A Magyar hadsereget komolyan fejlesztik? vagy gyengén?

# 36

EZ ÍRTAD: "Szóval amíg csak számokkal tudsz dobálózni amit amúgy tényleg durván 2 perc kikeresni addig nem hiszem el azt hogy hadtörténész diplomával rendelkezel."

Te aztán nagyon nem vagy képben. Én azt állítottam, hogy történelem-hadtörténet szakirányon végeztem az egyetemen.

A hadtörténész ellenben az, aki az egyetem után még elvégez egy történelem doktori iskolát is, hadtörténet tematikában, így doktori (PhD) tudományos fokozatot szerez.

Én nem azt állítottam, hogy hadtörténész vagyok, hanem azt, hogy történelem-hadtörténet szakirányon végeztem az egyetemen.

# 40

A Leopard 1 és az M60 tankok brit 105 mm-es Royal Ordnance L7 L/52 ágyúja minden probléma nélkül leküzdötte a szovjet T-55-ös és T-62-es tankokat.

#42:

Ha kilőtte volna, akkor az 1973-as Jom Kippuri háború miért volt egy nagy kudarc ?

Papíron valóban az IDF győzött, de Pirrusi győzelemmel, amiért Golda Meir-nek és kabinetjének, Mose Dajannal együtt le kellett mondania.

Az 1973-as háború elég jól hasonlított a túlerőben lévő VSz vs NATO helyzetre.

A 105 milis L7-es / M68-as lövegnek sokféle alváltozata, erősítgetése lett, az L7A3-as a legértékelhetőbb, sokféle lőszerrel, az L36 / L52 APDS-el kínszenvedés volt felvenni a harcot, HEAT az későn lett hozzá, az M111 Hetz is 1982-nél előbb nem mutatkozott be, de zsákmányoltak olyant is az Oroszok, és rémegyszerűen meg lett az ellenszere, hogy az M900-as APFSDS-ig kellett eljutni.

A NATO 105 milis lövege 1961-ben rendszerbe állva az alap L36A1 lőszerével 2 km-n kb. 200 mm-s RHA-t volt képes átütni. Ez már a T-62-es tornya ellen se volt elegendő, de a T-10M nehéz harckocsi ellen meg végképp kevés volt. A 105 mm-s ágyúnak csak HEAT-tel volt esélye a komolyabb szovjet harckocsik ellen, azt meg a Kiemelt célpontok ellen tartogatták.

1973-tól jött az L52-es lőszer ami 2 km-en már képes volt 250 mm RHA-t átlőni. Ez már jó volt a T-62-es meg a T-10M ellen is, ellenben a T-64A és az akkor születő T-72/M/A/M1 ellen ez kevés volt. Szóval a 105-ös löveg nem tudott probléma nélkül leküzdeni minden ellenséges harckocsit. A Chieftain lövege nem véletlenül lett 120 mm-es, az első Első Abrams-ek a 105 milis lövegével lemaradásban volt, csak páncélvédettségileg nőtt fel.

Izraeliek is 1967 és 69 között a Chieftain-ért kilincseltek, kaptak Kettő példányt tesztelésre, tetszett volna neki, de a Britek egyoldalúan elálltak az üzlettől, az Arabok kedvéért, és nyakukon maradtak a Centurion-ok és M48-as Patton-ök. Jom Kippur-nál M60 Patton-öket is kaptak, de a Maljutkások percek alatt semmisítették meg az Izraeli Dandárt, amit végülis csak súlyos taktikai hibák és vakszerencse miatt nyertek meg, különben az A-4-es Skyhawk-okra készítették a taktikai atomot.

1982-ben megkapta az L7A3-as az APFSDS-t, az M735 / M111-est, az képes volt a T-72A-t leküzdeni, az Izraeli / Libanoni / Szíriai jellemző harcérintkezési távolságokon, 800 - 1,000 méteren, továbbgondolva a T-64A/B és a T-80B is Sebezhető, és lett így fejlesztve az OKR Otrazsenyija, a T-64BV / T-72B / T-80U, és a Kontakt sorozat, és 1989-re elérhető volt a Kontakt-5-ös is.

# 43

EZT ÍRTAD: "Ha kilőtte volna, akkor az 1973-as Jom Kippuri háború miért volt egy nagy kudarc ? Papíron valóban az IDF győzött, de Pirrusi győzelemmel, amiért Golda Meir-nek és kabinetjének, Mose Dajannal együtt le kellett mondania."

Teljesen téves az elemzésed az alábbi okokból:

1.) Izrael nem szenvedett semmiféle területi veszteséget a háború során, az arab támadásokat visszaverte, a megszállva tartott egyiptomi, jordániai és szíriai területeket pedig megtartotta.

2.) Az arab vereség következtében az addig fennálló egyiptomi-jordániai- szíriai katonai szövetség rövidesen felbomlott. ÉPPEN EZ AZ 1973-AS HÁBORÚ LEGFŐBB EREDMÉNYE IZRAEL SZEMPONTJÁBÓL, AMI ÓRIÁSI GYŐZELEMMÉ TETTE: AZ ARAB VERESÉG FELBOMLASZTOTTA A TÚLEREJŰ ARAB KATONAI SZÖVETSÉGET.

3.) Az arab vereség következtében pár éven belül Egyiptom arra a következtetésre jutott, hogy Izrael gyakorlatilag legyőzhetetlen katonailag, ezért az egyiptomi vezetés különbékét között a zsidó állammal és mindmáig semleges magatartást tanúsít Izraellel szemben. Egyiptom, mint a legnépesebb, katonailag legerősebb arab állam kiválása az Izrael elleni koalícióból alapvetően változtatta meg az erőviszonyokat, méghozzá Izrael javára.

4.) Az arab vereség következtében rövidesen Jordánia is semleges álláspontra helyezkedett Izraellel szemben, majd idővel rendezte kapcsolatait a zsidó állammal.

5.) Az 1973-as háborút követően rövidesen már csak az Izraelnél minden téren sokkal gyengébb Szíria maradt továbbra is ellenséges szomszédos arab állam.

Egy háború eredményét a következményeiből ítélhetjük meg, a jom kippuri háború óriási izraeli győzelemként értékelhető, mert a következtében felbomlott a zsidóellenes, túlerejű egyiptomi-jordániai-szíriai arab katonai szövetség, Egyiptom és Jordánia békét kötöttek Izraellel, ez pedig biztosította Izrael katonai hegemóniáját a térségben.

# 45

Golda Meir és Mose Dajan nem azért bukott meg, mert Izrael elveszítette az 1973-as háborút, hanem azért, mert hagyták, hogy az arab támadás meglepetésszerűen érje Izraelt.

Golda Meir alkalmatlannak bizonyult az 1973-as arab támadást megelőző naivitásával és a passzivitásával Izrael vezetésére.

Az ilyen Harmadik Világbeliek és Izrael közötti harcokat óvatosan kezelném, a helyi rémbuta és csökkent morálúak miatt.

Szíriában és a többi Arab országban szekuláris, de rémbuta diktatúra volt:

Nagyon erősek a törzsi kötődések, nagy a megosztottság. Mellettük ezernyi etnikai és vallási kisebbség, keresztények, drúzok, szunniták és vahhábik is. Az ország vezetője az esetek 100 %-ában puccsal került hatalomra, és úgy tudott hatalmon maradni, hogy kijátszotta egymás ellen ezeket a csoportokat. Ennek következtében pedig jellemzően nem a nemzethez, hanem a törzsükhöz és az etnikumukhoz / vallásukhoz lojálisak. Ezért a felsővezetők nem az alkalmasságuk vagy tehetségük miatt, hanem származás alapján vannak kijelölve (általában abból a törzsből/etnikumból, amelyikből az ország diktátora / rokonsága / rezsimje is származik), az előléptetések is politikai/bizalmi alapon történnek.

A tiszteket és a közkatonákat teljesen máshogy kezelik, a tiszteknek viszonylag jó soruk van, utóbbiaknak pedig eléggé szar, főúr - alattvaló viszony van köztük, azzal a különbséggel, hogy a tiszteket a közkatonák lenézik, engedetlenek, de ez valamiért őket nem zavarja. Ennek következtében a közkatonáik gyávák és képzetlenek, a tiszti állomány középvezetői unintelligensek. Az ilyen állománynál eléggé gyakoriak, hogy nem teljesítik a parancsaikat. Ráadásul a tisztek sem bíznak egymásban, a vezetés is ellenzi a közöttük lévő együttműködést, mivel félnek egy esetleges puccstól, így különböző egységek, nehogy szervezkedés legyen belőle, nemigen tartanak közös gyakorlatokat sem, végeredményben ezért meglehetősen primitíven szerveznek és irányítanak.

És az aktuális diktátor rokonságában / rezsimjében ott vannak a kiskakasok, akik saját szemétdombra vágynak, ahonnan csak ő kukorékolhat - , és nem volt az az isten, ami egyben tarthatta volna őket, ezért gyakoriak a tisztogatások.

# 47

Az arab izraeli háborúkban ott állt a Szovjetunió az arabok mögött, dollármilliárdokkal, tankok és repülőgépek, valamint katonai "tanácsadók" ezreivel segítve Egyiptom és Szíria hadseregeit.

Oda - vissza az M60 Patton / Leopárd 1-es / Chieftain a T-55/62-essel együtt ki tudták lőni egymást, az alapmodellű 115 milis is tudott nagyot ütni, sőt még a Leopárd 2-es ellen is, nemhogy T-62M-1-ként, és az Alumínium Chieftain volt, amit fizikális képtelenség volt kilőni, és az M1 Abrams. A Chieftain Stillbrew az Alumínium Chieftain-hez képest egy teszkó gazdaságos megoldás volt.

A T-55 / 62-esnek volt számos fejlesztési lehetősége. Legelterjedtebb a T-55AM / T-62M-1, azok megkapták a Kladivo / Vojna / Volna (hogyan kell átírni a Cirillt ?) FCS-t, és „Iljics Brezsnyev szemöldöke” becenevű BDD típusú reaktív páncélzatot.

Ez 30 (teknő) – 60 (torony) mm vastag keményített acél mögött Poliuretánba ágyazott 5mm-es acéllemezeket jelent, amelyek a lövedék okozta lökéshullám hatására elmozdulnak, a lapok és a poliuretán mozgási energiája roncsolva a kumulatív sugarat, és destabilizálva, majd széttörve a kinetikus lőszereket. A NII Sztali (gyártó) állítása szerint a 2 tonnányi pótpáncél a kinetikus lőszerek ellen 120mm, a kumulatív fegyverek ellen 200-250mm extra védelmet biztosított, azaz közel duplájára emelte a frontális védettséget. Ezzel a harckocsi védetté vált szemből a 100 és 115 miliméteres APDS és HEAT lövedékekkel szemben. Az M1 / M1A1 Abrams, a Leopárd 2-es és a Chieftain / Challenger ellen nem segített, de az M60A3 Patton / Leopárd 1A4-esekből is nagy mennyiség állt rendelkezésre, azok ellen lett volna esélyük.

Másik lehetséges megoldást az iraki hadiipar példája mutatja: A T-55 Enigma harckocsikon használt Hajj néven ismert pótpáncélozásban a helyi gyárak egy rendkívül nyers, kezdetleges NERA páncélzatot készítettek a járműre, amelynek működési elve hasonló a korai angol Dorchester páncélzathoz. A fém burkuló / tartóházban vegyesen váltakozik mezei acél, gumi, alumínium, légrés, a gumi elasztomer a lövedék becsapódásakor elpárolog, és szétfeszíti a fémlemezeket, amelyek roncsolják azt. Az eredményes védelemhez legalább 3-6 rétegen kell áthaladnia a kumulatív sugárnak, ezzel a rendszer akár 90%-al is csökkentheti a 1. és 2. generációs HEAT eszközök hatásosságát. Az „Haji” páncél bár meglehetősen kezdetleges minőséggel készült, jól mutatja hatásosságát, hogy az Első Öbölháborúban képes volt kivédeni 3 MILAN rakéta telitatálatát, pedig a rakéta a T-72M1 frontális kilövésére is alkalmas. A T-55-ösök általában 90 %-os veszteséget szenvednek, de a T-55 Enigmáknál a 8-ból 5 túlélte Jó állapotban a háborút, és a Francia - Brit - Amerikai múzeumok különlegességei lettek, gyártástechnológiájukkal együtt.

És ott az Achzarit izraeli gyalogsági harcjármű, egy jelentősen módosított és külső függesztésű kompozittal beburkolt T-55 / 62-es teknő, védettsége nagyobb, mint a T-72-é.

# kürasszír:

Aki nem akar harcolni, annak adhatnak fénykardot is a kezébe.

Az Amerikaiak is próbálták istápolni az Iraki vagy Afgán kormányerőket, 10 - 20 évig, és kivonultak, kártyavárként összeomlottak.

2011 után, az M1A1 Abrams-ekkel felszerelt Iraki Kormányerők harc nélkül feladták magukat a szamárháton / Toyota Hiluxos Dzsihádik ellen, ellenben a Hezbollahosok nagy lelkesedéssel próbáltak harckocsizni, és megadni az alapot az ISIS lassú kiveréséhez.

Maguk a Szovjet-Oroszok is csak pénzkoptatásnak tekintették a Szíreket, és le is vették a kezüket, csak minimálisan érintkeztek, hogy ha néha jó napjuk volt, mi használhatót zsákmányoltak az Izraeliektől, mint a Blazer ERA + M111 Hetz-el felszerelt Magach 3-as.