Miért mondják az orvosok, hogy rosszul keresnek?

Amennyire én látom, ez szakterületenként változó. Van olyan terület, ahol nincs is igazán magánrendelés, van viszont helyette sok ügyelet és éjszakázás, amit nem fizetnek meg kellőképpen, ahhoz képest, hogy mennyit tanult az ember, hogy orvos lehessen.

De mondjuk a szülészeket nem kell félteni...

Nem érdemes így feltenni a kérdést kérdező, mert csak rossz válasz születhetik rá.

Arról van szó, hogy van egy rendszer, ami szerint működik (például) az egészségügy (és ez igaz más területekre is). Ez a rendszer meghatározza a benne dolgozók egymáshoz való viszonyát, alá fölérendeltségét és jövedelmét is. A jövedelem még itt se azonos a fizetéssel (van prémium, és más juttatások is, amit jórészt a vezetők határoznak meg, nem törvény). A rossz rendszer miatt egyes dolgozók rosszul keresnek, és nincs módjuk annak kiegészítésére, míg mások jól keresnek, és rengeteg lehetőségük a kiegészítésekre. Továbbá az is rossz a rendszerben, hogy ez nem a képességektől, tudástól függ, hanem a szereptől. Hogy hol dolgozik, milyen területen, mi a beosztása, és milyenek a kapcsolatai.

Egy rossz rendszerben az elosztás nagyon igazságtalan, és ott mindig azok morognak, akik rosszul jártak. Az orvosi kamara vezetőjét még nemhogy morogni nem hallhattad, inkább eltussolni a morgást.

További hátránya a rossz rendszernek, hogy aki igénybe veszi (a beteg), semmit nem tud kiszámítani. Márpedig ő az egyetlen életét teszi kockára. Ezért arra kényszerül, hogy előnyt szerezzen, mivel más lehetősége nincs a tisztes ellátásra. Így a rossz rendszer gyakorlatilag a korrupciót (hálapénzt) rákényszeríti a betegre. Ez pedig azt is eredményezi, hogy a beteg nem fogja becsülni azt, akit le kell fizetnie.

Összességében van tehát egy igazságtalanul elosztó rossz rendszer, ami a beteget (a társadalmat) hálapénzre kényszeríti, egyúttal megutáltatja vele az orvost. Márpedig csak az a társadalom les z(fizikailag is) egészséges, amely egyfelől igazságosan megfizeti azt, akinek a kezébe az életét teszi, másfelől ezáltal tiszteli is (úgy általában) az orvosokat. Egy munka elvégzésének minősége pedig azon múlik, hogy a munka végzője érzi e a munkájáért járó megbecsülést (és ez nem a pénz!).

Eredmény: a fizikailag beteg társadalom ezen túl, ha kórházba kerül, a nyugatnál 3-6-szor nagyobb az esélye, hogy a kórházban meg is hal.

Az a fő baj, hogy 18-19 évesen elkezdjük az egyetemet, 6 év kőkemény tanulás egyetemen, utána 5-6 év szakosodás és utána kezdhetsz ténylegesen praktizálni.

Már az egyetem se olcsó (még ha nem is számolom a tandíjat, mert államin vagyok), egy tankönyv ami egy félévig kell körülbelül, az 15-20.000 forint. Átlagosan 2-3 könyvet kellene megvenni félévente. Aztán ehhez hozzájön egy fonendoszkóp (42.000.), saját köpeny, saját munkaruha meg egyéb saját eszközök. Ezek mind több ezres-tízezres tételek.

Az állandó stresszel, több ezer oldal tanulással kiölik a lelkedet éd akkor ott tartunk 12 év kőkemény tanulás után 150.000 nettó a kezdőfizetésed, amit meg lehet keresni egy boltban kasszásként is. Itt van a fő probléma, hogy más szakmák, amelyekkel össze sem lehet hasonlítani azonos a fizetésed. Tévedésbe ne essünk, nem nézek le senkit, aki mást tanult/szeret csinálni/dolgozik, de itt életekről és későbbi életminőségről, sorsokról van szó. A felelősség sokkal nagyobb, egy apró hiba is a beteg életébe kerülhet.

Aki orvos akar lenni, az nem a fizetés miatt lesz az (legalább is aki itthon marad), hanem hogy az elesetteken segítsen, életeket mentsen.