Miért nézik le a liberalisták azokat a konzervatív nőket, akik nem értenek együtt a feminizmussal és eszerint is élik életüket?

"Még mindig nem értem teljesen a kérdésed, de igen, ezek a "megállapodások" nagyon régen köttetek, sőt, előfordulhat, hogy ösztönösen vállalták a szerepüket a nők és a férfiak, nem pedig tudatosan."

Köszönöm, értelek.

A liberalizmus minden korban mást jelent. Ha visszatekintesz az elmúlt évtizedekre, évszázadokra, akkor látod, hogy ami akkor liberális felfogásnak számított, az ma a normális. Az, hogy a nők munkát vállalhatnak, szavazhatnak, maguk dönthetnek arról, hány gyereket szeretnek és mikor, ez pár évtizede igazi vérlibsi gondolkodásnak minősült. Az, hogy egy nő maga döntse el, kihez megy férjhez, pár évszázada nagyon libsi gondolkodásmód volt. Azt, hogy halad előre a történelem, már nem tartunk rabszolgákat és nem kövezünk melegeket, ez mind a régi idők liberálisainak köszönhető.

Nekem azért nem tetszik, amikor egy nő ellenzi a feminizmust, mert akkor is élvezi azokat az előnyöket, amiket a régen élt feministák sokszor az egész életüket ennek szentelve kiharcoltak. Még ha nem is vállalsz munkát, nem jársz egyetemre és nem mész szavazni, akkor is fenn van neked tartva a lehetőség, hogy bármikor megteheted. Ha megromlik a házasságod, elválhatsz és képes leszel eltartani magad, és ha mégis inkább meg szeretnéd menteni a házasságod, akkor a férjedet is motiválni fogja, hogy elveszíthet (egy 150 évvel ezelőtt élt férj békésen fütyült volna rád, tudván, hogy úgysem tudod elhagyni).

Emellett az egyének döntései a társadalmat is formálják (erre van angolul egy mondás, hogy "personal is political"). Például vegyünk egy nőt, aki nem hisz ezekben a nemi szerepekben, és nem szeretne ezek szerint élni. De amikor elmegy dolgozni, eleve kisebb eséllyel veszik fel, mint egy férfit, mert ha nincs gyereke, biztos szülni fog, ha meg van, akkor biztos mindig ő marad vele, ha beteg. Nyilván ha elég sok férfi és nő döntene úgy, hogy fele-fele arányban osztoznak a gyerekkel töltött időn, akkor nem lenne a munkaadónak oka inkább férfit felvenni vagy inkább férfit előléptetni. De amíg ez nincs így, addig minden nő, aki ragaszkodik a konzervatív szerepekhez és nem bízná a beteg gyereket a saját apjára, az hátráltatja a többi nőt, aki haladást szeretne elérni. És így persze eljutottunk odáig, hogy mivel a nőt eleve nem léptetik elő a munkahelyén, ezért a férje lesz a családfenntartó, a nő marad otthon a beteg gyerekkel, és akarata ellenére ő is tovább erősíti a rendszert. Ez elég gyakran előfordul.

Egyébként örülök, hogy a GYIK-től szokatlan módon ilyen kulturált társalgás alakult ki a témában, nagyrészt neked köszönhetően, kérdező, amiért akkor is kulturáltan válaszolsz, amikor valaki másodrendűnek nevez és direkt heccel. Több ilyen értelmes beszélgetés kellene konzervatívok és liberálisok közt, kár, hogy ritkán fordul elő.

3 óra múlt, sorry de nem fogom végigolvasni ezt a 4 oldalas vitát...

Lehetsz feminista úgy is, hogy férjet akarsz, és gyerekeket, és teljesen boldog vagy úgy, ha a párodnak szenteled magad. A lényeg az, hogy belásd, hogy nem minden nő ilyen, és nem ítéld el azokat, akik máshogy viszonyulnak az élethez, mint te.

Az antifeminisa nők szembeköpik egyrészt azokat a nőket, akik anno kiharcolták a modern nők jogait, továbbá, mivel ők testesítik meg a patriarchális társadalom ideális, kezes nőit, ezért nyilván szembe köpik azokat is, akik nem olyanok mint ők. Nem azért, mert ők a tradicionális szerepeket preferálják, hanem azért, mert az ellen a mozgalom ellen szólalnak fel, ami támogatja a különbözőséget. (Érted; te lehetsz boldog háziasszony, miközben teljes mellszélességgel támogatod azokat a nőket, akik karriert is akarnak a családjuk mellé) Ugyanakkor sajnos rengeteg feminista nő is elsiklik emellett, és ironikus módon szembeköpi azokat a nőket, akik a tradicionális szerepek szerint akarnak élni. Ez egy fokkal rosszabb, hiszen pont nekik kéne kiállniuk mindenkiért, ugyanakkor nem vonható felelősségre az egész mozgalom miattuk. (Persze az már megint más kérdés, hogy az ilyen feministák tényleg az anyákat és háziasszonyokat nézik-e le, vagy azokat, akik hülyeségnek tartják az egyenjogúságot, és visszaparancsolnának mindenkit a tűzhely mellé, mert ők ott érzik jól magukat.)

És akkor ismét kezdhetjük vizsgálni, hogy aki szembeköp, miért teszi, aki szélsőséges és egysíkú, miért teszi, aki ellentmondásos, miért teszi, és vajon miért van, hogy oldalakat vitatkozunk egy dolgon, miközben szinte semmit sem jutottunk előbbre.

Az emberek gondolkodásmódja attól függ, mit és mennyit tanultak az élet különféle dolgairól. ÉS a tanulás közé tartozik a tapasztalat is. Például a gyermekkor családi tapasztalatai. Azt az ember ezen gondolkodásmódnak megfelelően cselekszik. Aki úgymond csak azt tudja elképzelni, hogy a férjének szenteli életét, ennyit tud a két nem lehetőségeiről. Ez nem értékítélet, hanem állapotmegállapítás. Tehát az illető lehet boldog, legalábbis, amíg a környezet ehhez illeszkedik. Itt a probléma az, hogy mi lesz, ha nem illeszkedik. Aki ennél kicsit többet is tud, alkalmazkodik, vagy megváltoztatja a környezetét. Aki ezt nem tudja, a sorsa innentől meg van pecsételve. A feminizmus feladata, hogy ez ne így legyen az ilyen esetekben se. De sok feminista azt nem érti, tehát olyasmit akar, ami nem tartozik oda. Ezért vitatkozhatunk úgy általában a feminizmus mibenlétéről, szerepéről.

A szerepről vitatkozzunk, ne arról, kik és hányan művelik azt rosszul.

"Ezért vitatkozhatunk úgy általában a feminizmus mibenlétéről, szerepéről."

A feminizmus, a feminista egzakt fogalom, túl sokat vitatni nem lehet rajta. Hogy egyes bunkók, szélsőségesek, buták magukat feministának mondják vagy a feminizmus valami ágának, pedig már nem tartoznak a vallott dolgaik a feminizmus körébe arról ne szegény feminizmus tehessen már.

Mi van???

Te tisztában vagy a fogalmakkal, kérdező?

Én állítólag "liberálisra" vagyok. De kifutok a világból egy feminista "nőtől". Tehát amellett, hogy a kérdésed egy tévedés, még nem is világos.