Miért állítják azt sokan, hogy nem Hitleren múlt a II. világháború kirobbanása és az amúgy is kirobbant volna?
Ez egyszerűen nem igaz, hiszen az egész alapja Hitler élettér-politikája volt, vagyis a kelet-európai terjeszkedés, amit egyértelműen nem hagyhatott sem a szovjet, sem pedig a nyugati fél sem.
Ebben a tekintetben pedig kizárólag Hitler okolható a status quo felrúgása miatt.
Mondjuk én lényegében a nácik alapelképzelését sem értem, ami ugye az volt, hogy Németország szépen felosztja a Szovjetunióval egymás között Kelet-Európát, aztán ők meglepetésből lerohanják a Szovjetuniót, amit majd a britek és a franciák tétlenül és mosolyogva végignéznek, hogy Németország lényegében legyőzhetetlenné válik a szovjetektől zsákmányolt területtel és nyersanyagbázissal.
Ez olyan szintű naiv baromság, hogy egyenesen megmosolyogtató.
#2
Az a baj, hogy ezek elég sokan vannak.
Néhány éve - ma nem fogom megkeresni a számot, de megvan valahol - volt erről cikk a Rubicon c. történelmi lapban. Ez nem Kurucinfo kategória.
A szovjetek többet költöttek támadó jellegű fegyverkezésre mint azonos időszakban a németek. Egyértelműen hódító háborúra készült Sztálin. Ez lett majdnem a veszte.
Hitler hamarabb lépett - de túl hamar - Sztálin ravaszabb volt és nyert.
A történelemnek ez a része még ma sincs feltárva teljesen. Miért ment bele Hitler kétfrontos harcba? Hiszen (Albert Speer: Erinnerungen) is említi: Hitler csak '50 körül akarta megtámadni a Szovjetuniót.
#4
Igen, Sztálin is veszélyes volt, de egyszerűen meg nem mert volna mukkanni, ha a németek nem adnak neki zöld utat a Molotov-Ribbentrop paktummal.
Nem csak a náci Németország rettegett a Szovjetuniótól, hanem az egész nyugati világ. Ha Sztálin önhatalmúlag hódításokba kezd, miközben Németország csendes jófiú marad, akkor könnyen befigyelhetett volna a szovjet állam ellen egy "összkapitalista" összefogás, amit nem engedhettek meg maguknak. Így megvárták, amíg a nácik lettek a közellenség és csak utána aktivizálódtak.
Ha a nácik nem olyan agresszívek, akkor a szovjetek megmaradtak volna a valagukon.
Nem kell azért a Szovjetuniót sem mosdatni, ők is szívesen terjeszkedtek volna, de egyszerűen nem lett volna rá lehetőségük a gyengeségük és szervezetlenségük miatt.
A szovjet doktrína szerint arra vártak, hogy majd a nácik és a nyugatiak felőrlik egymást egy újabb világháborúban és majd ők lerohanják mindkét felet nevető harmadikként, de ez ugye nem jött be az 1940-es, gyors német siker miatt.
Ekkor kezdtek megbékélési politikába Németországgal, nehogy azok megtámadják őket is.
"A szovjetek többet költöttek támadó jellegű fegyverkezésre mint azonos időszakban a németek. Egyértelműen hódító háborúra készült Sztálin. Ez lett majdnem a veszte."
Dehogy akarták ők megtámadni Németországot.
A szovjet vezetés rettegett a német hadseregtől. Ők is tisztában voltak vele, hogy a Wehrmacht képességeihez képest a Vörös Hadsereg messze alulmarad.
A támadó jellegű fegyverkezés lényege az volt, hogy a Vörös Hadsereg szárazföldi, katonai doktrínája nem ismerte a védekezést. Az volt az alapvető, szovjet vélekedés ugyanis, hogy a harcok megkezdését követően a frontot azonnal át kell vinni az ellenség térfelére, hogy a szovjet hátországban minél kevesebb kár keletkezzen.
Ez persze a német Blitzkrieg stratégia ellen baromságnak bizonyult, mert az előrenyomuló VH-hadosztályoknak a németek sokkal könnyebben kerültek a hátába és sokkal könnyebben kerítették be őket. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!