Miért szükségesek a melegfelvonulások?

A Pride, ahogy neve is mutatja, a büszkeségről szól - de a közhiedelemmel ellentétben nem arról, hogy a melegek büszkék arra, hogy melegek, hanem arról, hogy a Pride résztvevői büszkék arra, hogy fel merik vállalni ezt. A nagy bejelentések, a felvonulások, a világnapok arra szolgálnak, hogy azok, akik szembesülnek a saját másságukkal, fogadják el azt, és ne érezzék úgy, hogy ők betegek, nyomorékok, vagy megbélyegzettek; éljék meg a másságukat úgy, hogy elfogadják, felvállalják, és beismerik ezt.

Nekem úgy alakult, hogy van egy leszbikus testvér a családban, és az ő történetéből elég jól lehet látni azt, mennyire nehéz ezt valakinek önmagán belül elfogadni, és együtt élni vele. Ha azt érzi, hogy nincs egyedül, neki is könnyebb, és a hozzá hasonlóaknak is.

Több ok is szóba jöhet. Pár ötlet:

1.Szerintem sok melegnek kevés az önbizalma, és ilyenkor -együtt- levetkőzik a félelmeiket.

2.Elutasítottságot, lenézést éreznek, ilyenkor meg "visszaütnek", polgárt pukkasztanak, és kinyilvánítják azt, hogy az ő "kasztjuk" is létezik, számolni kell velük, hogy ők valakik.

3.Normaszegés, mint cél, mégpedig azért, hogy a többiekben erősebben tudatosítsák a jelenlétüket.

.

.

.

Biztosan sok ok van még.

A hatvanas években lezajlott szexuális forradalom és virágzásnak indult ellenkulturális mozgalmak a meleg- és leszbikusmozgalomban is felszínre hozták a korábbi, megalkuvónak ítélt stratégiákkal szembeni elégedetlenséget. A nőjogi és antirasszista mozgalmakhoz hasonlóan kialakult egy radikálisabb, a felszabadulás fogalma köré épülő melegmozgalom (a korszak legjelentősebb észak-amerikai csoportosulása is a Melegfelszabadítási Front (Gay Liberation Front) nevet viselte). A mozgalom emblematikus eseménye az 1969-es Stonewall-lázadás, amikor egy meleg bár közönsége szembe szállt az őket zaklató rendőrökkel. A stonewalli események emlékére szervezik meg számos országban évről évre a melegfelvonulást.

A hetvenes-nyolcvanas években a melegfelszabadítási mozgalom folyamatosan vesztett radikális hangvételéből, és egyre inkább a jogegyenlőség és a társadalmi elfogadás kérdései kerültek a mozgalom középpontjába. A „szexuális felszabadítás” jelszavának helyét átvette a „jogaitól megfosztott kisebbség” retorikája. A jogegyenlőség biztosításának elsődleges eszköze azonban továbbra is a láthatóság megteremtése, a szexuális irányultság nyilvános felvállalása maradt.

1#

Csak amíg a nő egy teljesen természetes dolog, addig a homoszexualitás fogyatékos dolog (kialakulásában a genetika is szerepet játszik). De ha nem is lenne az, akkor is természetellenes.

A nőt látod utcán, felismered, semmi bajod vele, de a homoszexualitás egy négy fal közé való dolog, mint minden intim kapcsolat.

20.17

itt társadalmi szerepekről beszélünk, te meg szépen összemosol fogalmakat. a nő szerepe a társadalomban természetes dolog?

Puzsér mondta, amin jót röhögtem:

Miért szükségesek a Szent Jobb körmenetek (katolikus felvonulások)?

Nincs bajom a katolikusokkal, én nem vagyok az, de ha ők azok, legyenek azok.

De minek kellenek a felvonulások? Ezek szín tiszta provokációk, semmi mást nem érnek el vele. Pláne így, hogy ok nélkül csak felvonulnak. Ez csak arra jó, hogy a katolikus ellenesek gyűlölködhessenek egyet meg ellentüntetést szervezzenek.

Mintha külön lenne cigány, zsidó vagy éppen muzulmán felvonulás, ami csak arra jó hogy a rasszisták nyíltan gyűlölködhessenek.

nem arról, hogy a melegek büszkék arra, hogy melegek, hanem arról, hogy a Pride résztvevői büszkék arra, hogy fel merik vállalni ezt.

csakhogy vannak ERTELMES MELEGEK akik ugyanugy elitelik ezt a B.PARADET. ha valaki buszke a massagara azt normalisabban is kinyilvanithatna, nem kell a rio-i karnevalt masolni...