Korlátozza-e a Holokauszt-törvény a szólásszabadságot?

Máshonnan közelítem meg: ha van egy elv, egy teória, akár egy ténykérdés, és azt valaki vitatja, ezzel csak erősíti a helytálló elméletet.

Mondhatja valaki: 2 x 2 = 5, számtalan módon és egyszerűen meg lehet cáfolni az állítását.

Mondhatja valaki: nem volt Mohácsi - csata. Be lehet bizonyítani: de volt.

De ha helytelen egy eszme, akkor kezdik üldözni annak kritikusait, elhallgattatni, szankcionálni.

Persze holokauszt volt, épeszű ember ezt nem vitatja, de részleteiben lehetnek homályos dolgok, problémák a számokkal, a megítélésével a világtörténelemben. Pl. a Holokauszt egyedi jellege. Dehogy egyedi, pl. a napokban van a 100 éves évfordulója az örmény népirtásnak.

Sajnos a liberalizmus - már magam is unom leírni ezt a szót - napjainkban mindenben a hátramozdító szerepét gyakorolja, a politikai korrektség jegyében, a mindenféle másság előtérbe helyezésében stb. korunk legnagyobb rákfenéje. Így ebben a témában is mint másban, akinek más a véleménye, minimum elhallgattatásra megérett fasiszta. Ennek az eszmének egyik megnyilvánulása a Holokauszt - törvény.

"A szólásszabadság nem az, hogy azt mondasz amit akarsz, hanem azt mondasz amit akarsz, amíg másokat ezzel nem sértesz"

Ez engem sért, úgyhogy nem mondhatod.

Mi számít sértésnek, ez itt a probléma. Ha bármit betilthatunk, mert van valaki, aki sértőnek találja, akkor abszolút nincs szabadságunk.

Szerintem ahhoz, hogy valami kívül essen a szabad véleménynyilvánítás körén szükséges az, hogy közvetlen károkozás (fizikai, anyagi, mentális) vagy erre való törekvés történjen. Ha ki tudjuk mutatni, hogy valakinek közvetlenül komoly károkat okoz egy cselekmény, és ez is volt a szándéka, akkor oké hogy korlátozzuk. De a holokauszttagadás nem ilyen cselekmény.

"Amiről itt szónokol a többség, az a fizikai erőn alapuló legvadabb anarchia. Te egy vadbarom vagy, mondom. Erre te: te még annál is nagyobb. Aztán ez folytatódik (elvégre szólásszabadság van), míg egyik elveszti a türelmét és beveri a másik pofáját. "

És ekkor nem szólásról, hanem tettlegességről van szó. Teljesen más a kettő. Mint írtam, a szabadság addig tart, amíg nincs károkozás. Szerintem könnyű belátni, hogy a fizikai erőszak esetén szinte minden esetben van károkozás.

Az "egyéni érzékenység" kérdése, hogy kit mi sért. Néha van helye az egyedi elbírálásnak (akár bíróság előtt is), de pontosan azért vannak a törvények, hogy legyen egy "etalon".

A "közvetlen károkozás" pedig nem okvetlenül szükséges, más okok is létezhetnek.

A "Holokauszt-törvény" esetében pl. a társadalomra való veszélyesség egy bizonyos szintjének elérése volt a jogalkotás oka.

Leírom, hogy ez hogy működik: A büntetőjog ún. "követő jogág", tehát olyan jelenségekre reagál, amelyek meghaladják a társadalomra való veszélyesség bizonyos mértékét; és ezért a védelem szempontjából fontos a jogkövetkezmény (szankció) alkalmazása, azaz a büntetés kiszabása. A büntetőjog úgy érvényesül, hogy a jogalkotó kiemeli a lehetséges magatartások/cselekmények közül azokat, amelyek a társadalomra való veszélyesség bizonyos mértékét meghaladják, és azokat büntetni rendeli a szükséges törvény meghozatala útján.

Több országban is úgy döntöttek a jogalkotók, hogy szükséges megtenni ezt a lépést. Magyarországon először 2010-ben történt meg ez, majd 2012-ben volt módosítás. Ha azóta nem változott (nem követtem nyomon), akkor így hangzik pontosan:

"A nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása

269/C. § Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

Forrás: Büntetőjogi jogszabálygyűjtemény (Hatályos: 2012. július 13.); Patrocinium Kiadó, Bp. 2012; 89. oldal

A szövegből világosan látható, hogy - a közhiedelemmel ellentétben - MINDEN emberiség elleni cselekményre vonatkozik a büntetés.

Mert nem az számít, elhiszel-e valamit, hanem az számít, miről van szó. Mi a következménye annak, ha az emberiség fele nem hisz a holdon járásban? Semmi. Mást gondolnak róla, és ezzel téma lezárva. Ha viszont a holokausztot nem hiszi el az emberiség fele, akkor az a fele a náci cselekményeket nem hiszi el, akkor azt is gondolhatja, hogy akár ki is lehet próbálni, és ez már baj. Azért büntetik jobb helyeken ezt, mert egyre többen a meg nem történésre hivatkozva kezdik ugyanazt tenni, amit a nácik. És ha a folytatás ugyanaz lesz, akkor már nem lehet meggátolni. Ha persze az emberiség ezen fele azt mondaná, hogy nem volt és téma lezárva, éljük a mindennapjainkat, akkor a fenét kéne büntetni. Minek korlátozni azt, ami nem okoz gondot.

A kettő (ez és a holdjárás) összemosása igen nagyfokú felszínességet takar. Azt takarja, hogy azon a gondolkodási szinten nem található különbség. Persze. Az óceánok vízét a holdról kell nézni. És ki beszélhet akkor orkánokról, szökőárról és más baromságokról. Egy tükörsima vízfelszínről beszélhetünk csak. Na ez a különbség gondolat és gondolat között.

"Ha viszont a holokausztot nem hiszi el az emberiség fele, akkor az a fele a náci cselekményeket nem hiszi el, akkor azt is gondolhatja, hogy akár ki is lehet próbálni, és ez már baj."

Ebben csak én nem értem a logikát?

"Az miért veszélyes a társadalomra, ha valaki nem hiszi el, hogy volt holokauszt?"

Az NEM veszélyes. Olvasd el még egyszer az idézett paragrafust, lassan, szavanként, ha kell, többször is. Ott található, hogy mely magatartásokat/cselekményeket tartottak a társadalomra veszélyesnek a jogalkotók. Az egyszerű "antihitet" nem.