Melyik világháborúban volt rosszabb közkatonának lenni? Az elsőben vagy a másodikban, és miért?

Közkatonája és helyzete válogatja.

Aki az elsőben a Lienzi Alpok olasz lejtőin akart a gericen lévő állásokhoz jutni, mintegy 12 m szintet kellett másznia tömény géppuskatűzben. Semmi esélye nem volt. Aki nem hiszi, menjen el oda.

Aki a másodikban a doni áttörést, majd erős ágyútűzben, sorozatos légitámadások közepette heteken át mínusz negyven fokban való gyalogos menekülést végigcsinálta, elmondhatta, csodát élt meg.

És ez csak egy egy példa.

Ez egy borzasztóan nehéz kérdés, attól függ mi a prioritás a túlélés vagy a háború körülményei.

például egy besorozott angol gyalogoskatonának a második világháború kemény szenvedésekkel teli ütközet volt, hóban fagyban, sárban, ahol lőttek rá.

Ezzel szemben a Bombázó parancsnokság emberei a saját ágyukban brit földön aludtak és a "harcuk" is abból állt, hogy ültek egy repülőben.

Csak a bombázósoknak konkrétan a FELE meghalt, míg a gyalogos katonáknak alig 10%-a.

Tehát sokkal kényelmesebb volt bombázósnak lenni, csak jóval kisebb esélye volt túlélni a háborút.

Ugyanígy például a német tengeralattjárósoknak se kellett a keleti fronton megfagyniuk, de nekik volt a legkevesebb esélyük túlélni a harcokat a háború összes hadszíntere közül, konkrétan ott ilyen 60%-os volt a halálozási arány, a keleti fronton nagyobb eséllyel úszta meg egy sorkatona.

Tehát ha ilyen óriási különbségek vannak fegyvernek és országok között egy háborún belül is, akkor mint látod a kérdésed nehezen értelmezhető.

Az 1. világháború során minden oldalon konkrétan annyi volt a stratégia hogy előre a húsdarálóba (amíg meg nem torpannak, akkor pedig be a lövészárokba patkányok, emberi ürülék és az elesett bajtársak holttestei közé). A PTSD-ről akkor még nem hallott senki így akinek enyhébb mentális problémái lettek azokat gyáváknak titulálták, a hadbíróság sokszor el is ítélte őket. Aki súlyosabb mentális traumát szerzett az így nézett ki:

https://www.youtube.com/watch?v=HYW5WaJRkL4