A finnek hogy a fenébe verték vissza a 2.világháborúban a szovjeteket?

Több ok közrejátszott.

Elsősorban az, hogy a térségben egy 'katonai vákuum' alakult ki szovjet részről, hiszen nem sokkal előtte foglalták el Lengyelország keleti felét, ahová folyamatosan özönlöttek a katonai kontingensek, másrészt már ekkor megkezdték a balti államok elleni támadás szervezését, így a finn frontra nem volt módjuk speciális szervezésre, azokat küldték oda, akik még rendelkezésre álltak és szerencsétlen módon több délvidékről származó szovjet egység is került oda, akik nem ismerték az orosz telet sem, így a kegyetlen finn télben nem voltak elég hatékonyak. Más lett volna a helyzet, ha szibériai lövészeket küldenek, azoknak meg sem kottyant volna a finn tél, de ők a távol-Keleten voltak állásban akkor.

Elég sok gépesített egységet is vezényeltek oda, mert ugyan a szállítás mindenhová vasúton történt, de mégis a kutyafuttában szervezett támadás előkészítése során a vasúti csomópontokról a gépesített egységek tudták a leghamarabb elérni a kiinduló állásokat, ezek aztán nem boldogultak a méteres hóban, még a páncélosok is elakadtak.

Kétség kívül alaposan alábecsülték a finneket az oroszok, azt gondolták, hogy oda is csak be kell majd vonulni, nem lesz jelentős ellenállás, ám a finnek hősiesen harcba szálltak és a 38-ban alaposan megtisztogatott Vörös Hadsereg frissen előléptetett tisztikara nem volt a toppon, még nem szoktak bele a magasabb pozíciókba és minden kezdeményezésüket elvesztették, mert nem akartak hibát elkövetni, mindenki parancsra várt, hogy ne vonhassák később felelősségre bármilyen döntése miatt.

A zord időjárás a védekezőnek, a helyben lévőnek hasznos több szempontból, például a rövidebb utánpótlási vonalak miatt, a támadóhoz esetleg nem jut el az üzemanyag, akkor megbénul a haladása - ezt nagyon megtanulták akkor a szovjetek, végül a németek ellen is minden komolyabb offenzívájukat télre időzítették, mert akkor ők lettek előnyben, ebben az esetben meg a finnek profitáltak a csapnivaló orosz logisztikából, amit a kőkemény tél végérvényesen próbára tett.

Eleinte nem értette az orosz katonai vezetés sem a kudarc okát, de végül rájöttek, hogy olyan egységeket kell odaküldeni, akik hatékonyak is lehetnek és megkezdték az adott környezethez alkalmazkodni tudó csapatok odaszállítását, de közbeszólt a politika, a nagy nemzetközi nyomásra Sztálin és a szovjet diplomácia békét kötött a finnekkel, végeredményben győztek, kisebb területeket is szereztek, (amiért később a finnek csatlakoztak a németekhez, mert vissza akarták szerezni ezeket a területeket), bár nem annyit, mint amennyit Sztálin akart, de legfőképpen azt nyerték meg, hogy szalonképesek maradtak a nyugati diplomácia számára, mivel brit és francia nyomásra abbahagyták az agressziót.

"A finnek tudtak taktikázni, a szovjetek nem. A szovjetek csak a későbbi túlerő miatt győztek a németekkel szemben."

Óriási tévedés. Az oroszoknak az az óriási veszteségei és a fejetlenség a háború elejére volt jellemző amíg a szibériai hadtestet át nem vezényelték. Ez nem csak jól képzett katonákból ált de hozzá értő tisztekből is akik megúszták Sztálin tisztogatásait

Nézzük már kicsit nagyobban a történetet. Ha az oroszoknak Finnország lett volna az egyetlen problémájuk, vagy bármikor is annyira rohadt nagyon érdekelte volna őket, hogy még 1%-kal növeljék a tajgájukat, akkor megnyugodhatsz, ma nem lenne Finnország. Csakhogy az oroszok már így is egy önmaguknál 100-szor nagyobb területet uralnak, rajta több száz leigázott, és leigázva tartott idegen néppel, lázadó nemzettel, és rendre háborúban állnak másik tízzel a végtelen hosszúságú határaikon túl is. Pláne a világháborúban. Ami a finnséget illeti, fél Finnország (Karélia) így is az ő nevükön van épp, nemrég még Észtország is az övöké volt. Mi több, nem hogy keletebbre, de még a Moszkva-Leningrád vonal is finnségi nyelvterület volt ezer éve. Szóval ahogy vesszük azt a nagy finn dicsőséget, én inkább sírnék a helyükben, hogy mi maradt belőlük... Valahol mindennek van egy határa, eddig bírták az orosz erők, 130 népet bírtak leigázva tartani, a 131-edik már nem ment, nem szégyen az.

Ami pedig Magyarországot illeti, ezt a széthúzó országot, nem olyan egyértelmű ám, hogy itt mindenki a nyugati úgynevezett "burzsuj-csuhás" világ oldalán akart harcolni. Nem fog tetszeni, de leírom: Nagyon sokan nagyon szerették volna már, hogy a német orientációnak, kimondott és kimondatlan ezer éves megszállásnak és kereszténykedésnek örökre vége legyen ebben az országban. Elvégre legfeljebb 20%-os a magyarságban a sváb eredetű népesség, igaz, hogy kizárólag ők uralnak itt azóta is mindent, a közhangulatot meg még a magyarkodást is, ők azok, akik el szokták felejteni, hogy akkor sem szabad ez az ország, amikor épp nincsenek itt a törökök vagy az oroszok a nyakán, és akkor sem a saját kultúráját éli... Bár az oroszok alatt legalább saját iparunk volt, nem úgy, mint most, ebben a nagy megsemmisítő szabadságban. De hát a valóság mindig kicsit bonyolultabb, és nem lehet elintézni azt a bizonyos "felszabadulást" és azt azt követő négy évtizedet sem azzal, hogy azt csakis az oroszok akarták.

Több oka volt az ELSŐ offenzíva kudarcának. Fent leírták (védekezésre kiválóan alkalmas terep, nem megfelelő mennyiségű, minőségű és borrrrrrrrzalmasan irányított, vezetett SZU csapatok).

A második offenzíva már eredményes volt, bár jelentős veszteségekkel de az oroszok áttörték a Mannerheim vonalat (sok lúd disznót győz) és a finnek békét kértek. Nem is nagyon volt más választásuk, a finn hadsereg akkor már "verve volt". Sztálin pedig elfogadta a békét (a saját feltételeivel), mivel tovább látott az orránál és nem akarta a "nyugatot" magára haragítani (bizony voltak olyan hangok Angliában, Franciaországban hogy küldjenek csapatokat a finnek megsegítésére).

A harmadik offenzíva (2. finn-orosz) háború '44-ben már nagyon másképpen zajlott. Egy harcedzett, megfelelően felszerelt ÉS irányított orosz hadsereggel álltak szemben a finnek és az azt támogató német csapatok. Pillanatok alatt elsöpörték őket s megmutatták a finnek is hogy ügyesen tudnak politikailag manőverezni. Ti. gyorsan átálltak a Szövetségesek oldalára (a II. Vh. idején is jórészt passzívak maradtak - bölcs döntés volt a részükről) és a tengelyt támadták. Ki tudták bulizni hogy ne kebelezzék be őket (Kelet-Európával ellentétben) a szovjet birodalomba hanem a "semlegesek" (Svédország, Svájc stb.) táborát gyarapítsák bár egyértelműen NATO felé húznak (ahogy Ausztria is, ami a mai napig nem NATO tag, mivel anno arról egyeztek meg a II. Vh. idején hogy Ausztria semleges marad).