Miért nem tudott a hazai hadiipar egy, a Turánnál komolyabb közepes harckocsit gyártani 1943-44-re?

A magyar vezetés abban bízott, hogy a németek minimális magyar segítség mellett megnyerik a világháborút. Éppen ezért minimálisan fektettek be a fegyverkezésbe, mert a fegyverkezés, a fejlesztés drága. Akkor kezdtek el fejleszteni és komolyabban gyártani, amikor a szovjetek visszatolták a németeket és a német győzelem kérdésessé vált.

A magyar vezetés utána abban is bízott, hogy majd német felszerelést kapunk, vagy legalábbis licencben gyárthatunk német dolgokat (jelen esetben harckocsikat). A németek ettől többnyire elálltak, mert nem bíztak a magyarokban, és igazából csak húzták a magyarok agyát.

Így többnyire maradtak a szarabb licencek. Tehát az alapvetően svéd szar Toldi, cseh szar Turán, repülőgépből meg az olasz szar Héja. Később persze gyárthattunk Panzer IV-eseket (akkor már elavultak voltak) meg Bf 109 és Fw 190 vadászokat, illetve módosított Me 210-eseket. Pedig lettek volna előremutató próbálkozások, mint pl. a V3, V4, Jendrassik gázturbina, Lidérc rakéta, 40 és 80 mm Bofors légvédelmi ágyúk, Monarchiabeli ágyúk stb. amikből lett volna valami, ha nem akkor kezdi el őket elővenni a magyar vezetés, amikor már rájuk dől az égő ház födéme. És igen, tudták, hogy szart sem ér a magyar hadsereg fegyverzete, de a már leírtak miatt nem foglalkoztak vele, csak későn.

""miért nem szerezték meg egy használhatóbb francia vagy német típus rajzait?„"

Akartak párducokat gyártani csak a németek túl sok pénzt kértek a licencért. (háború ide vagy oda, már akkor is a pénzről szólt az egész)

#13 a tábori tarackok nem túl nyerők harckocsi-lövegként. Iszonyatosan nehezek, kicsi a torkolati sebességük (sokkal többet számít a penetrációnál, mint a lövedék tömege), óriási visszarúgó erejük van. Teljesen át kellett volna tervezni a tarackot (meghosszabbítani) és végeredményként egy 80 tonnás állandóan elakadó, vánszorgó, túlterhelés miatt folyamatosan lerobbanó monstrumot kaptak volna. Városi harcban önjáró lövegként még csak-csak használható lett volna, de nyílt terepen harckocsiként aligha.

Egyébként a '40-es években a harckocsi-fejlesztési irányok nem ebbe mozdultak még. Vajmi' kevés gyakorlati tapasztalat volt a nagytömegű alkalmazásukról (a németek is a lengyel, francia tapasztalatok alapján álltak rá jobban a Pz.IV szériára és igyekeztek gőzerővel fejleszteni a Pz.III-akat, a Pz.V., Pz.VI. fejlesztésébe csak a T-34 megjelenését követően kezdtek bele). A hazai hadvezetés meg totálisan inkompetens volt a "mozgóháború" terén, elavult I. Vh-s irányelvekben gondolkodtak, a harckocsikat gyalogsági támogató, "áttörő" szerepkörben képzelték el, csak a '42 körül kezdett el a gondolkodásmódjuk változni.

https://www.youtube.com/watch?v=Y2HAjo-kG8U

Érdemes megnézni, mielőtt nagyon eltorzítja a látásunkat a wishful thinking és a "mi lett volna, ha". Jó kis videó.