Mit gondoltok erről a cikkről működőképes lehet?

Akinek kényszer a munka, sosem lesz sikeres.

Jöhet bármilyen modern világ, alapjövedelem, a törekvő ember mindig dolgozni fog, és nagy átlagban jobban is él majd.

A munkaidő folyamatosan csökken. Régen az egész életedet a hivatásodnak kellett szentelni, később 12-16 órás munkanapok voltak het 7 napban, most már csak heti 40 órát kell dolgozni átlagban.

Viszont nem mindenki kreatív, ahogy most sem mindenki egyformán ügyes/okos/szorgalmas... stb., szóval minden rendszernek lesznek elszenvedői.

Az a vicc, hogy amikor valaki 20-30 évvel ezelőtt azt mondta, hogy az a környezet, amit a liberálisok teremteni akarnak az ide fog vezetni, akkor az illetőt lehülyézték érte.

Pedig már a nagy önmegvalósítós szövegek terjedésekor, az oktatásban az ilyen szemlélet elterjedésekor nagyon sokan figyelmeztettek erre. Hogy értelmetlen dolog mindenkit arra nevelni, hogy csak az a munka értékes, amit a kivételezettek annak tartanak és amit sok pénzért, irodában, kreatívkodással meg önmegvalósítással lehet végezni. Egyszerűen úgy nevelték a fiatalokat, hogy ne tekintsék értéknek azt ha valaki elvégez egy szükséges feladatot, ne érezze sikeresnek magát, ha csupán bemegy a munkahelyére, jól csinálja a munkáját és a munkaidő végén hazamegy, majd másnapig nem is foglalkozik vele. Jött a duma arról, hogy bezeg a rugalmas munkaidő milyen sikeressé teszi a vállalkozásokat, hogy mindenkinek egyéni feladatot kell találnia ami a legjobban illik az ő lelkéhez stb. stb.

Már vagy egy évtizede rájöttek és tanulmányokat is készítenek arról, hgy bizony, a valóság nem az hogy jobban éreznék magukat az emberek. Hogy a rugamas munkaidő nem azt jelenti, hogy az addig üres perceket nem kell a munkahelyen tölteni és csak akkor foglalkozik a munkavállaló a munkájával, amikor tényleg feladat van és annak elvégzését igazíthatja a saját szükségletei szerint - hanem hogy mindig rendelkezésre kell álljon és semmiféle szabadideje nem marad, hiszen ha vasárnap hajnal 5-kor hívja a főnöke vagy kedd éjfélkor, ugyanúgy rendelkezésre kell állnia, rugalmasan. Ez pedig bizony kiégéshez vezet gyorsan.

Ahogyan a fiatalokat tévesen arra nevelték, hogy a munka valamiféle rossz dolog, ami ELVESZI a szabadidőt. Pedig a munka az alapja annak, hogy egyáltalán létezni tudjon az ember. Hiszen meg kell keresni/termelni az élelmiszert és elő kell teremteni valahogyan mindent ami szükséges az életünkhöz.

Már már írta, hogy régen minden nap volt munkaidő és sokszor 16-18 órában naponta. Szinte csak az alvásra volt meghagyva a pihenőidő. De eredetileg - a természeti népeknél még mai is - a munka folyamatos volt, akkor végezték amikor kellett. A mai értelemben vett szabadidő nem is létezett, hiszen a tevékenységekbe éppen úgy beletartozott az evés, pihenés, játék mint maga a munka, vagyis az élelmiszer előteremtése, főzés, gyógyfüvek gyűjtése, ruházat és eszközök készítése stb. Csak a modern társadalmak különítik el egymástól, mert már nem a mindennapi életünk a munka, hanem valamilyen speciális, általában helyileg is máshol végzett, állandó tevékenység.

De persze ez csak blabla

A lényeg, mi tesszük és tettük ezt magunkkal. Ha valaki úgy nő fel, hogy értéknek mutatnak számára minden tevékenységet amit el kell végezni, legyen az istálló takarítás vagy éjjeli őrködés, netán mint a japánoknál, hogy meghajlással köszöntenek minden belépőt az üzletbe, akkor legyen bármilyen a sajt munkája később, azt is értékesnek fogja tekinteni. Ha viszont arra neveljük, hogy csak az ilyen "kreatív" meg "önmegvalósító" tevékenységet tartsa értékesnek, akkor bizony ide jutunk ami a cikkben is van.

Hát ne tegyük. Mi magunk mutassunk példát azzal a gyerekeinknek, hogy mindenféle munkát értékesnek tartunk - természetesen a jövedelemszerző képessége nem lesz egyforma. De miért lenne baj az, ha valaki csak jól el szeretné végezni a maga kis feladatát a munkaidejében, legyen az bármi? Miért kellene mindenkinek kreatív munkát végeznie? Akkor ki csinálná meg azt a munkát, amiből maga a való élet épül fel?