A keleti fronton már gyakorlatilag '41 őszén eldőlt a háború?
A németek villámháborús stratégiája kudarcba fulladt, a Szovjetunió várt gyors összeomlása nem következett be, így egy hosszasan elhúzódó konfliktus esetén az erőforrások közti különbség már egyértelműen jelezte, hogy ebből mi lesz. A német előrenyomulás le is lassul a sártengerré változott orosz pusztában, ráadásul a kegyetlen tél még csak ezután következik. Goebbels viszont már augusztusban megírja, hogy "vagy győzünk, vagy meghalunk", mert ő is látja, hogy amennyire kegyetlenül bánnak ők a szovjetekkel, ugyanazt fogják visszakapni, szóval ez egy mindent vagy semmit játék.
Sokszor felvetik stratégiai hibaként a Moszkva elleni támadás elhalasztását, de őszre már látszik, hogy ez a hadművelet ki fog fulladni és a hátországot sem tudják megfelelő módon kézbentartani, hisz a partizánakciók sokaságával nehezen tudnak mit kezdeni. Persze a sztálingrádi vereség van elkönyvelve fordulópontként, de addigra már szerintem minden esély elveszik. A német hírszerzés valószínűleg durván alábecsülte a Szovjetuniót és nem voltak kellő információik a terepviszonyokról, ellenállási képességükről. Ekkora területet ennyi emberrel bevenni nagyon nehezen volna lehetséges, kontroll alatt tartani meg gyakorlatilag kivitelezhetetlen.
Ha nem kezdenek szemétkedni az őket felszabadítóként fogadó lakossággal, akkor a tél beállta előtt elérik az A-A vonalat. Vagy ha marad ez a forgatókönyv, de a Japánok nem kezdenek magánakcióba akkor is győztek volna.
Viszont nem csak ezeken múlt, ahogy az első is írta, az USA hadba lépése nagyon nem kellett volna. Ha nem üzennek nekik hadat akkor talán elhúzzák azt, hogy beszálljanak, viszont hadianyaggal ígyis ellátták volna a szovjeteket és a briteket. 1942 nyarán dőlt el inkább ténylegesen, amikor nem tudták elérni a kaukázusi olajmezőket.
Amit a kérdező felvázol, az nagyjából korrekt, de mégsem, vagyis nem teljesen, mert ahhoz, hogy mindez összejöjjön, rengeteg mindennek kellett történnie.
Voltak, akik már látták ugyanezt, példának Jeschoneket hoznám fel, ő volt a Luftwaffe vezérkari főnöke, aki a pozíciójából világosan látta mi fog következni és már 1942-ben hasonlóan aggódóan fogalmazott, hiszen a repülőezredeket a gyors győzelem reményében vitte a keleti frontra, ahol azok egyre jobban amortizálódtak a rengeteg légi győzelem ellenére is és a nyugati front egyre jobban védtelen maradt a szövetséges légierő fejlődése következtében, így nem látván kiutat, 1943-ban öngyilkos lett.
Azonban rengeteg mindennek kellett történnie, egy gigászi küzdelem zajlott Oroszországban, és a szovjeteknek fel kellett nőni a feladathoz, hogy a lehetőségek valóra váljanak, például a képzetlen katonai vezetésnek, hiszen 1938-ban Sztálin lefejezte a saját hadseregét és mi sem volt könnyebb mint embereket előléptetni, de csak 43-ra egyenlítette ki a harctéri tapasztalat az iskolázottság hiányát, illetve kellettek a zseniális szovjet hadvezérek, Zsukov, Rokosszovszij és a többiek színre lépése és a szovjet morálnak is feltétlenül fel kellett javulnia, ehhez fel kellett ismerni, hogy a korábbi - világ proletárjai egyesüljetek - szlogent fel kellett váltani a - nagy honvédő háború - jelszavaival és lehetne még sorolni, mi mindennek kellett megváltoznia, hogy a korábbi katasztrófális szovjet hadviselés feljavuljon a kellő szintre.
Ide tartozik részben a szövetségesek hatalmas segítsége, például egy év alatt 42 nyara és 43 nyara között az USA közel félmillió gépjárművet szállított a szovjeteknek rengeteg más egyéb támogatás mellett, ezzel megoldva az oroszok logisztikai gondjait, meg az egyenruhától a húskonzervekig szinte mindent adtak hitelbe, természetesen a fegyvereken kívül is és ezzel nagyban hozzájárultak a Vörös Hadsereg harcképesen tartásához.
Még ma is titkosítva vannak az arra vonatkozó adatok, hogy 1943 tavaszán a győztes, de kivérzett szovjet hadsereg hatalmas veszteségei miatt Molotov az akkor német kézen lévő Kirovgrádban találkozott Ribbentroppal egy azonnali különbéke megtárgyalására és csak a németek irreális követelései miatt nem jött ez létre.
A Szovjet-Orosz fegyvergyárakat átköltöztették az Urálba, ott gyártották teljes gőzzel a T-34-eseket és sokmindent, tegyük fel, Moszkva elesik, az Arhangelszk - Asztrahány vonalig verik őket vissza, nem jelent végleges vereséget, a Politbürót is átköltöztetik, és majd 80,000 T-34-essel spammelik szét őket, és mellett az Amerikaiak is jobban támogatják őket.
De a Japánok ilyenkor nem kapnak vérszemet ?
#3
Miből gondolod, hogy elérhették volna az A-A vonalat a tél előtt, ha az őszi esőzések mindenképp lelassították volna a haladást és Sztálin sem adta volna meg magát nekik még akkor sem, ha elfoglalták volna Moszkvát. Ráadásul az A-A vonalon túl és még sok ezer kilométerre áttehették volna bázisukat a szovjetek és a németeknek nagyon nehéz lett volna kontroll alatt tartani egy akkora hátországot, ha nem csinálnak népirtást.
Szerintem az egész akció eleve esélytelen volt, nyilván utólag könnyű okosnak lenni, de ekkora vállalkozásba belemenni Napóleon hibáiból nem tanulva öngyilkosság volt. Azt hiszem a magyar vezérkari főnök is úgy nyilatkozott, hogy "a vesztünkbe rohanunk.
"tegyük fel, Moszkva elesik"
Ah, tudod mekkora város volt az már akkor? Esélytelen lett volna hogy bevegyék, egyszerűen nem volt elég ember hozzá kellett volna vagy 10 millió katona ahhoz és ezt vicc nélkül írom
#9
Demoralizálódott a Vörös Hadsereg.
Ha Tuhacsevszkijt és értelmesebb tábornoktársait nem küldik a süllyesztőbe, a Barbarossa már az elején kudarcba fúl, de a Bugyonnij-féle marsallok miatt 600,000 Szovjet katonát kerített be a 150,000-es Wehrmacht seregrész és voltak hasonló képtelen történetek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!