Mire mennének az orosz harckocsik a nyugati társaikkal szemben?

t-72 vs abrams esetén előbinek kb olyan esélyei lennének, mint a második világháborúban egy shermannak a tigris ellen. Nem sok. Az m1-es kb tíz évvel későbbi típus. Ráadásul a t-72-es tömegtámadásra készült, nem a minőség vagy az 1v1 harc volt a szempont. Tovább rontja a képet, hogy ahol a két típus összecsapott, ott mindig a t-72 butított páncélú export variánsa volt jelen. Nem mintha a belföldi variánsnak sok esélye lenne.

Ami a t-90-est illeti, az sem egy tuti siker, bár nyilván jobb, mint a t-72. Leo 2-t nem kell agyon ajnározni, nem rossz tank, de nem kilőhetetlen. Bár nagyon nem mindegy, hogy melyik variánsról van szó.

T-90 vs Leo 2... én azért mindenképp utóbbiban ülnék, ha muszáj lenne, főleg, ha nem egy régi A4-es variánsról van szó.

És persze ott van a túlhypolt armata, ha az oroszokról van szó. Egy igazi tudás demonstrátor - már ha minden igaz, amit állítanak róla - csak hát, túl drága. Így hiába jobb, mint a T-90, még nagyon sokáig a T-90 marad az orosz fő harckocsi.

# 3

Napóleon minden nagy csatában legyőzte az orosz hadsereget az 1812-es oroszországi hadjáratban. Napóleont akkor az orosz tél győzte le, a katonái megfagytak.

Napóleon 1813-as első bukásakor sem az orosz haderő volt a legerősebb ellenfele, hanem az osztrák ezért volt az egyesült osztrák-orosz-porosz haderő főparancsnoka éppen osztrák tábornagy.

Az 1941-1945 közötti szovjet front esetében pedig az USA és a britek tankok és repülőgépek ezreivel, teherautók százezreivel és sok millió tonna hadianyaggal támogatták a Sztálin.

# 1

Nem a T-90-es az orosz fő harckocsi, hanem a T-72-es.

OROSZ HARCKOCDIÁLLOMÁNY (2021):

570 db T-90 (370 db aktív, 200 db tartalék)

3450 db T-80 (450 db aktív, 3000 db tartalék)

9030 db T-72 (2030 db aktív, 7000 db tartalék)

# 6

A tankok elsősorban kifejezetten egymás ellen harcolnak.

Nézd meg a II. világháború, vagy az arab-izraeli háborúk hatalmas tankcsatáit.

A nyugatiak és az oroszok kifejezetten és célzottan egymás tankjainak leküzdésére tervezik saját tankjaikat.

A tankok az egymás elleni harc mellett természetesen más célokra is alkalmasak.

Az M1 és a T-72, T-80 nincsenek egy "súlycsoportban" - szó szerint értve sem. Előbbi (főleg lemerített urán köpennyel) 15-20 tonnával nehezebb nehézharckocsi, míg az orosz T-széria közepes harckocsik. Más tervezési alapkoncepció elven készültek. Az M1 magas túlélőképességre, az orosz harckocsik tömegtámadásra. S hogy (relatív) olcsó, könnyen karbantartható és gyártható legyen.

A lövegeik kb. egyformák (az a +/- 5mm űrméret annyira sokat nem tesz hozzá penetrációban) tűzerőre, pontosságra is nagyjából azonosak. Utóbbinál a lőelemképzés és azt végző elektronika sokkal többet számít, mint az a pár század mm megengedett tűréshatár-különbség.

A "nyugati" harckocsik páncélvédettségben jobbak, illetve a lőelemképzésük, az elektronikai felszereltségük mint az "átlag" orosz harckocsi.

De egy súlycsoportban vannak, sőt vannak ugyanolyan jók, csak a Harmadik Világbeli exportverziók, meg a Varsói Szerződésesek miatt divat szidni. Nem értem, honnan veszitek, hogy a T-72-es otthoni változatai nem sokban különböznek az ilyen Irakiaktól.

Doktrinálisan valóban Tömegtámadásra tervezett, mert vannak a Gárdahadseregek, a Cári idők hagyományaként, és a Közkatonák / Sorkatonák. Nagyon régen két radikálisan különböző típussal bírtak, de belátták, tarthatatlan ez az állapot, próbáltak a Minőség és Egységesség irányába elmozdulni.

T-64 (115 milis) - T-62

T-64A - T-72 Urál / T-72M

T-64B/BV - T-72A

T-80B/BV - T-72B

T-80U - T-72B / BU / T-90

T-80UM - T- 90A

2 T-80-as / 1 T-90-es - 1 T-80-as vezetne 8 T-72B-t, Parancsnoki harckocsikként, így képzelték el.

A T-72-es Objekt 172-es néven futott, a T-64A jelentősen módosított, egyszerűsített, olcsósított, de végülis annak az alapján készült harckocsi volt, az 1971-es T-72 Urál / M. A későbbi T-72A 1979-ből és a T-72B 1985-ből azok már teljesértékű vasak voltak, elvesztették az olcsósított jellegeit, a T-80U, az Oroszok Csúcsharckocsija is csak 10 - 15 %-al erősebb, mint a Közkatonák T-72B-i.

Szovjet-Oroszország államcsődbe került, Ukrajna, Fehéroroszország és társai függetlenedtek, az Amerikaiak tudtak mind T-72B-t, mind T-80U-t szerezni, Maryland-i Aberdeen harckocsikutató központjukra, és állapították meg, hogy az Öbölháború folyamán lenézett T-72-es mégsem ugyanaz, páncélzatra ugyanazt a technológiát, a NERA-t használja, mint az Abrams és a Leopárd 2-es.

[link]

Páncélzatra egy kaptafára készülnek a T-64A-tól a T-90M-ig, részletesebben a T-64-est mutatom be, és ehhez hasonló egy teljesértékű T-72-es:

Nézzük a harckocsi páncélzatát.

A teknő felső ívének páncélzata:

- T-64/R/A: 80+105+20 (acél,textolit,acél)

- T-64B: 30+80+105+20 (HHS acél,acél,textolit,acél)

- T-64BV: 60+35+30+35+45 (acél,textolit,acél,textolit,acél) + reaktív páncél

A torony páncélzat hasonlóan változott. Az eredetiben műanyag bélés volt, ez után jött az ipari zafír (korund) és végül az ultraporcelán. Majd a BV-nél 1984-ben erre is a reaktív kazetta. Közben vagy 5 tonnát hízott a harckocsi, elérte a 43 tonnát.

A textolit laminált üveg, üvegszál háló és bakelit kompozitja.

Ez abban az időben extrém vastagnak és fejlettnek számított, és az ERA-val beborítás az már csak hab a tortán, és a Kopoltyúzása is.

Vele szemben sokáig a Leopárd 1-es volt, Glass Cannon-ként, és az M60A1-es Patton, az meg nem kapta meg a tervezett kompozit páncélzatát, homogén hengerelt és öntött acél maradt. És eshetőlegesen a Chieftain.

A T-64A / T-80/B és a T-72A azok 1982-ig, az M735 / M111 Hetz APFSDS megjelenéséig büntetlenül garázdálkodhattak volna, azok újonnan képesek voltak átütni, 1,000 méteren, de az OKR Otrazsenyija program keretében kaptak 20 - 30 milis HHS acéllemezt, és még a Kontakt-1 is ment rá, és még a korai 120 milisek is ellen védettek lettek.

A T-72B-nek a DM 13-ast, a T-80U-nak a DM 33-ast kell elviselnie, ERA kazetta nélkül. Az Amerikai APFSDS-ek ellen kell a Kontakt sorozat.

A T-80UM2 / Objekt 640 Black Eagle az már 50 tonnára is felhízott. Az M1 Abrams alapverziósan 55 tonna, az M1A1 / A2 58 tonnánál kezdődik és 64 tonnáig terjed.

Az M1 Abrams pont azért nehéz, mert ugyanolyan alacsony, mármint teknőre, mint a T-80U, de akkor is nyújtott és széles a tornya, jó nagy, min. 2x annyi a belső térfogata. Ezért persze hogy megdobódik a súlya, de az Abrams-nek is négy fő típusváltozata, a fejlődő és erősődő Orosz harckocsik ellen, az alapverziós M1 Abrams, az M1 Improved Performance, az M1A1-es, és végül az M1A2-es.

[link]

Túlélőképesség a Lőszerrekesz elhelyezésén múlik, ott az Amerikaiak, értelemszerűen az Abrams-szel a legjobbak, a Toronyhátulosság egy Fail-Safe dolog.

Az Orosz harckocsik, a T-64-essel kezdve Karusszelt / körhintát / gyomorrekeszt használnak, amely a maga módján biztonságos, csak megöregedett megoldás.

És a többi harckocsik nagy általánosságban a Sofőr melletti lőszerrekeszt használják, ami egy ténylegesen elavult, ön és közveszélyes megoldás, és még érthetetlen is, miért ragaszkodnak hozzá. A Sofőr melletti lőszerrekesz abból a megszokásból fejlődőtt ki, hogy a világháborús harckocsik 5 fősek voltak, a Sofőr mellett ült a Homlokgéppuskás / rádiós / segédvezető, "feleslegessé" vált, és a helyére plusz lőszerkészletet raktak be, mint a T-44-esnél és a Centurion-nál, az utóbbi lekéste a világháborút, de 1945 - 1982 között számos helyszínen megfordult. Származási országában, Angliában viszont 1962 környékén nyugdíjazták, újabb fejlesztések, mint a Chieftain javára.

Sofőr melletti lőszerrekeszt használt a T-44-es, a Centurion, a T-54/55/62-es, az AMX-30-as és a Leopárd 1-es. Modern harckocsiknál a Leopárd 2-es, a K1-88 Baby Abrams, az Ariete és a K2-es Black Panther is ebbe a konstrukcióba futottak bele. Fun Fact, az Abrams-nek volt olyan Prototípusa, amely Sofőr melletti lőszertárolós lett volna, a General Motors volt a gyártó, de pont emiatt a felépítése miatt nem sikerültek a tesztjei, és a Chrysler-féle, teljesen más felépítésű prototípus alapján vitték sorozatgyártásba az Abrams-et.

Személyes véleményként diszlájkolom a Sofőr melletti lőszerrekeszt, egyértelműen Toronyhátulosság az egyetlen járható út, de jóindulattal a Karusszel is tolerálható, és előremutató.

A körhinta / karusszel / gyomorrekesz tároló az automata töltő része. A T-64-esek és T-80-asok autotöltője 28 lőszert tud tárolni, a T-72-esek és T-90-eseké 22-őt. Azonban közös bennük, mindkettő padlón fekszik, a harckocsikat érő találatok kb. 3 - 10 %-a esik oda, ahol a töltőben tárolt lőszer van, szinte el sem találják, és nem is szokott így berobbanni. Viszont a többi lőszer, a maradék 12 - 18 a régi tankokban szanaszét volt rakva. Az robbant föl és akkor a láncreakció miatt igen látványos, ahogy a körhinta is Cook-off-ol és hibáztatják, és többféleképp próbálták kijavítani, mint a T-90M Burlak / Proriv vagy a T-84-es Oplot / Jatagán, nem is beszélve a kedvencemről, a T-80UM2-esen alapuló Black Eagle-ről.

A Sofőr melletti lőszertároló eltalálására viszont 60 % esély is van.

Okkal van, a Sofőr Középett ül, "közvetlen" a löveg alatt, akkor kétoldalt csak üzemanyagtartályokat tudnak mellé rakni, és így biztonságos dizájn a Chieftain, a Challenger, a T-64-es család, és az Abrams. Ellenben mindegy, hogy Bal vagy Jobb oldalirányba van eltolva a Sofőr, és mellette ott a lőszerrekesz, az már nagyon nem jó.