Magyarországon miért irigylik azokat akik magas fizetéseket kapnak a versenyszférában?

#8: „És mindig azoknak a legnagyobb a pofája akik semmit nem tanultak, hogy keveset keresnek. 8 osztállyal, vagy éppen rendezvényszervező diplomával mit vársz? 300ezer Forint nettót? Hihetetlen komolyan mondom...”

(Az elején tisztáznám, hogy az „osztályharc” egyik felét sem képviselem, majdnem minimálbéres családból indultam, mérnöki diplomám van, egy német illetőségű ipari vállalatnál dolgozom itt Magyarországon, ennyit nagyjából elég is tudni.)

Nem is gondolnád hogy ez a felvetés nem is olyan hülyeség, nettó 300 ezer nem mindenhol számít soknak. De nem is az a lényeg hogy nettó hány száz ezerről van szó, hanem hogy egyébként tisztességes munkából meg lehet-e élni vagy sem, illetve milyen életszínvonalon? Mert most nem csak a 47 ezertől minimálbérig tartó kategóriáról beszéljünk, mert 100 ezer Forint sem egy hatalmas összeg (márpedig sokan ennél kevesebbért is hasznos munkát végeznek), 21. századi színvonalon ennyiből (illetve két kereső esetén mondjuk a duplájából) eltartani egy családot szerintem küzdelmes, bár szerintem te is el tudod képzelni (még ha nem is tapasztalod), hogy mire lehet elég.

Az embereket nem az egyenlőtlenség ténye zavarja, hanem a mértéke (illetve az, hogy nincs kilátás arra, hogy belátható időn belül ebből a helyzetből kijjebb lábalhassanak).

Én személy szerint az irigység kérdését úgy kezelem hogy nekem nem kéne senki pénze, főleg ha az piszkos. De engedtessék meg, hogy ne kelljen tisztelnem azt, aki nem tisztességes úton szerezi meg. Tisztelet a tisztességes többségnek.

Persze ez nem jelenti azt, hogy esetleg nem vágyom-e magasabb fizetésre... Dehogynem! Engem is hajt, mint ahogy bárki mást, nem kell ehhez irigység.

"Magyarországon miért irigylik azokat akik magas fizetéseket kapnak a versenyszférában?"

Minden olyan országban irigylik a magas fizetéseket, ahol az átlagember csak vegetál a saját fizetéséből.

Norvégiában például azért nincs ekkora irigykedés, mert ott a csicska is jól megél a keresetéből és nem cseszegetik őt folyton a munkahelyén, mert a főnök haverként bánik vele és nem szolgaként.

De úgy néz ki, hogy egyeseknek ezt a különbséget elég nehéz felfogni.

"apám mondta a kocsidat házadat de még az életedet is el tudják venni a megszerzett tudást viszont soha"

Dehogynem. Az iskolában tanult dolgok 90%-át elfelejtik az emberek 5 éven belül az iskola elhagyása után.

Vagy te meg tudod mondani fejből, hogy hol tartózkodott Petőfi 1837 júliusában? Esetleg el tudod nekem magyarázni fejből, hogy mi jellemző az eténre és mi a képlete? Vagy le tudod nekem írni a zsiráf rendszertani besorolását saját kútfőből? Na ugye.

"Vagy te meg tudod mondani fejből, hogy hol tartózkodott Petőfi 1837 júliusában? Esetleg el tudod nekem magyarázni fejből, hogy mi jellemző az eténre és mi a képlete? Vagy le tudod nekem írni a zsiráf rendszertani besorolását saját kútfőből? Na ugye."

Sarkítás. Nyilván, a munkájához szükséges tudás nem fog elveszni. A számára haszontalan információt senki nem tárolja.

Vagy ilyen alapon, te tudod mire gondoltál tegnap 20:12-kor? Sokkal közelebbi időpont, elvileg tudnod is kéne.

"Sarkítás. Nyilván, a munkájához szükséges tudás nem fog elveszni. A számára haszontalan információt senki nem tárolja."

Hát én 2 éves technikumot végeztem forgácsológépre, de olyan gyökérségeket tanultunk, aminek a 90%-a szintén nem kellett, amikor beálltam a CNC mellé melózni, sőt, CNC gépkezelést nem is igazán tanultunk. Szóval ott sem a munkámhoz szükséges tudást tanultam meg, hiába voltam kimondottan ilyen irányú képzésen. A legtöbbet az öregek mutatták nekem a melóhelyen, hogy mit hogy kell a gépen.

Úgy hogy ezt is buktad.