A második világháborúban a T-34-es szovjet tankokkal milyen német harckocsik vehették fel eredményesen a harcot?

A B-17-es / B-24-es kötelékek és a kísérővadászaik, a P-47-es Jug-ok és a P-51-es Mustang-ok alaposan megtépázták a Messzereket és a Fókákat, meg a lebombázott gyárakkal sem tudták pótolni a veszteségeiket, főleg a pilótahiányt, huszonéveseket is kellett besorozni, és gyorstalpaltatni, aki normális körülmények között csak repülőgépszerelő közlegény / tizedes volt.

A Nyugati Front feletti, az USAAF-el vívott légiharcok hevessége miatt több pilóta kiérdemelte a Rammjäger nevet, de ők a szűk fordulózás, rámenősség és tapasztalatlanság miatt repültek bele a másikba, nem szánt szándékkal, mint a Japán Kamikaze.

A németek megnyerték volna a világháborút ha idejében,1942-43 környékén bevezetik a sugárhajtású vadászokat és bombázókat a sima légcsavaros gépek mellé.

Már 39-ben voltak kész példányok a németeknél,ekkor az amcsik meg ruszkik még sehol nem tartottak a fejlesztésben sem.

A sugárhajtású vadászok simán kivívták volna a totális légifölényt minden fronton,a sugárhajtású bombázók pedig akár kíséret nélkül is bombázhattak volna uráli gyárakat,hisz lehagytak volna minden korabeli vadász és kicseleztek volna minden légvédelmi ágyút és radart.

#14 van pár apró bibi ebben az elméletben.

Egyrészt gázturbinás meghajtással az angolszász országok is kísérleteztek, csak lassabban haladtak a fejlesztéssel a háború végére készültek el vele (sőt a gázturbina repülőgépeken történő alkalmazása nem is német találmány volt eredetileg, csak ők építették az első bevethető, futószalagon gyártható gépet). Ha a németek a háború korábbi szakaszában jönnek ki vele akkor az angolszászok is jobban rákapcsolnak (ha mást nem akkor másolnak) és fél év múlva az ő légierejük is jórészt abból állt volna.

Másrészt a gázturbinás gépekhez olyan fémek, ötvözőanyagok kellenek amiből a németek nem igazán dúskáltak a Szövetségesek viszont igen. A fecskék egy csomó kényszermegoldást tartalmaztak. Ha akartak volna sem tudtak volna elég gépet építeni.

Harmadrészt egy fecske nem csinál nyarat, ahogy 100 sem. Lehet jobb a lelövési aránya de nem 1 a végtelenhez. Amíg elkészültek volna a Szövetségesek a saját bevethető gépeikkel addig több dugattyús gépet veszítenek és max. annyi történik hogy fél évvel - évvel kitolódik a háború. Berlin meg kap egy atombombát, meg még valamelyik nagyváros egy 2.-at.

Amerika az atombomba nagy részét a németektől szerezte,ez már egyre inkább elfogadott tény.

Ha a németeket nem tudják legyőzni 45-ben akkor csak az 50-es évek közepén lett volna atombomba az amcsiknak,pont mint a ruszkiknak.

"Amerika az atombomba nagy részét a németektől szerezte,ez már egyre inkább elfogadott tény."

Őőő nem. A németek atomprogramja '43-ban effektíve befejeződött, semmi jelentős áttörést nem értek el. Az Uranverein teljes büdzséje 1939 és 1945 között kb. 8 millió márka volt (2 millió dollár), míg a Manhattan Project büdzséje 2 MILLIÁRD dollár volt. A Manhattan Projecten kb. 200 000 ember dolgozott, míg az Uranverein össz-vissz kb. 200 embert foglalkoztatott.

# 16

Az amerikaiak bajosan szerezhették a németektől az atombombát, hiszen a németek még a kísérleti robbantás közelébe sem jutottak.

Ez nem lehet igaz, ugyanis egyszerűen nem jön ki az időrend.

1945. május elején ért véget a II. világháború Európában.

1945. július 16-án volt az első amerikai kísérleti atomrobbantás (Trinity test).

Gondolod, hogy az amerikaiak 1945. május eleje és július közepe között, alig 2 hónap alatt dobták össze a saját atombombájukat?

Hogy ez mennyire lehetetlen, bizonyítja a szovjet atombomba esete. A szovjet hírszerzés már 1945-ben megszerezte az amerikai atombomba terveit, ennek ellenére 4 évig, 1949-ig tartott, míg a szovjetek képesek lettek saját atombomba előállítására.

"A németek megnyerték volna a világháborút ha idejében,1942-43 környékén bevezetik a sugárhajtású vadászokat és bombázókat a sima légcsavaros gépek mellé.

Már 39-ben voltak kész példányok a németeknél,ekkor az amcsik meg ruszkik még sehol nem tartottak a fejlesztésben sem."

Attól még, hogy vannak kész példányok egy repülőgépből, még közel sem jelenti, hogy azokat rendszeresíteni is lehet. A németeket így is nagyon elkapkodták az ME-262-esek rendszeresítését, rengeteg gyermekbetegségben szenvedtek. Nem véletlen, hogy a szövetségesek sugárhajtású gépeit (pl. a Gloster Meteort) csak később rendszeresítették, és közel sem láttak annyi frontszolgálatot, mint a Fecskék. Példának okáért egy Meteor motorját átlagosan 400-500 óra után kellett csak cserélni, addig ez az ME-262-knél csupán 50-80 óra körül volt. Ilyen silány minőségű gépekkel NEM LEHET légifölényt kiharcolni, mert olyan ipari kapacitást igényel, ami még a szövetségeseknek sem volt.

Az 50 óra az 50 bevetés. Ha minden bevetésen, az R4M-et is alkalmazva átlag 2 légigyőzelmet arat egy experte által vezetett Me 262 gép, az 50 gépes bevetett mennyiségnél 100 légigyőzelem bevetésenként. A 100 légigyőzelem (az 50 gép teljesítménye) beszorozva 50 órával az egyenlő 5000 légigyőzelemmel. Még negyed ennyi repülőerőd aránylag gyors elvesztése is annyira fájt volna az amiknak, hogy utána biztos lestoppolják a nehézbombázó bevetéseiket.

Az üzemanyaghiány volt a döntő probléma.