Miképpen alakulhatott volna a II. világháború lefolyása a politikai játszmák által?

1.) NÉMET-FRANCIA EGYÜTTMŰKÖDÉS:

A német-francia együttműködésnek nem lett volna nagy jelentősége, mert a hatalmas francia szárazföldi hadsereget a németek gyakorlatilag szétverték.

A francia légierő szintén megsemmisült.

A francia haditengerészet, bár a 4-5. legnagyobb volt a világon, zömében elavult hadihajókból állt a brit flottához képest. A nagy felszíni egységek közül csak a Richelieu csatahajó, az Algérie nehézcirkáló és a 6 db La Galissonnière osztályú könnyűcirkáló számított élvonalbelinek.

A 6 db régi francia csatahajó (Provence, Bretagne, Lorraine, Courbet, Océan, Paris) totálisan elavult volt, gyenge páncélzattal, gyenge fegyverzettel, alacsony sebességgel. A Dunkerque és a Strasbourg csatacirkálók újak voltak, közepes páncélzattal és sebességgel, de a brit csatahajókhoz képest nagyon gyenge fegyverzettel. A régebbi francia nehézcirkálók (6 db) papírvékony páncélzatukkal tűntek ki, ahogy a régebbi könnyűcirkálók is (5 db). Az egyetlen francia repülőgép-hordozó, a Béarn olyan lassú volt, hogy modern flottakötelékben teljesen használhatatlannak bizonyult. A francia könnyű egységek (rombolók, tengeralattjárók) viszont modernnek számítottak.

2) NÉMET-SPANYOL EGYÜTTMŰKÖDÉS:

Spanyolország katonailag nagyon gyengének számított, légiereje és páncéloserői még a II. világháborús Magyarországé mellett is eltörpültek.

A II. világháború idején a spanyol hadsereg az alábbi páncéloserőkkel rendelkezett: 20 db Panzer IV közepes harckocsi, 10 db StuG III rohamlöveg, 116 db T-26 könnyűharckocsi, 93 db Panzer I könnyűharckocsi, 60 db CV-33 tankett (szuper könnyű páncélos).

A spanyol haditengerészet a közepes tengeri hatalmak között a leggyengébbek közé tartozott. Állománya 1 db nehézcirkáló. 5 db könnyűcirkáló, 20 db romboló, 9 db tengeralattjáró.

3.) NÉMET-JUGOSZLÁV EGYÜTTMŰKÖDÉS:

Jugoszlávia hadserege elavult és gyenge volt, a németek 1941. április 6. és 18. között, azaz mindössze 12 nap alatt teljesen szétverték.

4.) NÉMET-SZOVJET EGYÜTTMŰKÖDÉS:

Mind Németország, mind a Szovjetunió halálos ellenségeknek tekintette egymást. A Molotov–Ribbentrop paktum csak az időhúzás célját szolgálta mindkét részről, hogy a nekik legkedvezőbb alkalomkor támadhassák meg egymást. Hitler fanatikusan gyűlölte a kommunizmust és a Szovjetuniót, élete fő céljának tartotta annak megsemmisítését, a szovjet vezetés pedig a Szovjetunió létét fenyegető, halálos veszélyt látott a náci Németországban. Így nulla realitása lett volna egy tényleges német-szovjet háborús szövetségnek az angolszász hatalmakkal, a britekkel és az amerikaiakkal szemben.

ÖSSZEGEZVE:

Az 1940-ben legyőzött franciák, valamint a spanyolok és a jugoszlávok együttes ereje is teljesen jelentéktelen lett volna a II. világháború befolyásolására, hiszen mindhárom szereplő katonai törpének számított.

Svájc német megszállása szintén nem szorzott-szorzott volna.

Végül a német-szovjet háborús szövetségnek pedig a kölcsönös ideológiai és kőkemény politikai, gazdasági és katonai érdekellentétek miatt abszolút nulla realitása volt.

# 3

A francia haderőt bajosan lehetett volna újjászervezni, mert az 1940-es német támadás során felszerelése, nehézfegyverzete szinte teljesen megsemmisült, annak pótlása éveket vett volna igénybe, korszerű repülőgépei a franciáknak eleve alig voltak, páncélosaik pedig 1941-re gyakorlatilag reménytelenül elavultak.

Spanyolország vezetőjének, Franco tábornoknak nem állt szándékában hadba lépni, mellesleg kiváló brit kapcsolatai voltak, hiszen a spanyol polgárháború során nem csak a németek és az olaszok, de a britek is Francót támogatták. Franco a katonai lázadását a brit titkosszolgálat és a brit kormány aktív támogatásával készítette elő.

A brit haditengerészet egymaga nagyságrendekkel erősebb volt, mint a francia, a német és az olasz haditengerészet együttvéve. A nagy francia hadihajók többsége (a 9 db csatahajó közül 8 db) reménytelenül gyenge volt a nagy brit hadihajókhoz képest, elég a francia Bretagne csatahajóra gondolni, amely a brit csatahajók három sortüze következtében felrobbant és elsüllyedt, legénysége több, mint 1000 tagja meghalt.

Fenntartom, hogy a német-szovjet szövetség irreális volt.

Hitler és a nácik, valamint a német hadsereg tisztikara gyűlölte a Szovjetuniót és a kommunizmust, Hitler eleve a kommunistaellenessége miatt juthatott csak hatalomra Németországban. Hitlert a német katonai, politikai és gazdasági elit döntően éppen szovjet- és kommunistaellenessége miatt támogatta.

Sztálinnak nem voltak komoly érdekellentétei az angolszász nagyhatalmakkal, a németekkel ellenben mind ideológiai, mind politikai, mind gazdasági, mind katonai téren létérdekekbe ütköző konfliktusai voltak.

Hitler és Sztálin ugyanazt akarta, Közép- és Kelet-Európát uralni, ez pedig csakis egymás ellenében volt lehetséges.

# 5

A Sztálin és a szovjetek a tengellyel való tárgyalásokkal csak az időt húzták, mert attól tartottak, hogy a németek és a japánok kétoldalról indítanak támadást ellenük.

Maga a tengely szövetség is kifejezetten a szovjetek ellen jött létre, először 1936-ban kötötte meg Németország és Japán a hivatalosan és nyíltan szovjetellenes antikomintern paktumot, amelyhez Olaszország 1937-ben csatlakozott.

Hitler és Sztálin, Németország és a Szovjetunió ellentétei hosszabb távon feloldhatatlanok és kibékíthetetlenek voltak, hiszen Hitler egészen az Urálig meg akarta hódítani a szovjet területeket, Sztálin pedig Közép- és Kelet-Európa bekebelezésére vágyott. Mindkettő hosszabb távon a világuralom megszerzésére vágyott, ezt pedig csak egymás országának holttestén keresztül érhették el.

Sztálin nem véletlenül állított hadrendbe 1941-re 23 000 db tankot, ennyi páncélosra csak Németország ellen lehetett szüksége.

Sztálint azért lepte meg Hitler 1941-es támadása a Szovjetunió ellen, mert azt hitte, Hitler tartja magát a híres, még Bismarck és Moltke által még a 19. században megfogalmazott német stratégiához, hogy egyzserre csak egy fronton szabad a németeknek harcolniuk. Sztálin addig nem számolt német támadással, amíg Hitler a britek erejét meg nem törte, ettől a németek pedig még messze voltak, azt hitte, még évei vannak a felkészülésre.

Úgy avulhattak el reménytelenül a francia harckocsik 1941-re, ahogy a német tankok is reménytelenül elavultak. A szovjetek hadrendbe állították a T-34-es közepes és a KV-1-es nehézharckocsikat, amelyek harcértékre a létező francia, vagy német tankokat klasszisokkal felülmúlták.

A brit haditengerészet erői nem voltak szétszórva a világon, ez egy népszerű tévhit, a hadihajók 90 %-a 1941-ben ugyanis az európai hadszíntér körüli vizeken került bevetésre.

# 5

EZT ÍRTAD: "Az köztudott, hogy a spanyolok teljesen németbarátok voltak, feltankolták az u-bootokat, visszaadták a francia területről menekülteket, akiket elkaptak, mellesleg Franco is utálta a gibraltári brit támaszpontot és a tárgyalások során beleegyezett Marokkó német megszállásába."

Mára kiderült, hogy Franco Spanyolországának több katonai és politikai csúcsvezetője is rajta volt a brit titkosszolgálat fizetési listáján. Ezeket a spanyol vezetőket horribilis pénzekkel vesztegették meg a britek.

# 8

Hitler a politikai pályafutása kezdetétől a kommunistaellenességre épített, pont a kommunizmustól való félelmében állt Hitler mögé és juttatta hatalomra őt a hagyományos német gazdasági-politikai-katonai elit. Hitlernél a kommunizmus és a zsidóság ugyanannak az éremnek a két oldalát jelentette, ezért használták előszeretettel a judeobolsevik kifejezést a nácik. Hitler nyíltan hirdetett célja volt a Szovjetunió területének bekebelezése egészen az Urálig.

Számtalan forrás támasztja alá, hogy Hitler számára a lengyelek, a franciák, a britek elleni háború csak előjátékbak számított, a Führer fő célja mindig is a Szovjetunió megtámadása, a szovjet állam és a kommunizmus megsemmisítése volt, ezt tekintette élethivatásának. A józan ésszel és a realitásokkal szembe menve ezért támadta meg Hitler 1941 nyarán a Szovjetuniót, még mielőtt vereséget mért volna a Brit Birodalomra.

A tengely kiindulópontja igenis a szovjetellenes antikomintern paktum volt, hiszen a német, japán és olasz együttműködés ezzel vette kezdetét a II. világháború előtt.

1.) 1936. november 25. német-japán antikomintern paktum megkötése. Ehhez csatlakozott 1937-ben Olaszország, majd 1939-ben Spanyolország és Magyarország is.

LÉNYEGES TÉNYEZŐ:

A spanyol polgárháborúban 1936 és 1939 között a német-olasz szövetség egy proxy háborút vívott a Szovjetunióval, nem csupán fegyverszállítással támogatták Francót, illetve a köztársaságiakat, hanem csapatokkal is. Franco mellett ott volt az Olasz Királyi Légierő (Regia Aeronautica Italiana) különítménye, az Aviazione Legionaria, valamint a 80 000 fős olasz Corpo Truppe Volontarie (Önkéntes Csapatok Hadteste) és a német Luftwaffe különítmény, a Legion Condor, továbbá jelentős olasz és német haditengerészeti erők, a köztársaságiak mellett pedig a nemzetközi brigádok (Brigadas Internacionales).

Sztálin azt a következtetést vonta le a spanyol polgárháború során tapasztalt német-olasz és brit együttműködésből Franco érdekében, valamint a francia passzibvitásból, továbbá Ausztria és Csehszlovákia brit és francia cserbenhagyásából, a két állam London és Párizs által elismert német bekebelezéséből, hogy egy német-lengyel konfliktus esetén a brit és francia kormány ugyanúgy sorsára hagyja Lengyelországot, mint tette azt Ausztriával és Csehszlovákiával. Szerintem elsősorban ezért kötötte meg a Szovjetunió Németországgal a Molotov–Ribbentrop paktumot.

Korábban, 1936-ben a Szovjetunió még Franciaországgal kötött együttműködési szerződést, éppenséggel a náci Németországgal szemben.

Sztálin megbízhatatlan partnernek tekintette a briteket és a franciákat Ausztria és különösen Csehszlovákia sorsára hagyása miatt.

Teljesen nyilvánvaló, hogy Sztálin a Molotov–Ribbentrop paktum mgkötése ellenére készült egy német-szovjet háborúra, ezt igazolják a szovjet katonai előkészületek.

NÉMETELLENES SZOVJET KATONAI ELŐKÉSZÜLETEK:

1.) A Molotov-vonal (Линия Молотова) erődrendszere kiépítésének megkezdése 1940-ben a Szovjetunió új nyugati határain.

2.) A 23 000 db szovjet tank összefegyvernemi, nevükben gépesített, valójában páncélos hadtestekbe való szervezése 1940-től. Megjegyzem, hogy a szovjet tankhadosztálokból az összes, egyetlen, a Távol-Keleten álló kivételével a németekkel szemben, a Szovjetunió nyugati határain összpontosult. Máig több szakértő állítja, hogy a szovjet csapatok 1941 nyarán egyértelműen támadó harccsoportosításokat képeztek, azaz Sztálin éppen megtámadni készült Hitlert, amikor a Barbarossa hadművelet megindult.

3.) A harckocsi és fegyver tömeggyártás megszervezése, a szovjet ipar haditermelésre való átállítása 1940-től.

4.) Az ipari üzemek áttelepítésének előkészítése és megszervezése a Szovjetunió hagyományos, nyugati területeken fekvő ipari központjaiból a belső területekre, Moszkvától keletre.

5.) A sztálini terror során bebörtönzött, eltávolított, professzionális szovjet tisztek tömeges rehabilitálása, vezető parancsnoki pozíciókba történő kinevezése, mint például Rokosszovszkij.

TÖBB ÁLLÍTÁSODAT VITATNÁM:

EZT ÍRTD: „A rengeteg szovjet harckocsit már a húszas években elkezdték gyártani, de azok olyanok is voltak, még a Pancer I színvonalát sem érte el a legtöbbjük. Amik valamit számítottak, csak 41-re készültek el, cirka ezer db T34 és négyszáz KV1 harckocsi, de mi még 1940-ről beszélünk, ekkor éppen újratanulták az oroszok a páncélos hadviselést a német oktatók által, ugyanis a korábbi harckocsi magasabbegységeket 1938-ban feloszlatták és a páncélosokat szétosztották a gyalogsági hadtestek támogatására, ami teljesen hibás doktrína volt. „

A szovjet páncéloserők 23 000 db harckocsija 1941-ben túlnyomó többségében T-26 és BT-2/BT-5/BT-7 könnyűharckocsikból állt. A BT variánsokból összesen 8090 db, a T-26-osból 10 300 db épült. A T-26 brit licencen, a BT sorozat pedig amerikai licencen alapult.

PANZER I / PANZER II VS T-26 / BT TANK:

Nemhogy a Panzer I, de a Panzer II német könnyűharckocsik is gyengébbek voltak, mint a szovjet T-26, vagy BT tankok. A szovjet T-26 és BT tankok páncélzata csak kicsit vastagabb a német Panzer I és II páncélzatánál, a fő különbség a fegyverzet, mindkét szovjet tank egy 45 mm-es ágyúval van felszerelve, amely tűzerőben óriási fölényt jelentett a Panzer I-es 7,92 mm-es géppuskái és a Panzer II-es 20 mm-es ágyúja ellenében. A Panzer I két db 7,92 mm-es géppuskája számára a T-26-os és a BT tankok sebezhetetlenek voltak, mert a könnyű német géppuskák semmilyen távolságról sem üthették át a szovjet könnyűharckocsik páncélzatát. A németek könnyűharckocsijai közül a csehszlovák hadizsákmány LT vz. 35 (Panzer 35(t)) és LT vz. 38 (Panzer 38(t)) sokkal veszélyesebb ellenfélnek számított a T-26-os és a BT tankok számára, mint a Panzer II-es.

Panzer I: 5,4 tonna, páncélzat: 7-13 mm, fő fegyverzet: 7,92 mm-es géppuska (2 db)

Panzer II: 8,9 tonna, páncélzat: 5-15 mm, fő fegyverzet: 20 mm-es ágyú

Panzer 35(t): 10,5 tonna, páncélzat: 8-25 mm, fő fegyverzet: 37 mm-es ágyú

Panzer 38(t): 9,85 tonna, páncélzat: 8-30/50 mm, fő fegyverzet: 37 mm-es ágyú

T-26: 9,6 tonna, páncélzat: 10-15 mm, fő fegyverzet (leggyakoribb változatnál): 45 mm-es ágyú

BT-2/BT-5/BT-7: 11,5 tonna, páncélzat: 6-23 mm, fő fegyverzet: 45 mm-es ágyú

A németek a Barbarossa hadműveletet 3795 db tankkal kezdték. Azonban ezek többsége elavult Panzer I, Panzer II, Panzer 35(t) és Panzer 38(t) könnyűharckocsi. 1941 nyarán az akkor szolgálatban álló legmodernebb német tankok, a Panzer III és Panzer IV aktuális változatai sem közelítették meg a szovjet T-34/76 közpes és a KV-1 nehéz szovjet tankok páncélzatát és tűzerejét.

Német-szovjet katonai együttműködés, például a páncélosok terén még Hitler hatalomra kerülése előtt történt, azt követően már nem, tehát 1939-1940-1941-ben sem tevékenykedtek német kiképzőtisztek a szovjeteknél.

1941 nyarára a szovjet páncéloserőket nagyjából egészében összfegyvernemi gépesített hadtestekbe szervezték, ezek a gépesített hadtestek általában 2 tankhadosztályból és 1 gépesített lövészhadosztályból, valamint tüzérségi, műszaki és hadtáp egységekből álltak. A kiképzés még erősen hiányos volt, döntően mert új alakulatokról volt szó, illetve mert a szovjet tábornokok és főtisztek nagy többségét egyszerűen agyonlövette Sztálin, valamint kiirtotta az alacsonyabb rangú hivatásos tisztek tömegeit is. A Vörös Hadsereget Sztálin gyakorlatilag lefejezte, a hivatásos tisztek helyére pedig jellemzően megbízható, semmiféle katonai, vezetési tapasztalattal sem rendelkező pártkádereket állított. A szovjet Vörös Hadsereg fegyverzetben megmutatkozó óriási erőfölénye ellenére 1941 nyarán elsősorban a képzett szovjet tisztek hiánya miatt szenvedett katasztrofális vereségeket a németektől.

# 8

EZT ÍRTAD: "A brit hadiflottákból kettő, a Home Fleet és a Reserve Fleet Nagy Britanniában állomásozott Scapa Flow-nál és a csatornát védve Porstmouthnál, egy Gibraltárban és csak a Mediterrán Fleet volt Alexandriában, ezen kívül számos kisebb-nagyobb flottaegység volt szanaszét a tengereken Rangoontól Hongkongig, de dél-Amerikai flottabázissal is."

EZ TÉVEDÉS.

Újra leírom, a brit haditengerészet erői nem voltak szétszórva a világon, ez egy népszerű tévhit, a hadihajók 90 %-augyanis jellemzően az európai hadszíntér körüli vizeken került bevetésre.

A ROYAL NAVY AKTÍV HADIHAJÓI 1939-BEN:

Csatahajó/csatacirkáló: 15 db

Repülőgép-hordozó: 7 db

Cirkáló: 66 db

Romboló: 185 db

Tengeralattjáró: 60 db

ÖSSZESEN: 332 db

A ROYAL NAVY KÖTELÉKEI 1939-BEN:

FLOTTÁK:

Home Fleet (9 db csatahajó, 4 db repülőgép-hordozó, 35 db cirkáló, 95 db romboló, 25 db tengeralattjáró).

Mediterranean Fleet (4 db csathajó, 1 db repülőgép-hordozó, 5 db cirkáló, 48 db romboló)

A Reserve Fleet nem igazi flotta, hanem a tartalékban, átépítés, vagy kisebb-nagyobb javítás alatt álló brit hadihajók adminisztratív állománya.

1939-ben 2 db csatahajó, az HMS Queen Elizabeth és az HMS Valiant 1939-ben átépítés alatt állt, ezért csak 13 db csatahajó és csatacirkáló volt aktív szolgálatban a 15 db közül, további 7 db csatahajó állt építés alatt.

KISEBB KÖTELÉKEK:

America and West Indies Command (3 db cirkáló)

Africa/South Atlantic Command (6 db cirkáló)

Gibraltar/North Atlantic Command (8 db romboló)

East Indies Station (3 db cirkáló)

China Station (1 db repülőgép-hordozó, 4 db cirkáló, 13 db romboló, 16 db tengeralattjáró)

Royal Canadian Navy (6 db romboló)

Royal Australian Navy (6 db cirkáló, 5 db romboló)

New Zealand Division of the Royal Navy (2 db cirkáló)

A II. világháború kitörése után a China Station (fő bázis: Szingapúr) állományából az 1 db repülőgép-hordozót (HMS Eagle), 4 db County osztályú nehézcirkálót és 9 db rombolót az európai vizekre vezényeltek, helyettük négy db, elavult D-osztályú könnyűcirkáló érkezett Szingapúrba.

1939-től a kanadai, ausztrál és új-zélandi hadihajók nagy részét az európai és atlanti vizekre vezényelték.

Tehát megáll az az állításom, hogy a II. világháború kitörése után a brit haditengerészeti erők 90 %-az európai hadszíntéren került bevetésre, eleve 1939 előtt csak a China Station kötelékében állomásozott komolyabb brit kötelék az európai vizeken kívül. Viszont csatahajók, csatacirkálók, modern repülőgép-hordozók 1939 előtt sem állomásoztak az európai vizeken kívül.

A II. világháború kitörése után az európai vizeken kívül eleve nem sok értelme lett volna komolyabb brit hadihajó kötelékeket állomásoztatni, hiszen a német és az olasz haditengerészet hadihajói szinte soha nem hagyták el az európai vizeket, pár kivételt a német zsebcsatahajók atlanti portyái jelentettek 1939-1940-ben. A brit cirkálók atlanti-óceáni, indiai-óceáni, csendes-óceáni állomásoztatását is elsősorban a felfegyverzett német kereskedelmi hajók, a segédcirkálók portyái indokolták.

1941 novemberétől a britek Japán ellen is nagy erőket kezdtek felvonultatni, előbb 1 db csatahajó (HMS Prince of Wales), 1 db csatacirkáló (HMS Repulse), 1 db könnyű repülőgép-hordozó (HMS Hermes) ment a Távol-Keletre – ezek oda is vesztek, majd 1942 elején további 5 db csatahajó (HMS Warspite, HMS Royal Sovereign, HMS Revenge, HMS Ramillies, HMS Resolution), 2 db nagy repülőgép-hordozó és erős cirkáló és romboló kötelékek átvezénylésére került sor, de ezeket 1943-ra alapvetően megint visszavonták Európába. 1944 végétől aztán már a brit flotta főerői vonultak fel a Távol-Keletre Japán ellen.