalán, de ott meg is ragadtak és kevés is volt belőlük. Egyedül a flotta volt valamennyire ütőképes, de messze nem az élen, a britek vezettek hatszáz körüli hadihajóval, a japánoknak volt háromszáz, az USA meg kétszáz körül és ebből is sok első világháborús öreg jószág volt.

Ráadásul 1940-ben választás volt és Roosevelt azzal nyert harmadszor elnökséget, hogy megígérte a népnek, hogy a fiaik nem mennek az európaiak háborújába, amihez semmi kedvük nem volt.

Az ipari kapacitása tényleg nagy volt az USA-nak, de azért Hitlernek egész Európa termelt, vagyis nem sokkal volt neki kevesebb.

Dunkirk után a britek cefetül álltak, a kimentett expedíciós erőkön kívül nem volt jelentős erő Angliában, bár azonnal megkezdték a népi milíciák szervezését, de fegyver is kevés volt, pedig még a vadászpuskákat is begyűjtötték és a nehézfegyverzet különösen hiányzott, mivel az Franciaországban maradt.

Csakhogy a flotta erős volt, így miszlikbe tudott volna lőni egy német flottát, mert a németeknek nem volt partraszálló fegyverzete, egy komplett kikötőt el kellett volna foglalniuk, hogy megkezdhessék az inváziót, ahol partra tehetik a csapatokat.

Hitler egyetlen lehetősége a légifölény kivívása volt, ugyanis a légierő le tudta amortizálni a legerősebb hadiflottát is, persze csak akkor, ha azokat nem védte erős légierő.

A Luftwaffe erősebb volt, mint a RAF, több bombázója és valamivel több vadászgépe volt. A vita ma is tart, hogy a Spitfire, vagy a Me 109 volt e a jobb vadászrepülő, sok paraméterük nagyon hasonló volt. A britek repülőgép gyártási kapacitása a duplája volt ekkor, mint a németeknek, ám kevés, kb. 2000 emberük volt, akit harcba tudtak küldeni, a németeknek meg ötször annyi.

Ezért nyílt légiharcban le akarták mészárolni a RAF-ot.

Azt meg kell érteni, hogy a repülőgép a harmincas években fejlődött óriásit, nem volt elég tapasztalat a háború elején az alkalmazásukra, minden nap tanultak valamit ugyan.

A németeket korlátozta a vadászgépek akkor még kis hatósugara, olyanok voltak, mint a megláncolt eb, éppen elérték Londont. A radart ugyan ők kezdték először fejleszteni hosszúhullámon, ám a britek előbbre jártak a rövidhullám alkalmazásával, nagyobb hatósugarú és megbízhatóbb, érzékenyebb radarhálózatuk volt, ami nagy segítséget adott a védekezésben, pontosan tudták mindig, hol járnak a németek.

Azért el is kezdték lebombázni ezeket és kihúzták őket a térképekről, ám a britek kijavították a károkat, pár nap múlva a radar újra üzemelt, így rá tudtak csapni a német támadó egységekre, majd gyorsan leválltak róluk, kímélve a saját erőt.

Ekkor a németek taktikát váltottak, elkezdték a brit repülőtereket támadni, erős vadászkísérettel, hogy a RAF-ot nyílt légiharcra kényszerítsék és felmorzsolják.

A radar jóvoltából a brit vadászok már mindig felszállva, harcra készen várták a németeket, így azok csak üzemképtelen gépeket tudtak lebombázni, meg a kifutókat megrongálni, amit szintén napok alatt helyre lehetett hozni, ám a RAF kezdett valóban felmorzsolódni, mert ekkor már teljesen oda kellett magukat tenni és nem tudtak olyan ütemben pilótákat képezni, mint ahogy fogytak.

Kis segítség volt számukra az a két-három tucat lengyel és cseh pilóta, meg a pár amerikai önkéntes, amivel a krízist átvészelték, de kénytelenek voltak áttelepíteni légierejüket északra, amit a németek nem értek el, ám ekkor nekik is csökkent az előnyük, fogyott a légiharcra szánható idejük.

Ekkor azonban a Luftwaffe elkezdte a brit városok, London terrorbombázását, így a RAF lélegzethez jutott.

A stratégiai célok idő előtti váltogatása miatt a brit légierőt nem sikerült szétverni, ez a nem kellő felderítésből származott, meg az adatok hibás kiértékeléséből. A németek sosem tudták, mi fáj igazán a briteknek, egy csomó mindent túlértékeltek, más meg nem vettek igazán figyelembe.

Pedig bombázással nem lehetett megnyerni a háborút. A németek esetenként pár száz kétmotoros bombázóval pár száz tonna bombát sikeresen ledobtak ugyan, ám később a szövetséges légiflották esetenként akár ezer négymotoros nehézbombázóval ledobott több ezer tonna robbanóanyaggal sem tudták a háború menetét magában légicsapással döntően befolyásolni.

Ezért is maradt abba az Angliai csata Hitler nagy csalódására megrogyva ugyan, de a RAF talpon maradt.

Így aztán nem volt értelme a Royal Navy-t harcba hívni, hogy a Luftwaffe megtizedelhesse és utána az Oroszlánfóka hadművelettel megszállhassa Angliát, pedig nem sokon múlott.

„a történelemben nem köszönhettek ilyen sokan, ilyen sokat, ilyen keveseknek”. (Churchill)

# 7

Bocs, de az adataid alapvetően tévesek.

EZT ÍRTAD: "Az USA 1939-40 ben katonai szempontból egyáltalán nem volt erős, sőt kifejezetten gyenge volt. Még Albániának is nagyobb szárazföldi hadserege volt, a légiereje kicsi volt és elavult gépekkel rendelkezett. A lovasságot a harmincas évek elején alakították át gépesített egységekké és felszerelték akkor korszerű könnyűpáncélosokkal a későbbi német Panzer I-II harckocsik színvonalán, de ott meg is ragadtak és kevés is volt belőlük. Egyedül a flotta volt valamennyire ütőképes, de messze nem az élen, a britek vezettek hatszáz körüli hadihajóval, a japánoknak volt háromszáz, az USA meg kétszáz körül és ebből is sok első világháborús öreg jószág volt."

SZÁRAZFÖLDI HADSEREG:

Az USA szárazföldi hadserege (US Army) 1939-ben 189 839 fős volt, Albániáé pedig 8000 fős, tehát nem igaz, hogy az amerikai hadsereg kisebb lett volna, mint az albán. Hiszen az amerikai szárazföldi hadsereg 23,7-szer nagyobb létszámú volt 1939-ban, mint az albán. Plusz ott volt a 19 432 fős tengerészgyalogság (US Marines) is, mint száraazföldi erő az US Army mellett.

AZ USA HADEREJE 1939-BEN:

US Army (benne a légierő): 189 839 fő

US Navy: 125 202 fő

US Marines: 19 432 fő

ÖSSZESEN: 334 473 fő

[link]

Az amerikai haderő a két világháború között egy professzionális elithaderő volt, amely háború esetén, részben kiképzőkeretként szolgálva képes volt villámgyorsan megtöbbszörözni a létszámát.

LÁSD:

AZ USA HADEREJÉNEK ÖSSZKÉTSZÁMA:

1939: 334 473 fő

1940: 458 365 fő

1941: 1 801 101 fő

1942: 3 915 507 fő

1943: 9 195 912 fő

1944: 11 623 468 fő

1945: 12 209 238 fő

[link]

AZ USA HADITENGERÉSZETE IS JÓVAL NAGYOBB VOLT, MINT A JAPÁN 1941-BEN:

LÁSD:

AZ AMERIKAI ÉS A JAPÁN HADIFLOTTA ERŐARÁNYAI 1941. DECEMBER 7-ÉN:

Csatahajó:

USA: 17 db (+ 8 db építés alatt)

Japán: 10 db (+ 3 db építés alatt)

Nagy flotta repülőgép-hordozó:

USA: 7 db (+ 5 db építés alatt)

Japán: 6 db (+ 1 db építés alatt)

Könnyű és kísérő repülőgép-hordozó:

USA: 1 db

Japán: 6 db (+ 6 db építés alatt)

Nehézcirkáló és nehézcirkáló méretű és páncélzatú könnyűcirkáló:

USA: 27 db (+ 13 db építés alatt)

Japán: 18 db (+ 1 db építés alatt)

Könnyűcirkáló:

USA: 10 db (+ 6 db építés alatt)

Japán: 17 db (+ 5 db építés alatt)

Romboló:

USA: 171 db (+ 68 db építés alatt)

Japán: 115 db (+ 43 db építés alatt)

Tengeralattjáró:

USA: 112 db

Japán: 68 db

[link]

[link]

# 7

EZT A HÁROM ÁLLÍTÁSODAT IS RÉSZBEN KORRIGÁLNÁM:

1. ÁLLÍTÁSOD: "Ráadásul 1940-ben választás volt és Roosevelt azzal nyert harmadszor elnökséget, hogy megígérte a népnek, hogy a fiaik nem mennek az európaiak háborújába, amihez semmi kedvük nem volt."

Abban tökéletesen igazad van, hogy Roosevelt ezt mondta. Ugyanakkor Roosevelt hazudott, mert ő a valóságban minden áron be akart lépni a II. világháborúba a britek oldalán, csak a megfelelő időre és lehetőségre várt.

2. ÁLLÍTÁSOD: "Az ipari kapacitása tényleg nagy volt az USA-nak, de azért Hitlernek egész Európa termelt, vagyis nem sokkal volt neki kevesebb."

Ez igaz, azonban Németország és a megszállt Európa irapa csak 1941-1942-ben volt képes az USA termelését megközelítő teljesítményra, 1943-ban a német és a megszállt Európa együttes ipari termelése már durván leszakadt az USA ipari termeléséhez képest. Rontotta a helyzetet, hogy még az USA két szövetségese, a britek és a szovjetek is iapri nagyhatalom voltak, óriási hadiipari potenciállal (a britek sokkal több repülőgépet gyártottak a II. világháborúban, mint a németek, a szovjetek pedig sokkal több páncélost, mint a németek), addig a németek japán és olasz szövetségesei ipari-gazdasági szempontból sokkal kisebbek és gyengébbek voltak mind a briteknél, mind a szovjeteknél. Például Japán és Olaszország együttes hadiipari termelése sem közelítette meg a britet a II. világháborúban, sőt eltörpült a brit mellett.

Vagyis az USA hadba lépésétől a szövetségesek együttesen mindig összehasonlíthatatlanul erősebbek voltak gazdaságilag, ipari termelés terén, mint Németország, Japán és csatlósaik.

3. ÁLLÍTÁSOD: "Dunkirk után a britek cefetül álltak, a kimentett expedíciós erőkön kívül nem volt jelentős erő Angliában, bár azonnal megkezdték a népi milíciák szervezését, de fegyver is kevés volt, pedig még a vadászpuskákat is begyűjtötték és a nehézfegyverzet különösen hiányzott, mivel az Franciaországban maradt."

A britek 1940. júniusára már 1 650 000 katonát mozgósítottak, tehát Nagy-Britannia védelmére komoly létszámú haderő állt a rendelkezésükre. Forrás: Frieser, Karl-Heinz: The Blitzkrieg Legend: The 1940 Campaign in the West, Annapolis, Naval Institute Press (2005)

1940-ben a brit hadsereg több száz db korszerű, akkor igen erős páncélzatú Matilda II tankot kapott a gyáraktól.

Kedves kérdező!

Anglia sikeres inváziójához 2 minimális feltétel lett volna szükséges 1940-ben:

1.) Teljes légi fölény kivívása. Ez nem sikerült, mivel a németek az angliai csatát elveszítették.

2.) Teljes haditengerészeti fölény kivívása, ami lehetetlen lett volna, mert a brit haditengerészet kb. 10 : 1 arányú erőfölényben volt a németekkel szemben a csatornán.

Az angliai csata elveszítésében döntő tényező volt a brit repülőgépgyártás németnél sokkal nagyobb teljesítménye 1940-1941-ben. A brit ipar sokkal több repülőgépet tudott gyártani, mint a német, ez kevéssé ismert tény.

REPÜLŐGÉPGYÁRTÁS VOLUMENE:

1940:

Német: 10 826 db

Brit: 15 049 db

1941:

Német: 11 776 db

Brit: 20 094 db

Linkelted az Index cikkét, amelyben Robert Forczyk művét idézik, a szerző szerint lehetséges lett volna a sikeres német invázió anglia ellen.

NÉZZÜK FORCZYK ÁLLÍTÁSAIT:

"A német partraszállító hajók igen erősen fel voltak fegyverezve: „legtöbbjük 20 mm-es légvédelmi gépágyúkkal és tarackokkal rendelkezett, amelyek korántsem voltak olyan harcképtelen fegyverek, amilyennek utólag beállították őket. Ugyan a német haditengerészet kevés rombolót tudott volna felvonultatni a La Manche-on, igen jelentős számú könnyű hadihajó állt rendelkezésére, hogy visszaverje a partraszállító bárkák elleni támadásokat.” ÉS: „Kutatásaim alapján kijelenthetem, hogy a Királyi Haditengerészet szerencsés esetben is csupán az inváziós flotta 10 százalékát tudta volna feltartóztatni és megsemmisíteni” – állítja Robert Forczyk. A térségben állomásozó számos brit hadihajó ugyanis nem volt hadra fogható állapotban, javítás alatt állt – ez is a kutató által felfedezett új információ –, ráadásul „a Csatorna közelében tartózkodó egyetlen brit romboló sem volt felszerelve se radarral, se gyorstüzelő gépágyúkkal”.

CSAKHOGY:

A 20 mm-es légvédelmi gépágyúk, ahogy a nevük is mutatja repülőgép elhárító fegyverek, nagy hadihajók ellen teljesen hatástalanok. A lövedékük 119-159 grammos, azaz teljesen elégtelen rombolóerővel bír még a kisebb, 98 méter hosszú, 1370 tonnás brit rombolók ellen is. A maximális lőtávolságuk is csak 5,7 km, de 2,2 km fölött már nem nagyon lehetett velük pontosan célozni.

Összegezve, a 20 mm-es légvédelmi gépágyúk nagy hadihajók elleni harcra teljesen alkalmatlanok.

Tehát a német szállítóhajók 20 mm-es gépágyúi legfeljebb a brit repülőgépek ellen lettek volna hatásosak.

A németek 4 db parti kis teherhajót fegyvereztek fel egyenként 1 db I. világháborús 150 mm-es ágyúval, 1 db kis part teherhajót 2 db 105 mm-es ágyúval, 24 db kishajót egyenként 1 db francia 75 mm-es ágyúval. Ez lett volna az a tűzerő, amelynek fel kell tartóztatnia a brit haditengerészetet, amely akkor a legnagyobb és a legerősebb volt a világon, és amelynek főerői otthon várakoztak a német inváziós flotta megtámadására.

Német inváziós flotta ágyú tűzereje:

4 db 150 mm-es ágyú

2 db 105 mm-es ágyú

24 db 75 mm-es ágyú

Ráadásul ezek kivétel nélkül régi, elavult ágyúk.

A német kísérőflotta 15 db tengeralattjáróból, 7 db rombolóból és 17 db torpedónaszádból (másodosztályú romboló) állt volna.

Csakhogy az akkori VII-es típusú német tengeralattjárók igen lassú hajók voltak, vízfelszínen 17,7 csomós (32,8 km/h), víz alatt pedig csak 7,6 csomós (14,1 km/h) sebességre voltak képesek, a brit rombolók ellenben 35 csomós (65 km/h), a cirkálók 32 csomós, a leglassúbb nagy csatahajók pedig 23 csomós csúcsebességgel bírtak. Azaz a leglassúbb brit felszíni hadihajó is jóval gyorsabb volt a német tengeralattjáróknál, ezért a tengeralattjárók aktív támadásra, a kis sebességük miatt tulajdonképpen alkalmatlanok voltak, ha eléjük tévedt egy brit hadihajó, akkor tudták megtámadni, de aktívan üldözni, becserkészni már nem, mert lassúbbak voltak annál.

Egy modern brit rombolónak 4-5 db, vagy 8 db 120 mm-es modern gyorstüzelő ágyúja volt, amelyeket központi tűzvezetés, és egy mechanikus analóg számítógép irányított. A 120 mm-es ágyúk 15,5 km maximális lőtávolsággal bírtak, tűzgyorsaságuk 15 lövés/perc, a lövedék tömege 22,7 kg. Azaz egy 4 db ilyen ágyúval felszerelt brit romboló percenként 60, egy 8 db ilyen ágyúval felszerelt brit romboló percenként 120 lövést tudott leadni velük. Egyébként abban is tévedett Forczyk, hogy a brit rombolóknak ne lettek volna gépágyúik, hiszen mindegyik fel volt szerelve 20, és/vagy 40 mm-es légvédelmi gépágyúkkal is. A brit hadihajók radar hiányában is jól fel voltak szerelve az éjszakai harcara, több km hatósugarú keresőreflektorokkal és világító lövedékekkel, utóbbiak nagy területet voltak képesek bevilágítani.

A britek akár 100 db modern rombolót is bevethettek volna a német inváziós flotta ellen.

A brit cirkálók 5-8, vagy 12 db 152 mm-es, vagy 6-8 db 203 mm-es ágyúból álló főfegyverzettel rendelkeztek, amelyet 4-8 db 102 mm-es ágyú, és légvédelmi gépágyúk egészítettek ki.

A britek akár 20 db cirkálót is bevethettek volna a német inváziós flotta ellen.

Plusz ott vannak a hatalmas brit csatahajók, amelyek 356, 381 és 406 mm-es szuperágyúi 1940-ben már akár 20-25 km távolságból iszonyú pusztítást okozhattak volna repeszgránátokkal a német inváziós flottának.

ÖSSZEGEZVE: 1940-ban a brit haditengerészet a német inváziós flotta ellen tűzerőben minimum 100 : 1 arányú fölényben lett volna.

Egyébként pedig az általad linkelt cikk is megjegyzi, hogy Forczyk elmélete erősen vitatható: „Az új teória természetesen nem maradt visszhang nélkül a korszakkal foglalkozó történészek körében. Leo McKinstry – aki 2014-ben publikálta az Oroszlánfóka hadműveletről szóló monográfiáját (Operation Sea Lion, The Overlook Press) – lapunknak reagálva kijelentette: „Forczyknak igaza van abban, hogy 1940 nyarán a brit kabinet és a katonai vezetők egyaránt komolyan tartottak a sikeres német támadás lehetőségétől. Véleményem szerint azonban alábecsüli a Harmadik Birodalom nehézségeit, egyebek mellett a haderőnemek közötti koordináció hiányosságait és a Királyi Haditengerészet ütőerejét a Kriegsmarinéval szemben.”

Mellesleg arról se feledkezzünk meg, hogy a német inváziót 1940. júniusában hatalmas létszámú brit haderő várta, ugyanis ekkorra aa britek már 1 650 000 katonát mozgósítottak az ország védelmére. Forrás: Frieser, Karl-Heinz: The Blitzkrieg Legend: The 1940 Campaign in the West, Annapolis, Naval Institute Press (2005)

Vagyis semmi realitása sem volt egy sikeres angliai német inváziónak.