A 4. század végén-, illetve az 5. századra mekkora volt a nyugati-, és kelet-római hadseregben a "barbár" népekből toborzott katonák aránya? És miért volt erre szükség? (már nem maradt elég kiképezhető egyén a romanizált lakosságból?)

A civilizált átlag-rómait ugyanaz érdekelte mint ma az átlagembert: a gazdaság állapota amit a mindennapokban érez, tapasztal a saját bőrén. Parallel példa az amcsi választópolgárt sem érdekli hogy zsoldos cégek vannak/voltak Irakban csak az hogy olcsó legyen a benzin és pörögjön a gazdaság.

Hogy miért volt rá szükség? Amiért a proxyháborúknál is amennyire csak lehet az adott ország hadseregét használják - mert olcsóbb és a veszteséggel kevésbé kell otthon elszámolni. Nincs új a nap alatt.

Kedves Kérdező

A római hadsereg barbarizálóďása a Római Birodalom Kr.u. 3. századi nagy válságától vette kezdetét.

Míg a birodalom ketté válasálása után a nyugati hadsereg nagy többségében barbár elemekkel töltődött fel, addig a keleti birodalomfél hadereje többségében megőrizte római jellegét.

A Római Birodalom lakossága kb. 80 millió ember volt, maga Róma városa is 1 milliós nagyváros volt a késő-római korban. A barbár népek, mint a kvádok, makromannok, vandálok, gótok és hasonlók, egyenként kb. 120 ezres törzsszövetségben élő népecskék voltak. Igazából önmagában Róma város lakossága nagyobb volt, mint a birodalomra törő germán népek létszáma összesen.

Ha ebbe belegondol az ember, kicsit furcsának tűnik, hogy miért hanyatlott le annyira Róma, illetve miért voltak olyan nagy hadügyi problémáik a rajnai hadszíntéren. Sok száz évvel korábban, a pun háborúk idején, amikor még kb. Itália volt Róma kezén, egymás után tudtak 80 ezres conzuli seregeket felállítani, miután ezeket egymás után semmisítette meg Hannibál. A késő-római korban pedig gyakorlatilag barbárokkal töltötték fel a hadsereget, ami elveszítette a római jellegét, illetve képtelenek voltak ellenállni a germánok támadásainak és népvándorlásának.

Ennek oka a civilizáltságban keresendő. Minél fejlettebb egy adott kultúra civilizációja, annál differenciáltabb a társadalom, és annál kevesebb ember megy el katonáskodni egy adott népesség arányában. Vagyis, amíg Hannibál idején még evidencia volt, hogy egy földet művelő római legfontosabb foglalkozása igazából a katonáskodás (így a társadalom nagy része katona volt), földet is csak azért műveltek, hogy az ehhez szükséges pénzt előteremtsék, addig idővel a katonáskodás egy foglalkozás lett, aminek az anyai feltételeit az állam állította elő (késő-római kor). Ez pedig az állami költségvetést terhelte meg, magyarul: hadsereget tartani óriási nagy pénzekbe került, aminek fenntartását adóemelésekkel oldották meg, az adókat pedig a gazdaságot működtető, dolgozó emberek adták. Azaz: a társadalom csak egy kis része katonáskodott, űzte ezt a foglalkozást, amit az állam fizetett, és az emberek nagy része pedig dolgozott, hogy az ehhez szükséges gazdasági háttér és pénz előálljon. Nagyjából ma is így van ez. A késő-római korban már egyáltalán nem akart senki katonának állni a romanizált lakosságból, ez már egyáltalán nem volt vonzó foglalatosság. Ammianus Marcellinus írja le, hogy mindennapos probléma volt az öncsonkítás, a katonajelölt fiatalemberek levágták a lábujjukat, hogy ne lehessenek alkalmasak arra, hogy elvigyék őket katonának. Ez a császárok számára egy folyamatosan napirenden lévő probléma volt a 200-300-400-as években.

A másik probléma az volt, hogy a régi, hagyományos legionarius kiképzést, fegyelmet, hadvezetést fokozatosan elfelejtették. A régi időkből maradtak fenn kézikönyvek (van, ami még ma is olvasható), amiket Caesar stb. idején írtak le a tapasztalataik szerint az akkori idők hadvezérei, katonái. A 300-as években ezeket viszont teljesen elfelejtették. Amikor Julianus apostata a nyugati hadszíntérre került (ő maga filozófus volt, egyáltalán nem értett a hadviseléshez, viszont rendelkezésére álltak a régi hadművészeti munkák), mindenki el volt ájulva, hogy milyen hatalmas nagy hadvezér, és tényleg komoly sikereket is ért el a barbárok ellen. Ennek az volt az oka, hogy ő ezek alapján a kézikönyvek alapján vezette a katonáit!

Tehát a 300-as években két problémával szembesültek a mindennapokban: nem volt honnan katonát, újoncot szerezni (csak nagyon nehezen és keveset), illetve a régi, római legionariusi kiképzést, hadművészetet elfelejtették. Ezzel szemben, a folyón túl azt látták, hogy ott marcona, vad germánok élnek, olyan emberek, akik gyerekkoruktól kezdve az ölést, kardforgatást, harcot tanulják, akik békeidőben művelik a földjeiket, a harc idején pedig fegyvert fognak és zsákmányszerző hadjáratra mennek. Mi a megoldás? Egy ponton túl elkezdtek a rómaiak ilyen katonákat felfogadni a római hadseregbe, azaz a római hadsereg barbarizálódásnak indult. Ezt a folyamatot elősegítette, hogy a germánok folyamatos betörései miatt a határszéli területek elnéptelenedtek, és a helyükre is ilyen germánokat telepítettek. Később pedig komplett törzsszövetségeket engedtek be a birodalom területére, akik megőrizhették a saját germán államiságukat, de azért cserébe, hogy római földön élhetnek, a további germán betörésekkel szemben védeni kellett a Birodalom határát. Ennek a folyamatnak az lett a vége, hogy a 400-as években már a legfontosabb római katonai pozíciókat is barbárok töltötték be, vagyis az állam irányításában a legmagasabb pozíciókra is befolyásuk lett (pl. Aetius).