A második világháborúban a T-34-es szovjet tankokkal milyen német harckocsik vehették fel eredményesen a harcot?

Pz.IV H-tól felfelé, azzal nagyjából pariban volt páncélvédettség és tűzerő tekintetében. Igazából a Pz.III.J is ki tudta lőni de csak közelről és/vagy oldalról, hátulról.

Az más kérdés, hogy a harctéren mi történt, egy másik hogy a hátországban a gyártósorokon... A T-34 nagyszerűsége nem önmagában a páncélvédettségben, sebességben, lövegben (főleg a 85 mm-seké), a kiváló terepjáró képességben rejlett, hanem az egyszerű kezelhetőségben, igénytelenségben, könnyű karbantarthatóságban és az egyszerű gyártásban aminek köszönhetően szó szerint tízezrével tudták önteni a gyárak magukból.

#1

Azt azért megnéztem volna, hogy képes ontani magából a gyártósor a tankokat, ha a Luftwaffe olyan hatékonysággal tudja bénítani az infrastruktúrát, ahogyan az angolszász légierőnek sikerült a német gyáraknál.

#3

Szerintem te is tudod, nem csak a gép számít, hanem a pilóta is, aki vezeti.

A gyártóüzemek bombázása nélkül is a legyártott T-34-esek 80 %-át kilőtték / súlyosan megrongálták / leélték, amik miatt jelentős részét végleg leírhatták veszteségként, másik részét meg huzamosabb időre nagyjavításra kellett küldeni.

A Luftwaffe mit bombázott volna, ha Moszkvától is kábé 50 km-re álltak meg ?

#4 az is számít, de az oroszoknak abból is több volt 😂 lehet bevetni 1:10 lelövési aránnyal gépet, pilótát, de ha a másik oldal 15-öt gyárt amíg a másik csak 1-et, akkor előbb-utóbb fölénybe kerül. A legjobb ászpilótának is elfogy a szerencséje valamikor (főleg ha egyenlőtlen a küzdelem több gép ellen). Gépek és pilóták számában a Lufwaffe összesítve a keleti fronton szenvedte el a legnagyobb veszteséget.

#5 igen, elég nagy volt a veszteség arány, csak éppen gyártottak 35000 darab T-34-est a háború végéig. Ha kilőnek 30 ezret akkor is marad 5 ezer.

A T-34 (A német társaihoz hasonlóan) több alapvető konstrukciós problémától szenvedett (Például sok példányban nem volt a vezető elég erős a 4. sebességfokozat kapcsolásához). Eleinte nagyon megbízhatatlan volt. A kezelőszemélyzet képzetlen (néha egy napos képzést sem kaptak). Ezek a problémák a háború előrehaladtával enyhültek.

A "milyen német harckocsik vehették fel eredményesen a harcot?" kérdés innentől fogva kicsit árnyaltabbá válik.

Például kellő létszámfölényben a Tigrissel is. 5-15 T-34 ki tudott lőni egy Tigrist úgy, hogy amíg a többit kilőtte a védekező Tigris egy a hátába került és hátulról kilőtte. Ez még mindig gazdaságos volt, mert amennyi idő alatt egy Tigrist legyártottak, egy személyzetet kiképeztek, a szovjetek ennek a többszörösére voltak képesek.

A kilátás rossz volt, ezért gyakran nehezen találták meg, hogy honnan lőnek rájuk (visszaemlékezés csak azokról az esetekről van, amikor a páncél megvédte a bennülőket.), tehát egy kis szerencsével egy gyengébb tank kis érhetett el eredményt.

# 3 # 6

A szovjetek nem gyártottak sokkal több repülőgépet a II. világháborúban, mint a németek.

REPÜLŐGÉPGYÁRTÁS, II. VILÁGHÁBORÚ:

USA: 295 000 db

Brit Birodalom: 176 000 db

Szovjetunió: 136 000 db

Németország: 133 000 db

A szovjet túlerő oka repülőgépekben a keleti fronton az, hogy a brit és az amerikai légierő lekötötte a Luftwaffe főerőit nyugaton.

#8 / kürasszír

Régóta kommentelem, hogy a Luftwaffe veszteségeinek a 65 - 70 %-át a Nyugati fronton szenvedte el, de valahogy nehezen akarják elfogadni, hogy a Németek is erős ellenfél volt és kellett ellenük 3 az 1-hez arány.