A finnek hogy a fenébe verték vissza a 2.világháborúban a szovjeteket?

12 vagyok, kicsit részletezném az orosz csapatok lassú haladásának, elakadásának az okait a finn téli háborúban.

A harmincas években a robbanómotoros gépjárművek még nem voltak üzembiztosak, főképpen a kellő tömítettség hiánya okozott műszaki hibákat, a tengelyeknél orrán-száján ömlött a gépjárművekből az olaj. Az utakon mindenhol az autóját bőszen kurblizó úrvezetőket lehetett látni, Walther Simmer csak 1938-ban találta fel a szimmeringet, ami megoldotta a problémát, így például a német vértelen Anschluss során a német páncélosok nagy számban lettek üzemképtelenek Ausztriába történő bevonulásuk során, mert azok még nem rendelkeztek kellő tömítésekkel. Az oroszok nem használtak szimmeringet, csupán filctömítéseket nyomkodtak a tengelyekhez, ezért járműveik nem voltak üzembiztosak. A fagyállóságuk is csak -15 C fokig volt szabványban előírva.

Egy Szocsiban szervezett szovjet dandárt finnek támadtak meg a vonulásuk során Karéliában, a menetoszlopból több tucat oroszt meglőttek, mire azok felfejlődtek harci alakzatba, ám ekkor a finnek egyszerűen odébb álltak és mivel az oroszok nem rendelkeztek sílécekkel, üldözni sem tudták őket, majd a finnek visszakanyarodtak az oroszok útvonalára és megint támadtak, így annyira lelassították a szovjet egységet, hogy azok nem tudták teljesíteni a menetidőt, nem érték el a kitűzött menetcélt, így a szabadban kellett éjszakázniuk. Letáboroztak, de a mínusz harminc fok és a jeges szél miatt reggelre közel harmaduk megfagyott, de mindenkinek lettek kisebb, nagyobb fagyásaik és a járműveik üzemképtelenné váltak, úgy megdermedtek a fagyban, hogy a legegyszerűbb feladatokat is alig tudták elvégezni. Súlyosbította a helyzetüket, hogy az élelmiszerkészletük is fogytán volt, az utánpótlás is elakadt.

Szerencséjükre a rádiójuk működött, de a két nap múlva kiadott visszavonulási parancsot sem tudták teljesíteni, úgy kellett kimenteni őket tipróláncos járművekkel, mert ekkor már mindegyikük beteg volt, de jellemző a körülményekre, hogy a mentést végzőkből is kerültek kórházba fagyás miatt.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a finnek még lőtték is őket, akkor nem lehet csodálkozni a lassú haladásukon, így ki lehet jelenteni, hogy a Vörös Hadsereg akkor nem volt felkészülve általánosan egy téli háborúra, bár a hatékonyság növelésére tettek intézkedéseket, például egész légiflottát telepítettek át Leningrád és Murmanszk térségébe, kezdték felhalmozni a lőszer, a bomba és az üzemanyagkészleteket,hogy egyrészt a gyenge finn légierőt jobban semlegesítsék, másrészt koordinálva a csapatokkal támadhassák a finn erőket a levegőből, továbbá az ellátmányt légi úton juttassák el a csapatokhoz, amit addig alig tudtak a rendelkezésre álló légierővel megtenni.

Megkezdték továbbá egy offenzíva előkészítését, egyrészt a távol-Keletről több szibériai lövészezredet átcsoportosítását rendelte el közvetlenül a Sztavka, másrészt közép-oroszországi gyalog hadtest váltotta volna fel a harcképtelennek bizonyuló szovjet egységeket, akik minden bizonnyal jobban elviselték volna az extrém körülményeket, meg egyéb tapasztalatból szerzett intézkedéseket is megtettek, de a finnek hősies harca időt adott a politikának, a nemzetközi nyomásra és Sztálin meghátrált, volt érzéke hozzá, mert nem feszítette tovább a húrt, hiszen a lengyel annektálás miatt amúgy is sokan úgy vélték, hogy az oroszoknak is kijárna a hadüzenet, de érthetően ettől meg mások vonakodtak, de ettől függetlenül volt oka az szovjet diplomáciának magyarázkodni, mentegetőzni, így arra törekedtek végül csupán, hogy a helyzetből kihozhassák a legtöbbet, ami egy finnekkel kötött béke formájában még számukra is hoz valami hasznot, így a racionálisabban átszerveződött offenzívára már nem maradt idő.