Szerintetek kinek van igaza és melyik a helyes út? Aki erőlteti hogy ne vesszen nagy magyarságunk vagy annak aki sodródik az árral? Működőképes manapság egy erős nemzeti tudat?

Szerintem a helyes út valahol a kettő között van.

Borzasztóan fontos, hogy megmaradjon az identitásunk, hogy büszkék legyünk a magyarságunkra, szeressük a hazánkat és dolgozzunk érte.

De nem szabad elfelejteni, hogy akármennyire is számunkra Magyarország a világ közepe, azért nem vagyunk nagyhatalom és nem vagyunk egyedül. Nem írhatjuk felül a gazdasági törvényszerűségeket, és nem élhetünk úgy, mintha senki más nem lenne a világban rajtunk kívül.

A helyes út körülbelül az lehet, hogy mindenki lehetősége és tehetsége szerint tanuljon és dolgozzon a hazájáért, tartsa be a törvényeket, adózzon, és foglalkozzon a politikával, hogy felelős, megalapozott döntés nyomán szavazhasson. A vezetőktől pedig várjuk el és követeljük meg, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek hosszútávon az érdekeinket szolgálják.

Szerintem - de hangsúlyozom, ez csak vélemény és nem vagyok közgazdász se politikus - például ha megállapodást kötünk mondjuk az Audival, ami rengeteg embernek biztosít munkahelyet, rengeteg adót fizet az államnak és fejleszti a környezetét (utak építése, egyetem támogatása - nyilván nem altruizmusból, hanem mert szállítani akarnak meg mérnököket akarnak, de ez mindenkinek jó), az az országot előremozdítja. Akkor is, ha nem magyar cég.

De például összeveszni a szomszédainkkal százéves revíziós álmok miatt, ez akkor sem jó, ha egyébként nagyon magasztosan hangzik. Meggyőződésem, hogy ha elég vonzó életkörülményeket teremtünk és mellette tudatosítjuk, hogy szívesen vennénk az elcsatolt területek visszacsatolását, az adott területek magyar lakossága akár népszavazás útján, békés módon visszacsatoltatná a területeket Magyarországhoz. Most megértem, miért nem teszik: bárhol máshol - talán csak Szlovéniában nem - jobbak az életkörülményeik, még a magyarellenes megmozdulások ellenére is. Ha nem így lenne, már 2004-ben legalábbis mindenki bevándorolt volna Magyarországra.

És olyan nem létezik, hogy a sodródás a megmaradás záloga? Egyáltalán mi az, hogy "magyarságunk"? A szokásaink jó részét a környező népektől vettük át, ilyen szempontból Szent István is hazaáruló, hiszen elárulta a "magyarság-identitást" a megmaradásért...

Amúgy: "A vezetőktől pedig várjuk el és követeljük meg, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek hosszútávon az érdekeinket szolgálják."

A politikusok dolga - nem csak itt, nyugaton is - a szavazat-maximalizálás és a választási győzelem. Négy években gondolkodnak. Ha a magyarság jelentős része azt akarná, hogy holnaptól minden második magyar kövessen el harakirit, a megmaradtak pedig kötelező jelleggel öltözzenek rózsaszínbe, akkor az lenne. A demokráciához kell egy tudatos, tanult középosztály is, nyugaton ilyen van (többnyire, mert nem mindenhol ott se), nálunk nincs. Itt azt választják meg, aki többet ígér, olyan nincs, hogy az ország nem bírja, itt osztogatni kell!

Elég nehezen tudom összehozni az említett alternatívákat. Miért veszne a magyarságunk, mit kell itt erőltetni. Az erős nemzeti tudat, sőt öntudat természetes tulajdonság, ha létre kell hozni, régen megette a fene. De nem érdemes összekeverni a nemzeti öntudatot más nemzetek megalázásával, kigúnyolásával. Én úgy gondolom, nekem van nemzeti öntudatom, és aki ezt kétségbe vonja, akár magyar, akár nem, az nem foglakoztat, mert nem méltó hozzá. Ezzel a nemzeti öntudatommal én büszkén mentem például a szomszédos országokba, de sose volt problémám belőle. Igaz, nem akartam elvitatni az ő nemzeti öntudatukat se. Csak úgy elvoltunk, söröztünk, dumáltunk, néha egyetértettünk, néha nem. ez így van rendjén.

Ezen túl, nem tudom mire vonatkozik a kérdésed.