Lelki szabadság fizikai korlátokkal? (magyar valóság? )
Magyar fiatal vagyok és olyan érzésem van mintha a standard normális élet is egy elérhetetlen álombeli cél volna:
munka, lakás, biztonság, kocsi, nyaralás, család, gyerekek
jelenleg semmim nincs, bár most lesz munkám (egyetem helyett dolgozni megyek, mert a családom nem támogat semmiben, sőt, ki is tettek otthonról)
Az egy dolog, hogy ezek az alap dolgok lassan elérhetetlen álomnak minősülnek amik szó szerint a lelkemet szíjvák ki és igazából csak azt látom, hogy egyre mélyebbre süllyedek.
Most az olyan dolgokról már nem is merek beszélni, hogy külföldi nyaralás, bejárni a világot, esetleg egy kis luxus néha, vagy valamelyik részén, csak részén az életemnek.... valami olyan hóbort ami túllép azon, hogy hulladékból rakok össze kacatokat, mint sok százezren, vagy a számítógép előtt sütöm ki a lelkem ehhez hasonló oldalakat olvasva éjjel...
A barátnőmmel sem mennek simán a dolgok, nyilván érthető okokból. a másik, hogy megfontolt ember vagyok és nem szívesen megyek bele kétes dolgokba. De ez milyen már, hogy manapság már alap dolog az albérlet, a hitelek, a büntetések. ilyenekbe épeszű nyugati emberek is ritkán mennek bele, a magyarokat meg belevezetik, a fiatalok meg ebbe rohadnak bele, aztán a legújabb generációnak már megvan majd a hely a csepeli kiserdőben, ugye? vagy esetleg az öngyilkosok sírjaiban?
Alja szar munkát kell elvállalnom, hogy az albérletem és a fos kaján való életemet fenntartsam valahogy, és lassan úgy érzem nincs jövőm. Persze mondják, menj ki külföldre. szerettem volna.
Diplomával, szaktudással, kapcsolatokkal... de leomlott alattam a föld és abba kellett hagynom az egyetemet, egyre több értelmes fiatal van, akik bent vannak, de nem tudnak mit kezdeni vele, bárhogy kaparnak, csak a parasztmunka/parasztélet jut nekik is....
Amiatt meg konkrét lelkifurdalásom van, hogy barátnőm van ebben a helyzetben, mert mint nő, simán találhat nálam jobban kereső, szerencsésebb, esetleg politikai kapcsolatokkal rendelkező srácot könnyedén!
Szóval mellettem csak tönkreteszi magát.
A csajod azért van veled mert szeret. Ezt nagyon nagyon tiszteld benne és annak ellenére, hogy biztosan vannak gondjaid az érzelmekkel a családod miatt, vedd rá magad, hogy fogadd be és viszonozd a szeretetét!
Azért pofázok, mert én tavaly kimentem angliába, anyámmal meg a hugommal. Anyám sz*rt rá dolgozni, én húztam az igát "parasztmunkával" ergo 55kg voltam és 12 órát húztam le minden nap nehézraktárban. Amikor elegem lett, engem is kib*sztak. Haza jöttem tanulni és elméleti fizikán vagyok jelenleg. Nekem is sok gondom van a barátnőmmel mert nehezen kezelem azt, hogy VAN STABIL PONT az életemben.
Igaz, én most nagymamámmal élek, így tudom megtenni azt, hogy alszom, dolgozom és tanulok. Neked ez valamivel nehezebb. Írásodon látom, hogy nem vagy egy alacsony kapacitású ember. Szerintem keress jobb melót. Direkt marketingbe be lehet jutni, csak picit kamuzni kell az önéletrajzban. Ott igaz sokszor csak jutalék rendszer van, de az, hogy a napi betevőd múlik rajta, motivál. Hidd el, én abból éltem meg külföldön. Tiszta jutalékból. No meg itthon is, most meg vállalkozást alapítok majd.
Szóval a barátnődre vigyázz, és próbálj nem kiakadni rá na és az egyetemet meg szerintem próbáld meg folytatni.
Ha nem vagyok túl indiszkrét megkérdezném, hogy mért dobtak ki, hány éves vagy?
Az a para, hogy nem vagyunk egyedül, mint kidobott fiatalok. Én 21 leszek nyáron
Kérdező, azért a magyar valóság vizsgálatánál vedd figyelembe, hogy elég sokan vannak hasonló kiindulóponttal néhány év után jó helyzetben. Ebből mindössze annyi következtetést érdemes levonni, hogy a dolog nem lehetetlen. A konkrét módszert mindig egyedül kell megtalálni, ezt hívják önállóságnak. Az amerikai gyerekebe azt verik bele minden létező módszerrel, hogy mindig eggyel többször állj fel, mint ahányszor eltapostak. Talán ez az egyetlen, amit biztosan érdemes átvenni onnan.
Segítséget lehet kérni. De akkor is érződnie kell a szuverén önálló és életképes egyéniségnek. Mert ha nem, segítséget sem kapsz. Írásodból úgy tűnik, kezdesz belefáradni. Az a vég kezdete. ÉS valóban a kemény tanulás az egyetlen kiút. ÉS közben azért sok mindent lehet csinálni.
Ne haragudj, de szimplán egy érettségivel (kapcsolati tőke nélkül) sehol a fejlett világban nem fogsz sehol erre a "standardra" szert tenni legális úton, mint alkalmazott. Najó, ha az osztrák határ mellett laksz és átjársz a sógorékhoz a kulimunkáért akkor talán, de élek a gyanúperrel, hogy ez most nem opció.
Szóval hosszútávon maradt a kulimunka, ezen talán segített volna egy diploma megszerzése. Ösztöndíjprogramok, a családi pótlékot is osztanak amíg tanulsz, ha jól emlékszem, megváltozott szociális körülményekre hivatkozva az egyetemnél is kérhettél volna valamilyen segítséget.
Aztán lehetett volna valami részmunkaidős meló, ha a nyolcórás munkaidőt nem tudod a tanulással összeegyeztetni.
Ha nem vagyok indiszkrét, miért dobtak ki a szüleid?
RogerRhaunim
Köszi a választ. Gyakorlatilag nálam is az volt a helyzet, hogy anyám el akarta várni, hogy dolgozzak és annyit adjak haza, hogy ő is kényelmesen eléljen. Én ebbe nem akartam belemenni, de hazaadtam a rezsibe, mivel egyetemre mentem, diákhitelből, ösztöndíjamból. Pontosan tudta mi az a diákhitel, de még többet kért. Nem tudtam és nem is akartam kielégíteni az igényeit, iszonyatos közüzemi tartozások gyűltek össze, mert sokáig nem dolgozott, azt hitte nem lesz következménye, ekkor nem is éltem a lakásban.. közben fokozatosan megőrült, olyan dolgok történtek amiket nem szívesen írok le, és mióta elköltöztem is rémálmaim vannak miatta. Rendőröket hívott a lakásba, kitalált olyan dolgokat, hogy bántalmaztam, stb, közben ő próbált engem, sőt, egy ideig a barátnőmet is. Nem hittek nekünk. Végül elegem lett ebből és elköltöztem. Az ügyeim egyébként továbbra is folynak, a bíróságon annak van igaza aki ügyesebben hazudik, és anyámnak van valami félelmetesen beteg kapacítása arra, hogy tönkretegyen.
A barátnőm szerint pont azért, ami veled történt, hogy visszamenjek, dolgozzak, csontsovány legyek és hazaadjam neki a pénzem.
Egyébként mielőtt elköltöztem, mert próbáltam fenn tartani a békét, már sok troll megette ezeket a kérdéseimet, ezért ne lepődj meg, ha itt is megjelennek, értékeim tűntek el a lakásból, majd ideköltöztetett idegen, roma embereket heccből, csak hogy legyen egy hamis tanúja a biztos bírósági ügyekhez. De a vicc az, hogy mindig visszavárt egyben. Mintha csak fogást keresett volna rajtam.
Anyám így őrült bele ebbe a magyar valóságba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!